Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
LELKISÉG - Váczi Márk: „Hiszek a Szent Szívben és szeretetében". Prohászka Ottokár és Jézus Szent Szívének tisztelete
Váczi Márk: „HISZEK A SZENT SZÍVBEN ÉS SZERETETÉBEN" Gyermek- és ifjúkora Egy meghatározó személyiség életútját és hatástörténetét taglaló dolgozat írójának feladata lenne bemutatni az illető származását, családi hátterét, kora gyermekkorát, majd ezt követően ismertetni a konkrét témára vonatkozó életrajzi pontokat. Jelen munka esetében azonban felmentve érezzük magunkat ez alól, hiszen csak az utóbbi évtizedekben is számos kötet és tanulmány foglalta össze Prohászka élettörténetét, amelyekben gyermekkorának főbb eseményeit is felvázolták. Ennek okán ettől eltekinthetünk; az életút rövid ismertetését in medias res kezdjük. A már kora gyermekkorától kezdve rendkívül vallásos Ottokár 13 évesen kérvényt adott be a kalocsai jezsuiták által meghirdetett alapítványi helyre, amelyet el is nyert.3 Világlátását és lelkiségét nagyban meghatározta az, amit Kalocsán tanult. Tanárainak többsége német és szláv eredetű jezsuita volt. Legkedvesebb tanárának P. Raile Edét tekintette, aki az ötödik osztályban a magyar irodalmat tanította: ő bíztatta versírásra, szavalásra, szereplésre, tőle tanult meg jól magyarul.4 Itt kezdődött később nagy hatású szónoki pályája is. Ahogyan egyre érettebb lett, úgy merült el mind jobban a lelkiségben is. Tagja lett a Mária-kongregációnak,5 választott lelki vezetője pedig P. Uhlarik János, „Kalocsa apostola" lett.6 Olyannyira áthatotta a jezsuita szellem, az ignáci lelkiség, hogy 14 évesen már a rendbe is be akart lépni. Levélben kérte szülei beleegyezését, akik ezt elutasították. Azt javasolták neki, ha mindenképpen a papi pályát szeretné választani, legyen inkább világi pap. Apja ezt azzal indokolta, hogy halála esetén nem lesz, aki gondoskodjon édesanyjáról és húgáról.7 Az elutasítás után Ottokár Kalocsán maradt, majd 1875. augusztus 4-én Esztergomba utazott, ugyanis felvételt nyert az egyházmegyei kisszemináriumba. Az elnök ekkor Simor János hercegprímás volt, aki megdicsérte a felvételi vizsgán elmondott hibátlan görög szónoklatát.8 P. Raile rendkívül dicsérő jellemzést írt korábbi diákjáról, aki még ebben az évben befejezte a gimnáziumot, és sikeres érettségi vizsgát tett. A hercegprímás a római Collegiumba szánta. Ekkor már apja sem tagadhatta meg 3 Barlay Ö. Szabolcs: Prohászka élettörténete gyermekkorától püspökségéig. In: Prohászka önmagáról. Szerk. Szabó Ferenc. Mai írók és gondolkodók 8. Szeged, 1999. 25. 4 BARLAY 1999. 28., Szabó Ferenc SJ: Prohászka Ottokár élete és műve, 1858-1927. Budapest, 2007. 32. 5 BARLAY 1999. 30. 6 Uott. 7 BARLAY 1999. 31. 8 Uott. Prohászka-tanulmányok, 2009-2012 221
