Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Mózessy Gergely: Egy liberális élclap, a Borsszem Jankó Prohászka-képének változásai
Mózessy Gergely: EGY LIBERÁLIS ÉLCLAP, A BORSSZEM JANKÓ PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI Visszatérve az alapproblémánkra: vizsgálandó kérdés még, hogy vajon más a nagy nyilvánosság előtt fogalmaz-e meg hasonló kérdéseket a zsidóság háborús szerepvállalásáról Prohászkánál korábban. Naplójegyzeteket ismerünk,31 bizonyára kisebb cikkek is születtek - de vélhetően hozzá hasonló súlyú társadalmi méltóság még nem nyilvánult meg a témában, ezért irányult ellene a liberális sajtó össztüze. Az ugyanis roppant élesen reagált. A korabeli neológ-liberális, mindenhol izgágán antiszemitizmust kereső Egyenlőség felelős kiadója, Szabolcsi Lajos igyekezett támadni, a Prohászka által kimondott tényeket cáfolni, számok ellenébe számokat állítani. Nem sok sikerrel. (Az a legfőbb baj írásaival, hogy többnyire mást cáfol bennük, mint amit Prohászka állít,32 így mintegy elbeszél mellette.) A Borsszem Jankó szerkesztőségében is gyűlölt személlyé vált Prohászka ezen írásai miatt. A felzúdulás ellene legalább olyan intenzitású volt, mint a kiállás mellette 1910-1911 folyamán. Az 1918. június 23- i lapszám egy verssel [Függelék 23.], egy csípős kommentárral [Függelék 24.], valamint egy karikatúrával [Függelék 25.] reagált a püspök „antiszemita fordulatára".33 Somlyó Zoltán verse egyenesen a püspöknek címzett, erőteljes, a lap általános színvonalán túlmutató, még némi irodalmi értékkel is bíró alkotás. Megidézte az ország fájdalmait a vérzivatarban, és elutasítja a „gyűlöletkeltést" melyet Prohászka szavaiból kihallott. Az epésnek szánt kommentár lakonikus tömörségű, arra utal, hogy a püspök egy közelgő kalocsai érseki kinevezés érdekében állt be a zsidózók sorába. Valójában Prohászka nem vágyott el Fehérvárról: a kormányzat kétségkívül gondolkodott személyében a kalocsai érseki szék kap31 Vö.: Ágoston Péter naplója. Idézi: GYURGYÁK 2001. 89. 32 Amikor Prohászka a máramarosszigeti laktanya létszámarányainak változásairól beszél, akkor Szabolcsi egy konkrét időpillanat adatát szembesíti vele - miközben maga is elismeri, hogy a laktanya állománylétszámának arányánál kisebb mértékű volt innen a zsidó katonák frontra vonulása. Amikor Prohászka a fehérvári 17-es gyalogezred tartalékos, itthon maradó állományának aktuális adatait közli, akkor Szabolcsi időbeli távlatokban nézi a kérdést, és új vitafrontot nyit a hátországi állományban a frontot már megjárt zsidó sebesültek számának közlésével; amely csak a hasonló vonatkozású „nem zsidó" adat ismeretében lehetne releváns. - E „számháború" mélypontjának azt tartom, hogy Szabolcsi olyan adatba is beleköt később a numerus clausus törvény vitájában, amellyel Prohászka épp a frontot megjárt zsidó katonák hősiességét emeli ki (a német hadseregben 1916 novemberéig a bevonult zsidó katonák 30%a kapott vaskoronarendet). Egyrészt a Szabolcsi által bemutatott, jóval hosszabb időtartamra vetített adatok rosszabbak Prohászkáénál (22%), másrészt Szabolcsi az adatok forrását illetően is hazugságon akarja érni Prohászkát, mondván: állításával szemben azok nem hivatalos statisztikára alapozottak - csakhogy ezt a püspök nem is állította... Vö.: SZABOLCSI 1993. 226, 312-313. A vonatkozó Prohászka szövegek kiadási helyét korábban jeleztük. 33 Vannak további a kérdésre, de nem Prohászka személyére vonatkozó reflexiók is. Ilyen például a lap egyik korábbi címoldalának kommentár nélküli megismétlése, melyben egy lövészárokban fekszik egymás mellett egy zsidó és egy magyar katona - holtan. Prohószka-tanulmányok, 2009-2012 71
