Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
MŰVÉSZET ÉS EMLÉKEZET - Baku Eszter - Csíky Balázs: Hagyomány és újítás: katolikus egyházművészet a két világháború közötti Magyarországon
Baku Eszter-Csíky Balázs: HAGYOMÁNY ÉS ÚJÍTÁS... nélkül se nem szent, se nem ésszerű ez a művészet, és amorális, ha tagadja, hogy létjogosultságának végső oka az erkölcsös emberi természet tökéletesítése. A pápa felhívta a figyelmet, hogy az egyházi törvénykönyv szerint a püspökök feladata azon őrködni, hogy az ilyen művészetet ne engedjék be a templomokba. XI. Pius ugyanakkor kijelentette, hogy kitárják a kapukat a „jó és egészséges haladás" előtt, amely figyelembe veszi a hagyományokat.13 A pápai beszéd tulajdonképpen az expresszionista és primitivizáló alkotásokat, a vallásossággal szemben a művészi szabadság előtérbe helyezését, és a művekben a morális tartalom hiányát ítélte el. Magyarországon az új művészeti irányzatokat követő alkotások - elsősorban a városmajori templom és a jászszentandrási falképek - körül fellángolt vitában mindkét oldal, de elsősorban az ellenzők igyekeztek a maguk álláspontjának alátámasztására felhasználni a pápa szavait. A vitában azután fordulatot hozott az 1934-es római egyházművészeti kiállítás magyar pavilonja, amelyet az új irányt követő római magyar ösztöndíjasok kiviteleztek, és amely nagy feltűnést keltett és sikert aratott.14 A világegyház törvényei és a pápai megnyilatkozások mellett a magyar katolikus egyház normái és álláspontja is befolyásolta az egyházművészet hazai alakulását. Az 1917-es egyházi törvénykönyv rendelkezéseinek megfelelően a két világháború között a magyarországi egyházmegyékben is tartottak ún. egyházmegyei zsinatokat, amelyek határozatokat hozhattak, részletezve és kiegészítve a kánonjogi kódex rendelkezéseit. Ezek közül az 1941-ben megtartott esztergomi főegyházmegyei zsinatot emeljük ki, mivel Budapest területének legnagyobb része az esztergomi főegyházmegyéhez tartozott, így a zsinati határozatok befolyásolták annak a városnak az egyházművészetét, amelyben a legtöbb új templom épült. A határozatok részletes szabályokat tartalmaztak a templomokkal, a kápolnákkal és az oltárokkal kapcsolatban. A templomok építése, bővítése, átalakítása és restaurálása a főpásztor előzetes engedélyéhez volt kötve, de már a tervező személyének kiválasztásához és a tervpályázat kiírásához is engedélyt kellett kérni. A határozatok felsorolták az építkezéseknél alkalmazandó szempontokat, kiemelve, hogy tekintettel kell lenni az esztétikára és a célszerűségre. Megszabták az épület elhelyezé13 A beszédnek az egyházművészetre vonatkozó részét közli: Acta Apostolicae Sedis Vol. 24. (1932) 355-357. A beszédet ismerteti és hosszabb idézeteket is közöl belőle: Décsei Géza: Korunk új egyházművészete. In: Katolikus Szemle 48. évf. (1934) 34-38. 14 Bizzer István: A Szent Imre-kultusz és a modern magyar szakrális művészet 1930-1950 között. In: Szent Imre 1000 éve. Tanulmányok Szent Imre születésének ezredik évfordulója alkalmából. Szerk. Kerny Terézia - Smohay András. Székesfehérvár, 2007.165. 290 Prohászka-tanulmányok, 2009-2012
