Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
I. KUTATÁSTÖRTÉNET - Mózessy Gergely: Főpapi életmű a cenzúra szorításában
Mózessy Gergely: FŰPAPI ÉLETMŰ A CENZÚRA SZORÍTÁSÁBAN tizmussal vádolta a klérust; és Prohászka „Elég volt-e?" című válaszára. Vázsonyi hamarosan emigrált.36 Jelen írásunk kereteit meghaladja a kérdéskör részletes vizsgálata. De tény: hivatalos statisztikák szerint a bevonuló zsidó származású katonák vesztesége valóban csak mintegy fele volt az általánosnak mondható rátának. E mögött elsősorban társadalom- és hadtörténeti jellegű okok vannak: a legnagyobb vérveszteséget a gyalogos hadosztályok szenvedték el, amelyekbe döntő többségében agrárnépességet soroztak - s köztük valóban kevés volt a zsidó.37 Az egyéni felmentéseket azonban orvosok intézhették el, akik közt viszont megdöbbentően sok. Elég volt mindenkinek csak egy visszaélésről személyes tapasztalat vagy megbízhatónak tekintett hír - s ez máris áthangszerelte az egyre érzékenyebbé váló közvéleményt. A háború alatt a közhangulat amúgy is a zsidóság ellen fordult. Egyrészt a nyerészkedők, a hadimilliomosok szemet szúró többsége soraikból került ki, másrészt megnövekedett a városokban a Galíciából érkező menekültek száma. Ez olyan feszültséget teremtett, amelyben a teljes korábbi asszimilációs politika megkérdőjeleződött. Sokakat zavartak e folyamatok,38 de Prohászkához fogható társadalmi méltóság nem nyilvánult korábban meg a kérdésben. Ezért volt írásának annyi utóközlése egyfelől, másfelől pedig ezért hárult a liberális sajtó össztüze rá. Ekkor először - azóta sokszor. Addig ugyanis alapvetően kedvelték személyét.39 Miért említek csőlátású értelmezést? Mert Prohászka már második témánkba vágó, 1918. június 30-án publikált írásában roppant határozottan elutasította az általánosítás őt ért vádját. Hangsúlyozottan kifejezte rokonszenvét a sorsát vállaló zsidóság mellett - miközben nem tagadta meg az arányokra vonatkozó személyes tapasztalatait sem. így fogalmazott: „Felesleges külön kiemelnem, hogy én soha semmiféle tisztességes embert, legyen az magyar, vagy rác, vagy zsidó, nem bántok, s még kevésbé rágalmazok meg valakit. Nem bántom a derék zsidót sem. Aki ilyen, az örüljön neki; de arról tudom azt is, hogy nem azonosítja magát semmiféle gazsággal, s hogy jól vigyáz magárai] főleg oly kérdésekben s érdekekben, hol a faji szimpátia öntudatlanul is kísértetbe hozza a jól nevelt embert is, vad, tajtékzó dühbe pedig a neveletlent, ut figura docet.40 Tudok tisz36 ÖM 22,188-194.; Szabolcsi Lajos: Két emberöltő. Az egyenlőség évtizedei 1881-1931. Emlékezések, dokumentumok. Hungarica Judaica 5. Budapest, 1993. 232-233. 37 Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Budapest, 2001. 93-94. 38 GYURGYÁK 2001: 88-97. 39 MÓZESSY 2009: 65-73. 40 Ut figura docet = miként az ábra mutatja - latin. 22 Prohászka-tanulmányok, 2012-2015
