Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
I. KUTATÁSTÖRTÉNET - Mózessy Gergely: Főpapi életmű a cenzúra szorításában
Mózessy Gergely: FŐPAPI ÉLETMŰ A CENZÚRA SZORÍTÁSÁBAN Prohászka halála után megjelent Zsidó lexikon hasábjain egyáltalán nem hozzák összefüggésbe a püspök személyét az antiszemitizmussal.54 Mindezt csak úgy tudom értelmezni, hogy részint 1922-ben történt kivonulásával a hétköznapi politikai élet porondjáról, részint e színtér hangvételének folyamatos változása miatt, részint talán kegyeleti megfontolásból - ebben az időpillanatban már ismét szalonképes volt alakja. (Csak ma szeretnék visszatolni sokan a szalonképtelen tartományba...) ✓ 4. Állami cenzúra a tanácsköztársaságban Prohászka Ottokár számára nemcsak az egyházi hivatalos cenzúra jelentett nehézséget, hanem az államhatalomé is. A kommunista államé, a Tanácsköztársaságé. A sokáig „dicsőségesnek" hazudott, voltaképp azonban vérben és terrorban fogant dicstelen 133 nap utáni első körlevelében maga így vallott tapasztalatairól: „Üdvözlöm egyházmegyém lelkipásztorait és híveit ez alkalommal, midőn a legutóbbi társadalmi s gazdasági zavarok lecsillapultával most először intézhetem szavamat hozzájuk. Többször akartam, amint kötelességem is lett volna, fölszólalni; de első körlevelemet Velinszky László, tanító, akarta kijavítani, amit természetesen meg nem engedhettem, s így azután inkább levelek útján adtam tudtul a tudnivalókat; később ezt a szabadságunkat is megnyirbálta az ötletes önkény[,] s azontúl már csak nyílt levelekben érintkezhettünk."55 A Velinszky-affér a szakirodalomban már számtalanszor „megénekelt" történet. Prohászka hajlandó lett volna egy olyan körlevél kiadására, amelyben leszögezi: a papságnak együtt kell működnie a hatalommal, míg annak intézkedései hitbe és erkölcsbe nem ütköznek. A hatalom ezt akarta mert szócskára cserélni, amely gyökeresen megváltoztatta volna a mondanivaló eszmei tartalmát. A püspök ebbe természetesen nem egyezett bele, a körlevél nem került kiadásra. A történtek hosszabb távon a hatalom szűklátókörűségéről vallanak, mert a körlevél eredeti tartalommal is olyan támoés tapasztalatok — anélkül, hogy a megszólaló azonosulni tudna mélységében velük. Összességében tehát az egyenlősítő nyelvhasználat egyáltalán nem segíti a tisztánlátást... 54 Vö.: Zsidó lexikon. Szerk. Újvári Péter. Budapest, 1929. 40-49. (Ezúton is köszönöm dr. Keresztes Istvánnak, hogy erre felhívta figyelmemet.) A lexikon az „antiszemita" szócikk modernkori részénél a műfajtól meglehetősen idegen teatralitással fogalmaz: „A zsidók még ott véreztek a lövészárokban, amikor a történelem már megpecsételte a világháború sorsát a főhadiszállásokon" (48.). Mindez adalék ahhoz, mennyire is elevenjébe vágott a zsidóság öntudatának Prohászka 1918-as kritikája. A kép azonban úgy teljes, hogy ha megemlítjük: a kötet numerus clausussal foglalkozó szócikke (655-656.) a törvényt antiszemita megnyilvánulásnak tartja - létrehozatalában azonban nem emeli ki Prohászka személyét, nem tekinti tehát döntő tényezőnek fellépését. 55 ÖM 9,260. 26 Prohászka-tanulmányok, 2012-2015
