Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Markó Csaba: A liberalizmus ellen. Prohászka Ottokár közéleti szerepvállalása
Markó Csaba: A LIBERALIZMUS ELLEN bízom."10 Az év vége felé már csak ennyi a véleménye a politikáról: „Sokkal többre becsülöm a krumplikapálást, mint ezt a szófosó, ideges s ösztönös kapkodást, amit politikának hívnak!"11 1922 januárjában utal a KNEP felbomlására: „A nemzetgyűlés, főleg a keresztény egyesülés pártja teljesen felfordul; föloszlik. Oka ennek a vezetés hiánya, a teljes szervezetlenség s a sok klikk."12 Mikor Horthy kormányzó februárban feloszlatta a nemzetgyűlést, ő megkönnyebbülten konstatálta: „Hál' Istennek, megszabadultam a nemzetgyűléstől."13 Prohászka reményekkel teli elszántsággal vágott bele a közéleti munkába 1919-ben, támogatva Horthy Miklóst és az általa képviselt politikát. A reformok elmaradtával, látva testközelből a mindennapok politikai csatározásait, kiábrándult a politikából. Személyisége és az általa képviselt eszmeiség mégis hozzájárult ahhoz, hogy a Horthy-kor első éveinek, az ún. „keresztény kurzusnak" az egyik jelképes alakjává váljon. Attól függetlenül, hogy sok mindenben kritizálta a berendezkedő rendszert, megmaradt annak támogatójaként. Úgy vélte, hogy az egyetlen helyes irány a keresztény nemzeti reakció volt a bolsevik forradalomra. Elismerte, hogy sok mindent várt tőlük a nemzet, de annak csak egy részét tudták teljesíteni. Mindvégig hitt egy európai és magyar keresztény ügyben, éppen ezért vállalt 1919 után politikai-közéleti szerepet. Bízott benne, hogy végre eljön a reformok ideje, és valóra válhat az általa képviselt program. Bár csalódnia kellett, de hitét nem vesztette el. Püspöki jelmondata - Dum spiro, spero - hűen tükrözi életszemléletét, küzdeni akarását. Nagy nemzetnevelőként próbálta ráébreszteni a nemzeti hivatásáról megfeledkezett magyarságot a Szent István-i eszme szeretetére és áldozatos szolgálatára. Prohászka Ottokárnak nagy szerepe volt abban, hogy a két világháború között a katolikus egyház megerősödve hirdethette a krisztusi tanokat. Érdemeit Bangha Béla páter is elismerte az 1940-ben írt Világhódító kereszténység című nagyszabású művében, ahol lelkes pasztorációjuk egyenes folyományának tartja, hogy egy új katolikus ébredés mentén a későbbiekben létrejöhettek olyan egyesületek, mint a Credo-egyesületek, a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testületé (KÁLÓT), a Katolikus Leánykörök Szövetsége (KALÁSZ), az Egyházközösségi Munkásszakosztály (EMSZO), az egyetemi ifjúságot felölelő Emericana, vagy a nép szélesebb rétegeit is magába foglaló Katolikus Népszövetség. 10 ÖM 22, 288. 11 Naplójegyzetek 3,176. -1921. október 27. 12 Naplójegyzetek 3,187. - 1922. január 31. 13 Naplójegyzetek 3,188. - 1922. február 17. Prohószka-tanulmányok, 2009-2012 41
