Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)

III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - Szabó Ferenc SJ: Prohászka - Ady - Kosztolányi

Szabó Ferenc SJ: PROHÁSZKA - ADY - KOSZTOLÁNYI

táknál már verseket is írt. Ő maga nyilatkozta az Élet című folyóiratnak, amely 1918. október 13-án, 60. születésnapján köszöntötte mint főmunkatársat, szellemi vezérét: „Nyitván születtem, ahol atyám hivatalnok volt. Iskoláimat Nyitván kezdtem, Rózsahegyen folytattam. Losoncon két évig tanultam a református gimnáziumban. Azután Kalocsán jártam a jezsuitákhoz, majd Esztergomba kerültem és Rómában elvégeztem a germanico-hungaricum intézet évfolyamait. [...] Elemista koromban egy ferencrendi barát tanított nagy szeretettel, Losoncról egy Tamás nevű tanár emlékét őrzöm. Kalocsán P. Raile kedveltette meg velem az irodalmat. Pompásan tanított. [...] Itt írtam verseket, szépirodalmi kísérleteket, de azok nem jelentek meg nyomtatásban. Most is őrzök néhányat emlékeim között. ,."3

Lukács István Az egyetlen Prohászka-vers ürügyén címmel4 kommentált egy „szabályos" Prohászka-verset (szerinte ez az egyetlen),5 amelyet szerzője 1895. október 19-én írt egy emlékkönyvbe, és amelyet a Magyar Sión című lap 1935. január 1-jei számában tettek közzé (facsimilében). íme az első két versszak:

A könny hazug, a szó sivár,

Jól tudom én, hogy rám mi vár:

Valóság lesz minden remény S a fájdalomból költemény...

Sík Sándor említett tanulmányában Prohászka-prózákat „versbe" tördelt. Ez nem volt nehéz, mert bizonyos Prohászka-szövegek lüktető ritmusát követve egyszerűen egymás alá kell írni a „verssorokat". Az Elő vizek forrása című elmélkedések több oldala ilyen csodálatos (költői/misztikus) prózavers; ilyen például A mindenség érzelmeivel...,6 ahol a középkori misztikus, Szent Gertrúd, ez a „tűzből szőtt emberszív" ihlette az „amor sanctus" énekére. Itt is, miként az Élet kenyere egyes lapjain, az isteni Szív, illetve az Eucharisztia iránti szeretet kifejezése a természetmisztika nyelvezetével ötvöződik. Sokszor Prohászka szimbólumzuhatagaival találkozunk.

3 Anka János: Prohászka, az ember. In: Élet, X. évf. (1918) 41. sz. 960-961.; Prohászkáról lásd Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár élete és műve (1858-1927). Budapest, 2007.

4 Lukács István: Az egyetlen Prohászka-vers ürügyén. In: Új Ember, XXXIV évf. 17. (1659.) sz. (1978. április 23.) 3.

5 Egy másik verset, a Kő az úton címűt tévesen tulajdonítják Prohászkának; valójában Túrmezei Erzsébet írónő németből fordította magyarra. Szerzője: Maria Feesche német költőnő. Vö.: Egy „Prohászka-vers" körül. In: Új Ember, XXXIV évf. 31. (1673.) sz. (1978. július 30.) 2.

6 ÖM 7,262.

212

Prohószka-tanulmányok, 2012-2015