Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
I. KUTATÁSTÖRTÉNET - Mózessy Gergely: Főpapi életmű a cenzúra szorításában
gatást jelentett volna, amelyet más egyházi felsőbbségtől nem kapott meg a kommün.56 Az különös fintora a sorsnak, hogy később a kommunista államhatalom már holtában is üldözte Prohászka néhány művét - de erről a maga helyén essen majd szó. ________________Mózessy Gergely: FŰPAPI ÉLETMŰ A CENZÚRA SZORÍTÁSÁBAN________________ 5. Csőlátású fogadtatás, 1920 Időrendben a következő mozzanat, amire ki kell térnünk, egy újabb társadalmi fordulat után következik be. A Tanácsköztársaság bukása után általános volt a közvélekedés, hogy a politikai fejlődés e véres terrorral kísért zsákutcája a zsidóság műve. Nem tagadható el, hogy a diktatórikus rendszer vezetői között feltűnően nagy volt a zsidó származásúak aránya.57 Prohászka elsők között óvott a bosszútól már 1919 augusztusában - amely e háttérrel nem csak a munkásosztály, hanem a zsidóság egészének védelmében történt fellépésként értékelhető. A fehérterror tényei ismertek - a püspök fellépése önmagában nem volt kellő visszatartó erő. Prohászka - részint épp a fenti tapasztalat miatt - később támogatta a jóval józanabb keretek közötti ellenhatásnak tekinthető numerus clausus törvényt. Utóbbi esetében ismételten a csőlátású fogadtatást tapasztaljuk. Prohászka 1920. szeptember 16-án mondta el a nemzetgyűlésben beszédét a numerus clausus bevezetése mellett. A kérdést úgy kezelte - és ezt beszédében több ízben is, visszatérően hangsúlyozta -, mint a magyar alsó- és középosztály önvédelmi mechanizmusát, és a magyar kultúra védelmét. „Védekezni pedig szabad" - hangsúlyozta többször is, alapvető liberális elvekre utalva vissza. S kérte ezért, ne támadásként értékelje a törekvést a zsidóság. Prohászka beszéde nagy ívű volt és tartalmában is szerteágazó; s természetesen csak egy fejezetét képezte a kérdés körül vívott nemzetgyűlési szócsatáknak. Az tehát voltaképpen logikusnak tekinthető, hogy teljes terjedelmében csak kevés lap közölte. A sajtó inkább csak kiragadott részeket idézett és kommentált belőle - az egyes lapok pártállása szerint. Az elhagyások és a kommentárok tendenciái azonban roppant figyelemreméltóak, 56 ÖM 20,229-232., 318.; ÖM 9,260.; Ádám Andor: Az igazi Prohászka. In: A Toll, I. évf. 26. sz. (1929. október 13.) 18-19.; Gergely Jenő: Prohászka és a Tanácsköztársaság. In: Prohászka ébresztése II. Szerk. Szabó Ferenc. Budapest, 1998.138-142.; SZABÓ 2007: 219-221. 57 ORVOS 2006:167-168. A legváltozatosabb, egymástól független szakirodalmi forrásokból erősíti ezt meg. Prohászka-tanulmányok, 2012-2015 27
