Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
I. KUTATÁSTÖRTÉNET - Mózessy Gergely: Főpapi életmű a cenzúra szorításában
telni egyeseket az előbbi brancsbái, s van alkalmam ámulni a tömegeken az utóbbi fajtából."41 Prohászka tehát képes volt differenciáltan tekinteni a zsidóságra. Ha kezdetben általánosítva fogalmazott is - mint e korban egyébként szinte mindenki más42 közben nyilvánvalóvá tette, hogy kritikája csak egy bizonyos magatartásformára vonatkozott, nem pedig a közösség egészére. Ám erről az árnyaltabb megközelítésről, Prohászka pontosító szavairól a liberális-zsidó sajtó egyszerűen nem vett tudomást. Heteken át voltak napirenden a tiltakozások Prohászka ellen, kampányjellegűén. Leginkább az általánosítás ellen emelték fel a szavukat - de olyan kijelentéseket is szájába adtak, melyeket nem mondott. „Antiszemita fordulat"-ot láttattak Prohászka életművében, annak már okait is találgatták vagy tudni vélni láttatták - szinte ízléstelenül.43 A tiltakozásnak egy roppant sajátos útját választotta a neológ zsidóság lapja, az Egyenlőség. A felelős kiadó, Szabolcsi Lajos ugyanis a Prohászka által kimondott tényeket is tagadni próbálta, meglehetősen szerencsétlenül, írásaiban többnyire mást cáfolt, mint amit Prohászka állított - így mintegy elbeszélt mellette. (így például amikor a püspök a máramarosszigeti laktanya létszámarányainak változásairól szólt, akkor Szabolcsi egy konkrét időpillanat adatát szembesítette vele - miközben maga is elismerte, hogy a laktanya állománylétszámának arányánál kisebb mértékű volt innen a zsidó katonák frontra vonulása. Amikor Prohászka a fehérvári 17-es gyalogezred tartalékos, itthon maradó állományának aktuális adatait közölte, akkor Szabolcsi időbeli távlatokban nézve a kérdést új vitafrontot nyitott a hátországi állományban a frontot már megjárt zsidó sebesültek számának közlésével; amely csak a hasonló vonatkozású „nem zsidó" adat ismeretében lehetett volna releváns.)44 Talán épp a liberális sajtó kampányszerű tiltakozás-áradatának tudható be, hogy 1918. július 31-én Prohászka egy - egyébként választójog kiterjesztését pártoló - főrendiházi beszédében is visszatért az őt ért antiszemitizmus-vádra. így fogalmazott: „Egy-két cikk miatt rám fogták - bocsánatot kérek, hogy erre is reflektálok -, hogy antiszemita vagyok. Nem vagyok antiszemita, amint nem vagyok antigermán, nem vagyok antigall, nem vagyok antiangol. De én ________________Mózessy Gergely: FŐPAPI ÉLETMŰ A CENZÚRA SZORÍTÁSÁBAN________________ 41 ÖM 22,187. 42 Vö.: Orvos Levente: Prohászka Ottokár és a zsidókérdés. In: Prohászka Ottokár - püspök az emberért. Szerk. Mózessy Gergely. Budapest-Székesfehérvár, 2006.143-149. 43 MÓZESSY 2009: 69-73. A kérdésről lásd még Szalay László tanulmányát kötetünkben. 44 SZABOLCSI 1993: 226. Prohászka-tanulmányok, 2012-2015 23
