Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Szabó Ferenc: A történelem Istene. Prohászka Ottokár Történelemteológiájához
Szabó Ferenc S.J.: A TÖRTÉNELEM ISTENE. PROHÁSZKA OTTOKÁR TÖRTÉNELEMTEOLÓGIÁJÁHOZ je irányzott eseménysor. Jézus Krisztus feltámadásával immár beköszöntött a végső korszak, őbenne „beérett" az idő (ezt fejezi ki a görög kairosz fogalom), és így Krisztus az idő középpontja, teljessége, rendező elve.3 Krisztussal tehát elérkezett Isten uralma, de még nem vált mindent betöltő valósággá: a húsvét és a parúzia (végső úrjövet) közötti időben, amely az Egyház ideje, még reménységben élünk, az Egyház a bűnbánat és a megtisztulás útját járva készül a történelem beteljesedésére.4 A történelemteológia kialakulására a legnagyobb hatást Szent Ágoston De civitate Dei művének gondolatai gyakorolták. Etienne Gilson magyarázza: A keresztény gondolkodók Szent Ágostonnal és Pascallal úgy látják, „hogy az egész emberi nem, amelynek élete egyetlen emberére hasonlít, Adámtól a világ végéig egymást követő állapotok során halad keresztül, amelynek folyamán természetes és természetfeletti ismereteinek összege szüntelenül növekszik, egészen tökéletesülése, azaz eljövendő dicsősége koráig."5 így fogják fel a világtörténelmet a középkorban. A fokozatos változás gondolatát Szent Ágoston és az általa inspirált keresztény gondolkodók fogalmazták meg. „A középkor tehát, Szent Ágoston nyomán, úgy képzelte el a világ történetét, mint egy szép költeményt, amelynek jelentése érthető és teljes a számunkra, mihelyt ismerjük a kezdetét és a végét."6 Szent Ágoston De civitate Dei című művét, a Retractationes idején egészében áttekintve, „néhány sorban összegezi értelmét és felépítését: „E tizenkét könyvből tehát az első négy tartalmazza a két állam /Civitas/ - az isteni és a földi - születését; a következő négy a fejlődésüket, s az utolsó négy a végüket." Nyilvánvalóan ugyanilyen felépítésű a Franciaország majdani királyának szánt Értekezés az egyetemes történelemről, amelynek megírásakor Bossuet felhasználja Szent Ágoston művét.”7 A Szentírás és a középkori szerzők, főleg Szent Ágoston befolyása a történelemre olyan tartós volt, hogy még olyan „felvilágosult" gondolkodóknál is, mint Condorcet, vagy a „panteista" Schelling, vagy akár a zseniális Hegel, érezhető a keresztény történelemszemlélet hatása. A XIX. században a tübingeni iskola képviselte következetesen a kinyilatkoztatás és a hit történetiségét. Napjainkban a II. vatikáni zsinat hangsúlyozta a történelem és történelmiség kategóriáit: korszerűsödés, figyelem az „idők jeleire”.8 Az üdvösségtörténeten belül az Egyház feladata, hogy a kovász szerepét töltse be, és az emberiséget a beteljesedéshez vezesse a 3 Mt 26,18; Jn 7, 6; Ef 1, 3-14; Kol 1,12-23. 4 Róm 8,18-30; lKor 15, 20-28. 5 Gilson, Etienne: A középkori filozófia szelleme. Budapest, 2000. 362. 6 GILSON 2000. 363. 7 GILSON 2000. 364. 8 Vö.: GS 4,44.; LG 9. 44 Prohászka-tanulmónyok, 2009-2012
