Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)

I. KUTATÁSTÖRTÉNET - Mózessy Gergely: Főpapi életmű a cenzúra szorításában

Mózessy Gergely: FŐPAPI ÉLETMŰ A CENZÚRA SZORÍTÁSÁBAN

lyakezdő az esetek többségében még ma sem az „ide nekem az oroszlánt is"4 hozzáállásával lép fel. A jóérzésű emberben van egyfajta köteles tisztelet az idősebb személyek, a létező rendszerek és a tekintély iránt. Az Egyház közegében különösen erős mindez, hiszen mind az eredendően hierarchikus berendezkedés, mind az alázatosság erényének hangsúlyozása determináló tényezőként hat egy pályakezdő papra.

Hiába jött tehát Prohászka Ottokár 1882-ben két doktorátussal felvértezve haza a világegyház központjából, Rómából - nem foghatott azonnal hozzá ahhoz a munkához, amelyre hivatva érezte magát. Fiatal volt még, és nem volt meg a kellő presztízse ehhez. A Rómában megélt ideál és a megtapasztalt magyar valóság közti feszültség indukálta útkereséseiről, menekülési vágyairól, jezsuiták felé történő tapogatózásairól Barlay O. Szabolcs értekezett kiválóan.5 Az 1882-1890 közti éveket sűrítve a napló ezzel a mondatával találta illusztrálhatónak: „Nehéz kórók között pálmának lenni".6 Mert Prohászka kezdetben csak naplóiban írta le gondolatait, ott nyilvánult meg tettvágya. Eszközei és lehetőségei azonban nem voltak még.

Ebből a helyzetből a 19. század utolsó évtizedében tört ki. Az 1890-ben megszerzett spirituálisi rang, valamint az a szituáció, amely az egyházpolitikai törvények megszületéséhez vezető viták nyomán kialakult, megadta a lehetőséget arra, hogy közvetlen feljebbvalóival szembehelyezkedjen. A püspöki kar belső törésvonalai is meglehetősen nyíltan jelentkeztek ekkoriban, és még XIII. Leó pápa maga is konfrontálódott a liberális magyar főpapsággal.7 Prohászka egyrészt az általa igazodási pontnak tekintett személyek üdvözletével és tetteinek propagálásával (pl. a pápa, vagy Schopper György rozsnyói püspök),8 másrészt a túloldalt érintő csípős kritikával (pl. Samassa József egri érsek) tört ki az öncenzúra világából.9

Prohászka 1905 után püspökként még több mindent megtehetett, kimondhatott. Természetesen az nem állítható, hogy ezután már minden gondolatával kiállt a nagyközönség elé. Néhány fontos, az egyház belső reformjával foglalkozó gondolatát például ezután is a naplókban öntötte legteljesebben szavakba.10 Az azonban kijelenthető, hogy a távolság a Pro-4 Shakespeare, William: Szentivánéji álom. 2. szín. Arany János fordítása.

5 Barlay Ö. Szabolcs: Prohászka az alkotó. Székesfehérvár, 2000. 83-102.

6 ÖM 23,159. (1890. július 3-i jegyzet).

7 Újabban lásd: Klestenitz Tibor: A magyar liberális főpapok és XIII. Leó az egyházpolitikai küzdelmek idején. In: Magyar Tudomány, 174. évf. (2013) 5. sz. 548-552.

8 BARLAY 2000: 235-238.

9 BARLAY 2000: 226-229.; ÖM 20,154-165.; ÖM 21,97-101.

10 Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár élete és műve. 1858-1927. Budapest, 2007.212-219.; ÖM 23,309-313. (1919. július 7-i jegyzet).

Prohászka-tanulmányok, 2012-2015