Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
MŰVÉSZET ÉS EMLÉKEZET - Baku Eszter - Csíky Balázs: Hagyomány és újítás: katolikus egyházművészet a két világháború közötti Magyarországon
Baku Eszter-Csíky Balázs: HAGYOMÁNY ÉS ÚJÍTÁS... sértek, belső tagolásának, belső díszítésének és berendezésének, valamint felújításának szempontjait. Kívánatosnak nevezték „előnyös tulajdonságaik miatt" az új építőanyagok használatát. „Az új építőanyagok által nyújtott lehetőségek a történelmi épületstílusokkal szemben újabb stíluskeresésekre adtak alkalmat. Ez sokszor szertelenségekre vezetett és olyan alkotásokat eredményezett, amelyek nem vették figyelembe a templom szent hely jellegét. Bár teljesen elhibázott törekvés volna a mai kor építőművészeit a történelmi stílusok követésére utasítani és művészi alkotóképességüket megkötni: mégis szigorúan ügyelni kell az egyház hagyományainak tiszteletére, a templom szent jellegét kidomborító józan és kegyeletes megoldásra" - emelte ki a zsinat.15 Ebben a megfogalmazásban szinte összefoglalva látjuk a szentszéki álláspontot, ugyanakkor érzékelni lehet az ellentmondásokat is: az egyház kényes egyensúlyt igyekszik megteremteni az új irányzatok felé való nyitottság és a hagyományok feltétlen tisztelete között. Ezzel bizonyos irányzatokat kizár az egyházművészet terén való alkotásból, ugyanakkor ezeknek a feltételeknek Magyarországon megfelelt az ún. római iskola, amely ihletet merített többek között az ókeresztény művészetből. Ahogy világegyházi szinten a pápa, úgy itthon a bíboros hercegprímás szava volt meghatározó az egyházművészeti kérdésekben is. Serédi Jusztiniántól az 1941. februárjában megrendezett, budapesti egyházművészeti kiállítás megnyitójaként elmondott beszédét idézhetjük. A hercegprímás szerint „igazi művészet" ott születik, ahol vannak magasztos eszmények, amelyeket az ihletett művészek érzékelhető, szép formába öntenek. Mivel a katolikus egyház a legmagasztosabb eszmények birtokában van, művészete is a „legigazibb és legnemesebb". Ahol nincsenek ilyen eszmények, ott az „anyaghoz tapadnak" és eltávolodnak az „igazi művészettől" az alkotók. Az „igazi művésznek" tehetsége mellett eszményei is kell, hogy legyenek, és emellett lelkiismeretesen kell képeznie és tökéletesítenie magát. A kiállításról szólva kijelentette, hogy „a magyar katolikus egyházművészetet kívánja bemutatni s egyben igazolni, hogy minálunk most is van alkotó és restauráló művészet és vannak művészeink, mert vannak örök eszményeink, melyeket Krisztus egyháza szüntelen szemünk elé állít. És ha legújabb művészi alkotásaink talán szerényebbek, ez nem az eszmények vagy az alkotó művészek hiányára, hanem az idők mostohaságára vezethető vissza, mert az általános gazdasági leromlás miatt a nagy egyházi és világi mecénások kora talán hoszszú időre lejárt. [...] Azért most a művészekre hárul a súlyos feladat, hogy szerény eszközökkel is tudjanak művészi dolgokat produkálni. És meggyőződésem szerint 15 Az esztergomi főegyházmegyei zsinat (1941. nov. 11-12.) határozatai. Budapest, 1942. A templomokra vonatkozó rész: 77-82. Az idézet: 79. (207. §). Prohászka-tanulmányok, 2009-2012 291
