Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
I. KUTATÁSTÖRTÉNET - Mózessy Gergely: Főpapi életmű a cenzúra szorításában
Mózessy Gergely: FŐPAPI ÉLETMŰ A CENZÚRA SZORÍTÁSÁBAN erősítővé és öntudatlanná lesz. Mindezt korunkban az e-világ hihetetlen mértékben felerősíti és felgyorsítja. Az áttételes cenzúra jelentősége óriási. Információdömpingben élünk, amely átalakította viszonyulásunkat a környezetünkhöz. (Csak a történettudományban olyan korábban elképzelhetetlen fogalmak jöttek ennek nyomán létre, mint az „adatbányászat".) Az egyszeri ember - voltaképp önvédelemből - már-már menekül a mélységektől, megelégszik a párszavas leegyszerűsítő értelmezések megismerésével. Az információdömpingben a minősítések címkézései elválaszthatatlanul tapadnak a műre vagy a szerzőre, és együtt élnek vele. Mennél szélsőségesebb megfogalmazásúak, mennél harsányabbak a minősítések - annál levakarhatatlanabbak. És annál jobban elfedik magát a valóságot, annak árnyalatait. Az áttételes cenzúra mértéke is óriási, korunkban meghalad minden korábban ismertet. Ez fakad egyrészt a posztmodern korból önmagából. A posztmodern történetírás legszélsőségesebb felfogása minden forrást eleve interpretációnak tartva megkérdőjelezi a tényeket, s könnyen helyezkedik „a tény semmi, az értelmezés minden" álláspontjába.1 Fakad ez másrészt a tömegdemokrácia szorításában élő politikából, amely mélyen átszövi mindennapjainkat. A politikai szereplők a valóságot egyre inkább leegyszerűsítve tálalják a tömegeknek, természetesen saját szájuk íze szerint interpretálva azt. Ugyanarról az eseményről vagy tényről homlokegyenest ellenkezőt mond a mindenkori kormányzat és a mindenkori ellenzék - véleményeik köszönőviszonyban sincsenek egymással, s már meg sem lepődünk ezen. A politikai retorika működési mechanizmusának ismerete azonban nem csak a jelenben születő források későbbi értelmezéséhez lesz fontos. Az ugyanis már beszüremkedett a régebbi korokról született források ideologikus értelmezésébe is - és gyakorta hazugsággal határos, csőlátásban leegyszerűsített múlt- vagy műértelmezésekhez vezetett. (Különösképp így van ez, ha egy minősített, címkézett szerző maga is a politika porondjára lépett annak idején, s tanítása valamely politikai erő ideológiájába, hivatkozásrendszerébe beleépült.) Harmadrészt meg kell említenünk a minderre rátelepedő a „politikai korrektség" - továbbiakban: PC - elvét is, amelynek jegyében bizonyos kérdésekhez félve nyúlunk, bizonyos szaA posztmodern történetírás forrásokhoz való viszonyáról kiváló előadást tartott Katona Csaba (Társadalomtörténet VS „mainstream": értelmezések és tények) 2013. április 16-án Budapesten, a Történettudomány és levéltárak című konferencián. A legszélsőségesebb nézeteket Eric Hobsbawm-tó\ kölcsönözte, azok relativizáló hatását - egy kifejezetten marxista ideologikus alapon álló történésztől - Krausz Tamástói vett idézettel ecsetelte. Prohószka-tanulmányok, 2012-2015 13
