Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - Orvos Levente: Prohászka filozófiai felfogása kora neotomizmusának tükrében
Orvos Levente PROHÁSZKA FILOZÓFIAI FELFOGÁSA KORA NEOTOMIZMUSÁNAK TÜKRÉBEN S-Átnézve az eddigi tanulmányköteteket elég szembetűnő, hogy az 1997. november 10-én Székesfehérvárott tartott Prohászka-konferencia anyagát publikáló kötetben megjelent kiváló Frenyó-tanulmány1 óta nemigen olvashattunk a filozófus Prohászkát méltató munkákat. Ennek oka véleményem szerint az, hogy noha a nagy püspök filozófiai doktorátussal is rendelkezett, mégsem tekintik filozófusnak szoros értelemben, és e besorolás ellen talán maga sem tiltakozna. Szabó Ferenc Prohászka monográfiája2 a modernizmus vád kapcsán részletesen ismerteti a bölcseleti összefüggéseket, de itt Szabó a témafeldolgozás sajátos szempontjának megfelelően főleg Kant, Bergson, Blondel hatásait elemzi. Említi a philosophia perennis kérdéskörét, de nyilván nem volt cél ennek a Prohászka életműben megjelenő ismérveit boncolgatni. Másrészt újdonság lehet a neotomizmus-tomizmus distinkció, melyre jelen írásomban kísérletet teszek. Ennek kapcsán pedig igyekszem bemutatni, hogy Prohászka kiegyensúlyozott, túlzásoktól mentes világnézete tulajdonképpen elkötelezett, élő tomizmusának köszönhető, melyhez mindvégig hűséges maradt. Bergson vagy Blondel eszmeiségének hatása csak megerősítette illetve megtisztította ebbéli elköteleződését. Bergsont például kifejezetten azért bírálja, mert elveti a „metafizika hagyományos nézeteit" vagy mert „tagadja az értelmi ismeret objektív tartalmát".3 Sőt 1914-ben a philosophia perennis objektívén át külön tanulmányban vizsgálja a modern filozófiai irányzatokat.4 1 Frenyó Zoltán: Patrisztika és skolasztika Prohászka Ottokár műveiben. In: Prohászka ébresztése. II. Szerk. Szabó Ferenc. Budapest, 1998. 201-231. 2 Vö.: Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár élete és műve (1858-1927). Budapest, 2007. 3 ÖM 14,196. 4 Vö.: ÖM 14, 209-214. 242 Prohászka-tanulmónyok, 2012-2015
