Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)

III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - Szabó Ferenc SJ: Prohászka - Ady - Kosztolányi

Szabó Ferenc SJ: PROHÁSZKA - ADY - KOSZTOLÁNYI

Prohászka - Nietzsche - Ady

Prohászka Ottokár modern katolicizmusának vonásai közé tartozik nyitottsága a modern természettudományok felé (geológia, evolúció), valamint konfrontációja az új filozófusokkal (Bergson, Nietzsche).

Miután a Föld és ég cikksorozatában szembenézett a modern tudomány és a fejlődéselmélet által felvetett problémákkal, a Magyar Sión 1902-es évfolyamában válaszolt a Nietzsche-féle világnézet kihívásaira: a „hatalmi embert" és az Übermenschet hirdető, a kereszténységet támadó és az Isten halálát hirdető Zarathustra-Nietzsche próféciájával szembehelyezte a krisztusi életeszményt, az igazán „szép egyéniséget" kialakító, evangéliumi eszményt sugárzó diadalmas világnézetet. A jón és rosszon túllépő életfilozófiának főbb vonásait elemzi a Két világnézet, amely A diadalmas világnézet törzsanyagát képezi.7

Kiss Endre a századelő filozófiai gondolkodását bemutató könyvében foglalkozik Prohászka és Nietzsche kapcsolatával. Néhány torzítás, Prohászka filozófiájának félreismerése mellett érdekes adalékkal is szolgál. A „dr. Pethő" álnév alatt megjelent Két világnézet megírásakor Prohászka még nem volt székesfehérvári püspök, amint ezt Kiss állítja. Prohászka „irracionalizmusának"8 bemutatásában sok a félremagyarázás, de főleg Az intellektualizmus túlhajtásai (a székfoglaló) ismertetése és kritikája hamis, amint ezt másutt megmutattam.9 Kiss szerint „Prohászka székfoglalójában végrehajtja Nietzsche-értékelésének magyarországi 'jobboldali', 'irracionalista fordulatát', mindazonáltal Nietzsche nevének említése nélkül".10 Kiss 1977-ben írt tanulmányában még jórészt a Lukács György-féle Nietzsche-értelmezést követi.11 Lukács György nemcsak Nietzschét, hanem például Bergsont is - irracionális filozófiája miatt - a náci-fasizmus előfutárának tekintette. Hamis elemzések után Kiss némileg kiigazítja Lukács véleményét: „Irracionalizmusnak és a nietzschei életfolyam módosításának keverékéből végül is Prohászkánál nem prefasizmus született, hanem egy aktív kereszténység koncepciója, melynek esetleges híve már nem azzal a rossz érzéssel hódolhatott világnézetének, hogy esetleg nem elég

7 Lásd Schütz bevezetését: ÖM 5, V. - Ezt a cikksorozatot elemzi és bírálja - marxista szemszögből - Kiss Endre: Nietzsche századelőnk filozófiai életében - különös tekintettel Fülep Lajosra és Prohászka Ottokárra. In: A magyar filozófiai gondolkodás a századelőn. Szerk. Kiss Endre, Nyíri János Kristóf. Budapest, 1977. 165-191. Lásd még: Babits-]uhász-Kosztolányi levelezése. Szerk. Belia György. Budapest, 1959. - Rába György: Babits Mihály költészete. 1903-1920. Budapest, 1981.

8 KISS 1977:184-194.

9 SZABÓ 2007:121-166.

10 KISS 1977: 184-185.

11 Vö.: Lukács György: Az ész trónfosztása. Budapest, 1965.

Prohószka-tanulmányok, 2012-2015

213