Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Markó Csaba: A liberalizmus ellen. Prohászka Ottokár közéleti szerepvállalása
Markó Csaba: A LIBERALIZMUS ELLEN A Magyarországon lezajlott forradalmak utáni eszmélés idején vált az akkor már országosan ismert és elismert Prohászka Ottokár - akit sokan a korszak Pázmány Péterének tartottak - a modern katolikus újjászületés egyik vezéralakjává. Prohászka a maga modern gondolkodásával és világnézeti elképzeléseivel már a századforduló táján kitűnt kortársai közül, és sokszor megütközést váltott ki az egyházon belül is. Prohászka filozófiai és teológiai tanulmányait a római Collegium Germanico-Hungaricumban folytatta. Az ott eltöltött évek voltak életére és gondolkodására a legnagyobb hatással. Amikor Rómába került, még IX. Pius volt a pápa, aki vaskalapos konzervatív világnézetéről volt híres, és aki elutasított minden olyan folyamatot, amely a világban bekövetkezett változásokra próbált a korhoz illő válaszokat adni. IX. Pius helyét azonban 1878-ban a fiatalos lendülettel megáldott XIII. Leó foglalta el, aki felismerte a világban zajló folyamatok jelentőségét, és próbált azok gazdasági, társadalmi és politikai realitásaihoz igazodni. Úgy vélte, hogy az egyháznak ki kell lépnie a passzivitásból, szerepet kell vállalnia a társadalmi és politikai életben, valamint figyelnie kell az új idők okozta kihívásokra és szociális problémákra. Az ifjú Prohászkát megnyerte az új pápa gondolkodása, és ő is egyre több figyelmet kezdett szentelni a társadalmi és szociális problémák megoldásának. Miután hazatért Rómából, lefordította XIII. Leó beszédeit és leveleit, de ami ennél is fontosabb, hogy ő fordította magyarra a pápa által 1891-ben írt, és világszerte nagy hatást gyakorolt Rerum Novarum kezdetű enciklikát, amely ráirányította a katolikus egyház figyelmét a világban zajló változásokra. A Rerum Novarumot a keresztényszocializmus szimbolikus kezdőpontjaként is szokás értelmezni. Prohászka, miután hazatért Rómából, megrökönyödve szembesült a hazai valósággal. A művelt fiatal pap számára idegenül hatott az itthoni viszonyok lehangoló légköre. Megdöbbentő volt számára az egyházi élet ellaposodása, a papok képzetlensége és lelki életük sekélyessége. Felismerte, hogy a katolikus egyháznak egy belső, lelki megújuláson kell keresztülmennie, hogy egy öntudatos és művelt vallásosság lépjen a felszínesség és a sivárság helyébe. O az egyház tevékenységét a megújuló idők igényeihez kívánta igazítani. Prohászka Ottokár hamarosan a magyar katolikus papság szellemi útmutatójává vált. Temérdek írásában és különféle újságokba írt vezércikkekben az aktuális teológiai és szociális problémákat feszegette, valamint programot kívánt adni a magyar katolikus megújulás szellemében, a né-36 Prohószka-tanulmányok, 2009-2012
