Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)

ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Mózessy Gergely: Egy liberális élclap, a Borsszem Jankó Prohászka-képének változásai

Mózessy Gergely: EGY LIBERÁLIS ÉLCLAP, A BORSSZEM JANKÓ PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI csán, ám egy elhúzódó és mindenkinek kényelmetlen huzavona után azt Zichy Gyula kapta meg.34 Szintén egy javadalmi ügy árnyéka vetült Prohászkára 1918 augusztusában. Akkor egy gúnyversben a kortárs püs­pökök szaladnak Csernoch prímáshoz ijedten, hallván a fehérvári kol­léga „szocialista" ízű beszédeit. Riadalmukat azzal nyugtatja a prímás, hogy „Bízzatok, szolgáim az ő s i erényben". Majd jön a fordulat: „S íme a szentlélek Ottokárt megszállta, Kiket előbb védett, földig legyalázta S lön papi vagyonnak fő-főharsonása. Isten csodatettét dicsérjük e tényben, Említé is Csernoch mosolygós kedvében: „Ugye, mondtam: bízzunk az ő s i erényben!” A fehérvári püspökség ugyanis a Veszprém megyei Ősiben szerzett ek­kor birtokot. (Cserébe viszont Prohászka lemondott a szeminárium fenn­tartására szánt bizonytalan, devalválódó államsegélyről.)35 [Függelék 27] De térjünk vissza az 1918. június 23-i lapszámhoz. A harmadik reflexió, a karikatúra az előbbi idézetteknél aljasabb módon kezelte a kérdést. A lap szélére helyezett képen egy barokk szószékről (s így szinte a lapból is) hajolt ki az acsarkodó arcvonásúra formált, vérben forgó szemű püspök alakja, miközben mögötte Krisztus árnya áll, s csendesen mondja neki: „Quo vadis, mi filii..." Azaz: „Hová mégy, fiam." A szószék, mint grafikai elem egészen más súlyú környezet, mint egy újság, ahol Prohászka véle­ménye megjelent. A mondat önmagában ugyan szelíd; azonban mindkét fele olyan tudatalatti háttértartalmakat mozgat meg az olvasóban, ame­lyek nagyon messzire vezetnek. A „Quo vadis" Szent Péter legendájából lehet ismerős, a hitért történt üldöztetés és mártíromság keretébe helyezi el a történetet. A „mi filii" Julius Caesar utolsó szavaiként az árulás és orv­gyilkosság vádját vetíti Prohászkára. [Függelék 25.] 1918 júliusában újabb verssel tért vissza a témára a lap. Elismert már néhányat a Prohászka érvei közül, így pl. hadimilliomosok (egyébként a lap által korábban már karikírozott és kárhoztatott) üzelmeit; végkicsen­gése azonban ez: „Püspök uram, ha tiporsz: egyeseket, s ne a „fajt"! [Függelék 34 Gergely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon 1919-1945. Budapest, 1997.22.; Lakatos Andor: Gróf Zichy Gyula a kalocsai érseki széken (1923-1942). In: Emlékkötet Zichy Gyula tiszteletére. Szerk. Horváth István - Kikindai András. Budapest-Pécs, 2007. 112-115. - A kérdésről köte­tünkben bővebben lásd Horváth László írását. 35 Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár és a székesfehérvári szeminárium. In: Laudatio et salutatio - Tanulmányok Farkas Gábor születésnapjára. Szerk. Csurgai Horváth József - Demeter Zsófia - Vizi László Tamás. Székesfehérvár, 2004. 326.; MÓZESSY 2006. 87. 72 Prohószka-tanulmányok, 2009-2012

Next

/
Thumbnails
Contents