Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Markó Csaba: A liberalizmus ellen. Prohászka Ottokár közéleti szerepvállalása
Markó Csaba: A LIBERALIZMUS ELLEN met katolicizmus példája nyomán. Erős kritikai észrevételeivel nem egyszer magára haragította a kor legrangosabb magyar egyházi vezetőit is, megnyilatkozásaival a megújulásra képtelen, feudális jellegű egyházat kíméletlenül ostorozta. Prohászka a konzervativizmust történeti alapokon álló szerves fejlődésnek tekintette és nem merev bezárkózásnak. A politikai liberalizmus vívmányait, az állampolgári egyenlőséget, a törvény előtti egyenlőséget és a polgári szabadságjogokat üdvözölte, ugyanakkor élesen bírálta a liberális kapitalizmus gazdasági rendszerét, annak képviselőit és a nyomában jelentkező általános destruktív magatartást, annak pusztító jellegét az erkölcsi és szellemi életre nézve. Ezzel kapcsolatos álláspontját a korszak egyik legszínvonalasabb katolikus folyóiratában, a Magyar Sionban 1896-ban megjelent A liberalizmus utópia című tanulmányában fejtette ki.1 Úgy gondolta, hogy a liberalizmus elvei utópisztikus jellegűek, éppen ezért kivitelezhetetlenek. Véleménye szerint a politikai szabadságjogok mellé nem adatott meg az ahhoz elengedhetetlen szociális szabadság, a liberalizmus ebből a szempontból csődöt mondott, és a vagyonszerzés korlátlan szabadsága elvének kimondására szorítkozott. A liberalizmus a kiváltságokat nem törölte el, a rendi monopóliumok helyébe a kozmopolita tőke monopóliumát léptette. Prohászka így fogalmaz: „Első ellenségnek azt a mentalitást mondanám, mely a konkrét valóságtól elemelkedik, doktrinér elveket s eszméket követ, s a csillogó, absztrakt eszmékért föladja a valóságot - a mi esetünkben a nemzetet. Ez az intellektuel s irreális mentalitás a mi liberálisaink tehertétele. Ez a magyar földtől, szenvedéstől s küzdelmektől elvonatkozó idegen világ, mely a mi - az idegent s a külföldet bámulni szokott - intelligenciánkban [...] lett járvánnyá."2 Másutt megjegyzi: „a liberalizmus érdemeit elismerjük, amenynyiben a régi gazdaságpolitikai liberalizmus előnyeit ma is élvezzük. De nem vagyunk liberálisok annyira, hogy a társadalomra gyakorolt rossz visszahatásait meg ne lássuk”.3 Prohászka a liberalizmus és a szociáldemokrácia hamis tanításainak ellenpontjaként a keresztényszocializmus által képviselt elveket tartotta képesnek arra, hogy általuk az ország kiutat találjon a válságból. Magyarországon a századforduló idején kezdett kialakulni a katolicizmusnak ez a szociális válfaja. Prohászka úgy gondolta, hogy amit XIII. Leó pápa a világegyház élén hajtott végre, azt majd ő a hazai viszonyokra próbálja meg átültetni. A legsúlyosabb problémának egy erős, függet1 ÖM 10,1-12. 2 ÖM 22, 334. 3 ÖM 22,256. Prohászka-tanulmányok, 2009-2012 37
