Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
I. KUTATÁSTÖRTÉNET - Mózessy Gergely: Főpapi életmű a cenzúra szorításában
Mózessy Gergely: FŐPAPI ÉLETMŰ A CENZÚRA SZORÍTÁSÁBAN amire már a kortársak is felfigyeltek. 1920. szeptember 18-án a Nemzeti Újság tárcaírója így fogalmazott: „Érthető kíváncsisággal lestük, milyen alakban adja vissza s mily megjegyzésekkel méltatja Frohászka nagyszerű fajvédő beszédét az a sajtó, amely még mindig el szeretné hitetni magáról, hogy a magyar társadalom közvéleményének nem irányzatos elferdítője és sokszor alattomos meghamisítója, de tükre és tárgyilagos reflexe. Átfutottuk a mai reggeli lapokat s megállapíthattuk, hogy háború, bolsevizmus és keresztény ébredés ide vagy oda, az ú.n. „magyar" sajtó jókora részben még ma sem magyar, hanem legkifejezettebben zsidó-nemzeti. Ennek a sajtónak ma sem fáj az ország feje, ma sem legfőbb érdek neki a magyarság védelme; ennek a sajtónak csak egy a változtathatatlan dogmája, s ez az, hogy a zsidó hegemóniát pedig kisujjal sem meri érinteni, a zsidókérdést tárgyilagos-őszintén kezelni ne próbáld; inkább menjen tönkre százszor a magyarság, de a zsidó érdekhez hozzányúlni nem szabad. S megállapíthatjuk azt is, hogy a zsidó sajtó ma is, mint azelőtt, nem nyílt sisakkal küzdi harcait, hanem az újságírói fogások egész alattomos fegyvertárával az ő saját különleges handlé-fogásaivalZ68 A magát „egy volt filoszemitának" nevező szerző az első ilyen fogásként a kihagyás eszközét emelte ki, mellyel egyes lapok csak a beszéd zsidókat dicsérő részeit emelték ki - Prohászka ugyanis elismerte a szövegében tehetségüket, szorgosságukat, képességeiket és hősiességüket -, elhagyásaikkal viszont érthetetlenné tették az egész szerkezetét és okfejtését. E tekintetben szerzőnk Az Újság vezércikkét marasztalta el leginkább. Majd második eszközként azt a technikát mutatta be, mely „a legfennköltebb és legigazabb fejtegetéseket is bizonyos kísérő tünetek ízléstelen csoportosításával és gunyoros kiemelésével igyekszik komikussá tenni."58 59 - s ennek ecsetelésére szintén Az Újság repertoárját idézte fel, amely egy-egy gondolat helyeslőinek karikírozott kiemelésével valóban erre az útra lépett. A Világ, a Pesti Napló, Az Est és a Magyarság csak a beszéd erőteljes megkurtításáért került pellengérre. A Népszava - a szerző szerint - már címadásában csúsztatott, amikor csak a középosztályt tekintette a numerus clausus haszonélvezőjének, holott Prohászka víziójában az is szerepelt, hogy a paraszti osztályból emelkedjen fel egy új hivatalnok-értelmiség azokba a pozíciókba, amelyet a dzsentrik nem voltak képesek betölteni. A tárcaíró a Budapesti Hírlapot is kárhoztatta, mondván: az nem értette meg a probléma lényegét, és pogromokat vizionált a numerus clausus folytatásaként. (A cikk ugyan nem tért ki rá, de azt tapasztaljuk, hogy a Budapesti Hírlap ismertetése is mellőzi a be58 Prohászka beszéde és a „magyar" sajtó. In: Nemzeti Újság, II. évf. 221. sz. (1920. szeptember 18.) 2. 59 Uott. 28 Prohászka-tanulmónyok, 2012-2015
