Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Mózessy Gergely: Egy liberális élclap, a Borsszem Jankó Prohászka-képének változásai
26.] Ezt követte a már idézett augusztusi cikk Ősiről, majd a hosszú, hoszszú csend. A Borsszem Jankó - és több liberális lap - kérdéshez kötődő hozzászólásait jól jellemzi, hogy képtelen felfogni a püspök komplex látásmódját a kérdésben, mondandójának szinte csak egyik felére fókuszálnak. Pedig Prohászka már második témánkba vágó, 1918. június 30-án publikált írásában is határozottan kifejezte rokonszenvét a sorsát vállaló zsidóság mellett. Hangsúlyozta: „Felesleges külön kiemelnem, hogy én soha semmiféle tisztességes embert, legyen az magyar, vagy rác, vagy zsidó, nem bántok, s még kevésbé rágalmazok meg valakit. Nem bántom a derék zsidót sem. Aki ilyen, az örüljön neki; de arról tudom azt is, hogy nem azonosítja magát semmiféle gazsággal, s hogy jól vigyáz magára főleg oly kérdésekben s érdekekben, hol a faji szimpátia öntudatlanul is kísértetbe hozza a jól nevelt embert is, vad, tajtékzó dühbe pedig a neveletlent, ut figura docet. Tudok tisztelni egyeseket az előbbi brancsbái, s van alkalmam ámulni a tömegeken az utóbbi fajtából."36 A legmeghatározóbb pillanatokban ekkor is, később is képes volt differenciáltan tekinteni a zsidóságra (miközben retorikájában - miként a korban mindenki - gyakorta esett az általánosítás hibájába). Mózessy Gergely: EGY LIBERÁLIS ÉLCLAP, A BORSSZEM JANKÓ PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI Negyedik szakasz: visszatérve a palettára A(z elhallgatás fala 1921 tavaszán repedt meg Prohászka körül. A Borsszem Jankó újra utalt rá, újra szerepeltette. Innen kezdve vissza-visszaköszönnek a régi vicctípusok: találkozunk például gúnyolódással származásával, beszédmódjával ismét. [Függelék 29.]. Érdekesek az új hangsúlyok is. A püspök által irányított egységes kormányzó párt bomlásával kapcsolatban megjelenő furcsa hangvételű kommentár olyan terepen támadt Prohászkára, amely számára különösen fájdalmas lehetett, és amelyet a szerkesztőség is egészen másként kezelt korábban: az index-ügyet idézte fel. [Függelék 28.] A következő pillanat, amikor a püspök érdekessé vált a lap számára, 1921 májusában érkezett el, amikor megtartotta a Magyar Tudományos Akadémián székfoglalóját Dantéről.37 Az élclap egy „emlékkönyvvel" reagált, melyben Goethe, Madách és Dante elképzelt, Prohászkához intézett hozzá intézett sorait tették közzé. Nem épp kedveskedően. [Függelék 30.] 36 ÖM 22,187. 37 Schütz Antal: Prohászka pályája. In: ÖM 25,112. Prohászka-tanulmányok, 2009-2012 73
