Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Markó Csaba: A liberalizmus ellen. Prohászka Ottokár közéleti szerepvállalása
Markó Csaba: A LIBERALIZMUS ELLEN is: „Dec. 8-án X. meghitt vacsorára Horthy Miklóssal és feleségével. Bájos, derék ember, nemes és jóindulatú."5 Prohászka egyértelműen kiállt az ellenforradalom mellett, támogatta az új rendszer megszilárdítását. 1919 nyarától 1920 elejéig számos politikai-közéleti tartalmú szónoklatot tartott, emellett rengeteg írása jelent meg újságokban és folyóiratokban. Ezeket a beszédeket, írásokat Schütz Antal az életműsorozat 22. kötetében Iránytű címmel tette közzé, ezzel is jelezve az utókor számára, hogy Prohászka a keresztény nemzeti megújulás iránytűje volt, a kialakuló rendszer programadója. Mikor elérkezett a nemzetgyűlési választások ideje, egyre többen figyeltek rá, őt azonban továbbra sem vonzotta a hivatásos politizálás, de a sorozatos unszolásra, az ötödik felkérésre - miután megbizonyosodott arról, hogy az öszszes pártfrakció egyetért a jelölésével - 1920 elején elvállalta a Keresztény Nemzeti Egységpárt székesfehérvári képviselőjelöltségét. A KNEP és a Kisgazdapárt paktumának köszönhetően ellenjelölt nélkül indulhatott a választókörzetben, amelyet aztán meg is nyert. Öröme azonban nem tartott sokáig. Naplóbejegyzéseiben egyre több jel mutatott arra, hogy nem elégedett a nemzetgyűléssel, annak munkájával. 1920 áprilisában a következőket jegyezte le: „Az a gyűlés a kis koponyák s a nagy akarnokok gyülekezete. Tele vannak ambícióval és elbizakodottsággal és - panamákkal; s végre is ez a gyülekezet kompromittálja az embert tehetetlenségével."6 A sokféle részérdek, a különféle társadalmi csoportok érdekeinek kielégítésére nem voltak alkalmasak a kormányzó pártok. A megoldáshoz a KNEP és a Kisgazdapárt ellentéteinek elsimítására volt szükség. Nagy csatározások után, 1920 júliusában megszületett a kompromisszum a KNEP,a Kisgazdapárt és a Teleki Pál vezette, kimondottan az egyesülést szorgalmazó „disszidensek" csoportja között. Az így megalakult pártszövetségnek, a Keresztény-Keresztyény Kisgazda, Földmíves és Polgári Pártnak a konszenzus szimbólumává váló Prohászka Ottokár püspök lett az elnöke. Ő valószínűleg azért vállalta el az egységes kormánypárt elnöki tisztét, mert úgy gondolta, hogy elég volt a tétlenségből, és nem szabad több időt vesztegetni ahelyett, hogy valós munkát folytatnának. De naplójából egyértelműen kiderül, hogy végül ismét csalódnia kellett: „»Keresztény kurzus« kereszténység s keresztények nélkül! Ez a baj: hogy e hordónak nincs feneke; e pártnak nincs alap, szírt a lába alatt. Azok az emberek nem keresztények. Igaz, hogy elvben, theóriában elfogadják a kereszténységet, de tettekben 5 Naplójegyzetek 3,108. -1919. december 10. 6 Naplójegyzetek 3,131. -1920. április 1. Prohászka-tanulmányok, 2009-2012 39
