Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Markó Csaba: A liberalizmus ellen. Prohászka Ottokár közéleti szerepvállalása
Markó Csaba: A LIBERALIZMUS ELLEN nem vallják."7 Keserűségének ad hangot A keresztény kurzus kisiklása című 1920-ban íródott cikkében is: „Meri mi a helyzet jellege ez idő szerint? Hát elsősorban az a rendkívüli irreális s nem igaz beállítás, hogy keresztény nemzeti kurzust, megújhodást és reformot hirdetünk, s minden a régiben van és marad. A kormány beszédeket tart, már amikor, de keresztény nemzeti kormánytetteket alig produkál."8 Miután Prohászka, a rendszer jobbításának szándékától vezérelve elfogadta a kormánypárt elnöki tisztét, a kormányzati politika alakítására nem sok befolyása volt. 1920 nyarán még úgy gondolta, elnézi a hibákat, hiszen az ország súlyos megrázkódtatásokon ment keresztül. A konszolidáció megteremtésétől várta a reformok eljövetelét, azonban jelentősnek mondható változások a későbbiekben sem történtek. Naplójában egyre több, a nemzetgyűlést és a közéleti szereplőket kritizáló írás jelent meg, amelyeket nem publikálhatott, hiszen az újonnan berendezkedő állam egyik prominens nemzetgyűlési képviselőjétől ez a magatartás meglehetősen disszonánsnak tűnt volna. Érezhetően nyomon követhető, hogy egy év leforgása alatt a politikába nagy tenni akarással és optimistán érkező Prohászka milyen lesújtó véleményt fogalmaz meg a nemzetgyűlési munkáról és az ott helyet foglaló képviselőkről. Egyre kevesebbet foglalkozott a mindennapi politikával, amire az is rátett még egy lapáttal, hogy az egységes kormányzópárton belül folyton kiújultak a viták. Erről így ír: „Megint kifordultunk a kormánynyal. Most a királykérdéstől van hascsikarásunk. De ilyen pártban az nem is lehet másképp. Az ember itt szívből megutálhatja a világot, s megérti, hogy miért van purgatorium,"9 A folytonos ellentétek 1921. február elejére szétrobbantották az egységes kormánypártot. Ezzel Prohászka is megszűnt pártelnöknek lenni. Tovább súlyosbították közben a belpolitikai helyzetet és a Telekikormány konszolidációs törekvéseit IV. Károly visszatérési kísérletei is. A két „királypuccs" hatására az akkor már nagyrészt legitimista, Habsburgbarát KNEP teljesen a háttérbe szorult. Prohászka ilyen körülmények között már nem sűrűn vett részt a nemzetgyűlés munkájában, egy-két felszólalástól eltekintve. Csalódottságának adott hangot egy 1921-es, az Ébredő Magyarok Egyesülete által szervezett gyűlésen is, ahol a keresztény kurzus kisiklásáról beszélt: „Ez nem a kereszténység zászlaja, ez nem a becsület zászlaja, ez - kalózzászló! S akik e zászló alatt tömörültek, azokban nem 7 Naplójegyzetek 3,144. - 1920. június 30. 8 ÖM 22, 244. 9 Naplójegyzetek 3,151. -1920. december 3. 40 Prohászka-tanulmányok, 2009-2012
