Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Mózessy Gergely: Egy liberális élclap, a Borsszem Jankó Prohászka-képének változásai
Mózessy Gergely: EGY LIBERÁLIS ÉLCLAP, A BORSSZEM JANKÓ PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI 1922-ben előbb a lap által kreált zsidó figura, Seiffensteiner Salamon fordult nyílt levéllel a püspökhöz [Függelék 31.], majd Wolff Károly pártvezér. [Függelék 32.] A következő említés-csokor 1927 januárjához kötődött, amikor a magyar törvényhozás átszervezése folytán ismét kétkamarássá vált az országgyűlés. A főrendiháznak Prohászka hivatalánál fogva tagja lett, akárcsak Reich Koppel, az ortodox izraelita főrabbi. A két alak elképzelt találkozása, no meg egyáltalán nem magyarosan csengő nevük lett ekkor is néhány vicc forrása. [Függelék 33-34.] Ötödik szakasz: emlékezet El kell ismernünk és ki kell jelentenünk, hogy a Borsszem Jankó képes volt emelkedettségre is. Bármely egykor bőszen támadott ellenfele a sírba szállt, a lap képes volt a maga eszközeivel méltó módon emléket állítani neki. Többnyire gyászkeretes emlékversek adták ehhez a formát. Ha valakit pedig különösen nem kedveltek, inkább hallgattak róla halálakor. 1927-ben két korszakos főpapegyéniség szenderült jobblétre. A Borszem Jankó Csernoch János hercegprímásról egy szót sem szólt, Prohászkától azonban méltó módon búcsút vett. [Függelék 35.] Ez a vers nem került bele a Farkas Edit által szerkesztett, Prohászkáról halála utáni megemlékezéseket összegyűjtő és közzétevő Magyarország gyásza című kötetbe. Hogy csak elkerülte-e Farkas Edit rendfőnökasszony-szerkesztő figyelmét ez az írás, vagy dehonesztálónak tekintette megjelenésének helyét és ezért mellőzte - nem tudjuk. Tartalmi szempontokkal azonban semmiképpen sem indokolhatjuk kihagyását. Prohászka az élclapokról és a humorról Egyetlen kérdés maradt nyitva: maga Prohászka mit szólt a vicclap helyenként vitriolos hangneméhez? Erre azonban egyértelmű választ azonban nem tudunk adni. Tény, hogy Prohászkának kiváló humorérzéke volt. Erre Schütz Antal is több ízben felhívta a figyelmet. így ír például Prohászka útleírásairól: „A Prohászka-kutató [...] meglepetve fedezi fel Prohászkában a kifogyhatatlanul leleményes, eredeti, sokszor kápráztató szellemességet, mely az éknek, humornak, szarkazmusnak és iróniának egész skáláját kimeríti." Schütz ugyanitt Prohászka humorának fejlődését, érlelődését is érzékeli.38 A püspökről 38 Schütz Antal: Bevezetés. In: Prohászka Ottokár: Utak és állomások. Útirajzok és -naplók. ÖM 16, VI. 74 Prohászka-tanulmónyok, 2009-2012
