Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
MŰVÉSZET ÉS EMLÉKEZET - Baku Eszter - Csíky Balázs: Hagyomány és újítás: katolikus egyházművészet a két világháború közötti Magyarországon
Baku Eszter- Csíky Balázs: HAGYOMÁNY ÉS ÚJÍTÁS... Erzsébet idejében épült volna. [...] Józan, becsületes, mert ha tégla, úgy téglát mutat és nem hamisított rusztikát. Ha beton, úgy geometriája kemény és nem hazudik márványt. A józanság és becsületesség mellett egyszerű, úgy, amint azt a Szentséges Atya, XI. Pius követeli. [.. ,]Az egyszerűségnek elsősorban lélektani oka van. Egész korunk erre vágyódik. A tiszta nagy forma, sima felület, a monumentalitás tágítja a lelket. A nagy felülettel a ma templomépítészete koncentráltan erőt fejez ki. Az új templomépítés kívül-belül a cél szolgálatában áll és ezt akkor érte el, ha érezzük, hogy vallásos erő működik benne. Az egyházművész küzd az anyaggal, az újért, a másért, a jobbért, a kifejezési lehetőségekért. Az ideális egyházművész az egyházművészet új reneszánszát teremti meg, a vallásos művészet megújhodása után vágyódik. [...] A magyar egyházművészet arculata jellegzetesen egyedi. A magyar lélek kezdettől fogva rányomta bélyegét és így különös magyar sajátosság nyilvánul meg benne. Magyarázata alighanem abban található, hogy a magyarság megbecsülte templomát, összeforrott az Egyházzal. [...] A ma egyházművészete nehezen indult, azonban a megváltozott életrend kikényszerítette. [...] Amíg automata büfét, portálét, kávéházat, gyárat építettek korszerűen, addig legtöbben csak megmosolyogták, de az új templom visszatetszést szült. Érthetetlennek minősítik, elhibázott kísérletnek tekintik és a technika alárendelt szolgai munkájának kiáltják ki. A magyar haladó művészet azonban állja a harcot. Különösen a külföldi egyházművészeti kiállítások magyar sikerei könnyítették meg az újítók helyzetét. A pádovai, római bemutató után a magyar közönség is felfigyel. A magyar egyházművészek feladatuk nagyszerűségétől áthatva, felelősségük tudatában alkottak. Munkáik a túlzó kilengéstől mentesek. Az anyaggal való bánni tudás, a lényeget kifejező képesség, az értelmes forma megérdemelt elismeréshez juttatja őket. A ma magyar egyházművészete a múlt folytatója kíván lenni, távolról sem olyan forradalmi, mint a romantikusok, gótizálók, áltradícionalisták, akik csak a külsőségekben konzervatívok. A magyar egyházművészek liturgikusán célszerű, esztétikailag kifogástalan munkáiban a forma mögött a vallásos gondolat él. Amiről a közelmúltban az egyházművészettel foglalkozóknak sejtelmük sem volt: új egyházművészeink összhangot teremtettek a képzőművészetek között. A tisztelettől áthatott egységes eszme uralkodik munkáikon."17 Ebben az idézetben a szerző kitér azokra a problémakörökre, amelyek az új egyházművészeti irányzattal kapcsolatos vitában az 1920-as évek végétől a magyar művészeti és katolikus közéleti folyóiratokban megjelentek. Ezek: a liturgia és az egyházművészet kapcsolata, a funkcionalitás, a művészeti ágak (építészet, szobrászat, festészet, iparművészet) ősi egységének képe, az egység visszaállításának igénye, az alkalma17 JAJCZAY1938. 22-26. Prohószka-tanulmányok, 2009-2012 293
