Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Szabó Ferenc: A történelem Istene. Prohászka Ottokár Történelemteológiájához
Szabó Ferenc S.J.: A TÖRTÉNELEM ISTENE. PROHÁSZKA OTTOKÁR TÖRTÉNELEMTEOLÓGIÁJÁHOZ elhelyezkedet. Sok alakja volt, azon kezdve, mikor az egyházat így jellemzi ApCsel 4, 32: 'a hívek sokaságának egy volt a szíve-lelke (cor unum et anima una). Jus canonicum (kánonjog), egyházi szervezet, tekintély megvolt lényegében, de a kapcsolatot a 'cor unum et anima una’ jellemezte a gyakorlatban. Sok-sok alakot öltött azóta is végig a történelmen; másokat keleten, másokat nyugaton, s ugyancsak különbözőket a klasszikus, a középkori, az újkori egyházban. Ezeket a történelmi formákat az államok, az uralkodó nézetek, a társadalmi fejlődés, a gazdasági élet határozták meg. Ezek jönnek mennek, maguk is változnak s változásukkal az egyházi formák reformját magukkal hozzák."36 A jegyzet a továbbiakban azt magyarázza, hogy annak megítélése körül, „hogy mi a jó és korszerű, mi felel meg az igényeknek, úgy hogy a lelki életet fejleszti, nagy nézeteltérést s különféle állásfoglalást tűr meg, s főleg két irányban osztja el szellemeket: haladi és maradi irányban."37 Aszerint, hogy a „megszentelt hagyományokat" akarják fönntartani még akkor is, ha azok nem szolgálják a lelki életet [...], míg ellenben mások nem kisebb szeretetből az egyház iránt, de talán nagyobb megértésével az új idők igényeinek, az új formákat sürgetik. Ez utóbbiak szeretetének bátornak is kell lennie, mely nemcsak küzdeni kész a konzervatív elemek nehézkességével, de a rossz értelemben vett modernizmus vádját is tudja nagylelkűen elviselni s gyanúsítást szívére nem veszi."38 Prohászka itt világosan az őt modernizmussal gyanúsítókra és az index-ügyre utal. Látjuk ismét, hogy a püspök világosan megkülönbözteti az egyházban az isteni és emberi elemeket, ahogy ezt a II. vatikáni zsinat is tette. Utána az egyházi reformokról ír: „Nem az isteninek, a lényegnek, az örök értékűnek háttérbe szorításáról van szó, hanem arról, hogy emeljük azt ki s érvényesítsük igazán. [...] A főindulat a szeretet az egyház iránt. Szeretjük az egyházat, benne gyökerezünk, belőle élünk. Mint Szent Athanáz és Görres József, az isteni erőknek megtestesülését látjuk benne végig a történelmen - a történelmi ballépésekkel, hiányokkal, gyarlóságokkal.. ,"39 Ebből az egyházszemléletből vonja le Prohászka a reformra vonatkozó következtetéseket:40 a) „Nagy műveltséget, apostoli szellemet és bátor, nemes kollegialitást a papságba..." (Külföldi egyetemekre küldeni a fiatal papokat.) - b) „...A papok ne tartozzanak ahhoz a klérushoz, mely osztályt, pártot, elszigetelt társadalmi osztagot jelent. (...) Több meleget és szeretet a nép és a klérus közé: többet a 36 Naplójegyzetek 3,25-27 -1919. július 7. 37 Naplójegyzetek 3,27. -1919. július 7. 38 Uott. 39 Naplójegyzetek 3,28. - 1919. július 7. 40 Érdekes párhuzamokat találunk a XIX. századi „reformer" filozófusnál, A. Rosmininél, lásd SZABÓ 2007.201. Prohászka-tanulmónyok, 2009-2012 51
