Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - Orvos Levente: Prohászka filozófiai felfogása kora neotomizmusának tükrében
Orvos Levente: PROHÁSZKA FILOZÓFIAI FELFOGÁSA KORA NEOTOMIZMUSÁNAK TÜKRÉBEN önállóságot is létesít a teremtményekben.31 Tamás egy létező szubsztancialitásán tehát magát azt a kapcsolatot, viszonyt - az ember esetében pedig dialógust - értette, mely a teremtményt Teremtőjéhez fűzi. Mindezzel csak azt akartam hangsúlyozni, hogy Prohászka életszerű, Teremtő-teremtményi relációba helyezett filozófiai felfogása sokkal közelebb áll Tamás eredeti elképzeléséhez, mint kortársainak merev iskolás sémái - azzal együtt, hogy erre maga Prohászka sem reflektált pozitív értelemben. A vele kapcsolatba hozott „voluntarizmus" vád pedig egyszerű tárgyi tévedésen alapul, illetőleg maga Prohászka fogalmazott félreérthetően. Philosophia perennis A philosophia perennis, más szóval „örök bölcselet" divatos elnevezése volt a tamási szintézisnek, mely fogalom ugyan Leibnizre megy vissza, de széles körben csak az újskolasztika idejében vált bevetté. Mindenki használta, Schütz is, Prohászka is. Az „örök" szó olyan tartalmi teljességre utal, mely időn túli, mint az igazság, bár az emberi esetlegesség miatt időben képes még inkább tökéletesedni. Prohászka így fogalmaz: „Ez a mi filozófiánk ép ezért örök elveket tisztel és kutat s örök elveknek hiszi a jól felismert s megalapozott igazságokat; philosophia perennis-szé lesz. Kell örök tartalmának lennie, mert az igazság, az eszmei tartalom nem függvénye az időnek, hanem kimenet az időből; benne van ugyan az időben, de független az időtől."32 Persze az értelmezés kérdése, hogy mely tekintetben nevezhető teljesnek, és jelent-e ez bizonyos korlátokat, vagy abszolút filozófiának kell tekintenünk. Nyilván nem várható el, hogy minden ember a földön elfogadja ezt az álláspontot; e tekintetben mindenképpen részleges filozófia marad ez is, mint akármelyik modern irányzat, melyek épp úgy megosztják a bölcselőket. A fontos kérdés - rendszeren belül - inkább az, hogy miként kell tekinteni akár a természettudományokhoz akár a többi eszmerendszerekhez fűződő viszonyára. Az újskolasztika művelőivel szemben Prohászka nóvuma nem abban keresendő, hogy a hagyomány megkerülésével vagy kiiktatásával nyitott volna a modern világ felé, amellyel megvádolták, hanem épp ellenkezőleg, képes volt e kettőt összhangba hozni. Ennek a folyamatnak általában pasztorációs értékeire szokták felhívni a figyelmet, ám ennél nagyobb érdeme az, hogy kimutatja a hagyomány rugalmasságát, hiszen ha alkalmas rá, 31 Vö.: Aquinói Szent Tamás: Summa contra Gentiles, lib. 3 cap. 69. 70. - (http://www.corpusthomisticum.org/scgl001.html - hozzáférés: 2014. december). 32 ÖM 14,181. 252 Prohászka-tanulmányok, 2012-2015
