Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Szabó Ferenc: A történelem Istene. Prohászka Ottokár Történelemteológiájához
Szabó Ferenc S.J.: A TÖRTÉNELEM ISTENE. PROHÁSZKA OTTOKÁR TÖRTÉNELEMTEOLÓGIÁJÁHOZ nes „próféciáira". A Modern katolicizmusban27 keresi a párbeszédet a modern kultúrával. „Ne rögzítsük az örvényeket, hanem építsünk rajt hidakat. Ne hegyezzük ki az ellentéteket az egyház s kultúra közt, s ne azonosítsuk a kultúraművét a hitetlenséggel, hanem tartsunk feléje s segítsük a profán kultúrában ki nem elégített lelkeken igaz, mély pünkösdi hitünk őserejével s melegével."28 Ez a magatartás (a ma annyit emlegetett „inkulturáció" követelménye) a helyes alkalmazkodással rokonszenvvel tekint az igazi haladásra: „nem maradunk hitünkkel, reményünkkel a múltnak zátonyain, hanem átvisszük kincseinket a jelenbe". Prohászka elismeri, hogy lehetnek e téren összeütközések és ellenkezések az egyházban, mégis kiadja a jelszót: „Teljesen keresztény alapon állni a hit s erkölcs dolgában, de a XX. század kultúrvilágában élni!"29 Prohászka e kis könyvében jó fél évszázaddal megelőzte a II. Vatikáni Zsinatot. Itt újra kitér a modern természettudományokra, a fejlődés és a teremtés kérdésére, a helyes (nem betű szerinti) bibliaértelmezésre és a konkordizmus veszélyére. Az V. fejezet (Munka és vallás) a szociális kérdés XIII. Leó Rerum novarum-a óta sürgetett témájával foglalkozik. Prohászkát a feudális főurak és főpapok „vörösnek" titulálták forradalmi eszméi miatt. Csakugyan már a XIX. század végétől kongatta a vészharangot látva a szociáldemokrácia előretörését, az egyház demokráciáját hirdette, és sürgette a klérust, hogy álljon a munkásvilág mellé. Ezt tette az 1919-es vörös terror bukása után is. A gazdasági szempontokon túl, az igazságosság követelése mellett hangsúlyozta, hogy a munka teremtő tevékenység, miként ezt később a Gaudium et spes kezdetű zsinati konstitúció tette. Különösen is a II. Vaticanum egyháztanára emlékeztet mindaz, amit a VII. fejezetben (Egyházias érzületünk) az egyház kettős arcáról, az isteniről és az emberiről ír.30 A Szentlélektől éltetett hívő közösség látható társaság, intézmény is, bűnös tagjai vannak, ezért állandóan megtisztulásra, reformokra szorul. Az egyháziak felének minden bűnbevallástól, miden kritikától; lábra kap a maradiság, „mely intellektuális, szociális, politikai téren is megköti magát s e kötelék nem biztonságot, hanem rabságot jelent. Az egyházi rend is elvilágiasodhatik, mint elvilágiasodott a középkor s a renaissance püspökeiben; lelki életünkön is erőt vesz bizonyos stagnáció, melynek következtében holt vizeken evezünk, sekélylelki élet zátonyai közt. De ez a fölismerés egy szikrát sem fojt el szívünk-lelkünk lángadozásából az anyaszentegyház iránt, mert hibák dacá27 A Modern katolicizmus nem jelent meg az ÖM-ben, mivel indexre került. Koncz Lajos, majd Frenyó Zoltán adta közre később. A továbbiakban Koncz szövegkiadására hivatkozom. (Prohászka Ottokár: Modern katolicizmus. Szerk. Koncz Lajos. Budapest, 1990.) 28 PROHÁSZKA 1990.135. 29 PROHÁSZKA 1990.135-136. 30 Vö.: LG 8. Prohószka-tanulmányok, 2009-2012 49
