Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
II. KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEK - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár a katolikus nagygyűléseken
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR A KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEKEN katolizálása, a nőtársadalom megszervezése, a népszövetség megalakítása, a szövetkezetek felkarolása és a gazdálkodó középosztály műveltségének emelése került elő. Általános érvényű összegzésében arról szólt, hogy a katolikusoknak a kor tudományos, szociális és kulturális-nemzeti törekvéseiben egyaránt keresztény szellemmel, a kereszténységet érvényesítve kell aktívan részt venniük. b.l A püspök - a világégés előtt Az 1906-os nagygyűlésre Prohászka már székesfehérvári püspökként érkezett. Ez nagyobb tekintélyt, s egyben nagyobb rá irányuló figyelmet is jelentett. Szavait e helyzetben akár programbeszédként is lehetett értelmezni. Prohászka ekkor szakított korábbi előadásainak irányával és szerkezetével. Ezúttal nagyon élesen és konkrétan szólt. Súlyos erkölcsi kérdéseket feszegető, szókimondó beszéde utóbb kis füzetként is kinyomtatásra került, s nagy példányszámban fogyott. Címe: Úri és női divatmorál. A beszéd alapvetően a prostitúcióról szólt. Azt a képet vázolta fel, hogy a társadalomban megbomlott a hagyományos szexuális erkölcs. Kialakult egy kettős mérce, amely a kilengést frivol módon elnézi a férfiaknak; a nőknek nem, de idővel „a nő a férfi után emancipálódik, s az egyenlőség a romlásban teljes lesz" - vizionálta prófétai erővel Prohászka. Ennek nyomán pedig a házasság konvencionális hazugsággá rohad, amelyből korcs nemzedék ered. E folyamatot az orvostudomány, a pedagógia, a szociáldemokrácia, a művészetek csak erősítik eszközeikkel. E dekadens közmorállal szemben lépett fel a püspök. Erőteljes, sőt erőszakos (violentia) erkölcsi nevelést sürgetett. Felemlítette külön problémaként, hogy a lányokat szinte üvegházban nevelik, így nincsenek felkészülve mindarra, ami a társadalomba kilépve rájuk tör. Öntudatos vallási élettel (gyónással, áldozással) akarta a férfitársadalom erkölcsét erősíteni; szólt az anyákhoz és orvosokhoz, hogy nevelői eréllyel lépjenek fel. A nők számára pedig azt hirdette: igazi feminizmus nem a jog-, hanem az etikai egyenlőség kivívása lenne a társadalomban. Jelezte azt is, hogy a kérdésben bizony az egyháznak is bőven van tennivalója - ám ezt már nem részletezte. 1907-ben A kereszténység kultúrföladatai című beszédében visszatért a püspök a korábbi, fennkölt stílusához - de nem hagyta el előző évi kényes témáját sem. A beszéd elméleti részét figyelemreméltó kultúradefinícióval kezdte: „A kultúra erőkifejtés és világfoglalás, s erőkifejtés és világhódítás révén az embernek szebb, jobb és harmonikusabb élete. Az élet a cél, a többi eszköz mind. [...] 100 Prohászka-tanulmónyok, 2012-2015
