Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - Szabó Ferenc SJ: Prohászka - Ady - Kosztolányi
Szabó Ferenc SJ: PROHÁSZKA - ADY - KOSZTOLÁNYI ró/?" Prohászka válasza: „Az én munkásságomról mostanában többet írtak, az Élet is szép cikkekben fejtegette, hogy mennyit használtam a katholikus lírának. Úgy gondolom, nagyon túlozzák az én érdemeimet. A vallásos költészetről esztétikai ítéletet nem mondhatok, arra nem tartom magam illetékesnek. A formát, a nyelvet csak esztétikus értékelheti, de a tartalomhoz hozzászólhatok magam is. Ezt pedig nagyra tartom. A katholikus költészet és általában a keresztény szellemű irodalom szellemében, tartalmában nagyon szerencsés megnyilatkozása a modern léleknek. A lelkek és az ideálok teljes harmóniában vannak. A katholikus írókat ismerem, munkáikat olvasom, figyelemmel kísérem őket és mondhatom, hogy nagy örömöm telik fejlődésükben."42 Prohászka hatását a katolikus irodalomra, főleg Sík Sándorra, másutt elemeztem.43 Rámutattam arra, hogy igazságtalan volt Illyés Gyula (és részben Babits is) Mécs Lászlóval szemben, amikor kritikájában gáttalanul ömlengő verseiről, modorosságról, elhivatottságról, vezérkedésről beszélt, „amit már Ady is másodkézből, a romantikusoktól vett. [...] Mindehhez még az expresszionisták tulajdonságaiból is járul valami, az állítólagos modern társadalomszemlélet." Adyval szemben nem voltak ilyen szigorúak. Valójában a fiatal Mécs - éppen a szociális apostol, Prohászka befolyására - őszintén a „szegény emberek" mellé állt, a szociális reformokat sürgette. Mécs később, a börtönévek után, egyszerűbb lett, levetette a túlzott pózoló magatartást. A leginkább sértő volt Mécsre nézve az, hogy Legyen világosság! című versét Illyés félremagyarázta.44 Érdemes jelzésszerűen megemlíteni néhány mozzanatot magyar írókkal való kapcsolattartásáról. 1912. december 22-én Gárdonyi Géza köszöntötte - szuperlatívuszokban - Prohászkát, akit akkor ország-világ ünnepelt, de a regényíró az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy nem adja postára a levelet, nehogy a püspök hízelgőnek tartsa. Ezt írta: „Köszöntőm Ottokár püspököt, akit Szent István király lelke vezetett kézen Alba Regia püspöki székébe. [...] Köszöntöm Ottokár püspököt, az újkor nagy papját, aki gondolattal ment fel a lépcsőn a püspöki székbe: Krisztusnak égő gyertyáját vitte fel oda s új fényre gyújtotta vele Betlehem kialudt csillagát, az embervezérlő csillagot, amely ma is minden élő léleknek útravilágító vezetője az örök Igazsághoz. Köszöntöm Ottokár püspököt, a huszadik század apostolát! Köszöntöm a napba öltözött embert, kit Isten homlokon jelölt a kiválasztottság 42 ANKA 1918: 960. 43 Lásd Szabó Ferenc: Prohászka hatása két háború közötti katolikus irodalomra. In: Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár időszerűsége. Budapest, 2006. 255-271. 44 SZABÓ 2006: 268-269. Vö. Illyés Gyula: Iránytűvel. 1. Budapest, 1975. 329-346. 220 Prohászka-tanulmónyok, 2012-2015
