Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
LELKISÉG - Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár és Szent Ignác lelkigyakorlatai. A jezsuita neveltetés befolyása Prohászka lelkiségére
Szabó Ferenc S.J.: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS SZENT IGNÁC LELKIGYAKORLATAI Hilgers, Schwab, Wessel beléptek; ők szentek s nagylelkűtek lesznek, de mi tart engem? Uram, Te látod, semmi, ami tőlem függ!"10 Az utolsó nap lelkigyakorlatos napon - július 10-én - az ignáci ad amorem, a szeretet elnyeréséért végzi a szemlélődést. Nosztalgiával emlékezik vissza a római Német-Magyar Kollégium San Pastore nevű villájára, ahol a lelkigyakorlatokat végezték: „Én szeretni akarom Istenemet; e vágy bennem oly erős, oly heves, oly természetszerű, hogy nem kételkedhetem rajta: én szeretem Uramat. Jaj de nagyon gyengén teszem azt, ha a tetteket szemlélem; több estére emlékszem, midőn Szent Pástorban, a villa csendjében végeztük a meditációt ad amorem spiritualem. O, Kevesem, oly közel vagy, s mégis oly messze; oly erővel vonzals]sz, és ismét magadhoz nem engedsz. Istenem, Kedvesem, lelkem olvadoz; miért ne legyünk egyek, miért ne adjak neked annyit, mennyit akarok adni, hogy szomjamat csillapítsam. Tett, fiam, tettl"11 Figyelemre méltó a július 8-i jegyzet önjellemzése, amely lehet a lelkigyakorlat összefoglalása. A nemrég - 1881. október 30-án - Rómában pappá szentelt Prohászka fontosnak tarthatta, mert a kéziratban végig aláhúzta. „Isten gyermeke - annyi kiváló jótétemények és gondviselés különös szeretetteljes vezetése által kitüntetett - jezsuitáknál neveltetett - Rómában képeztetett - templomaiban fölszenteltetett - a szentek sírjain áldozatát bemutató - nagyvilágra szóló férfiak körében szívesen látott - sok kitűnő pappal összeköttetésben élő -fönnkelt, nemes, nagylelkű gondolkodásra és érzésre törő - szűk korlátokat, alacsony nézeteket, törpe fogalmakat, sovány tekinteteket ignorálni törekvő - áldozatkész és fáradhatatlan, önmagát megvető, Isten dicsőségét mindjobban előmozdító szolgája Krisztusnak."12 Mint esztergomi tanár többször visszatér Kalocsára évi lelkigyakorlatai elvégzésére. Naplójegyzetei jelzik, hogy egy-egy jezsuita vezetésével a Szent Ignác-i lelkigyakorlatokat követi közelről.13 Az alapvető elmélkedések (Fundamentum, indifferencia, Krisztus Király, Két zászló, bináriusok, az utolsó szemlélődés a szeretetről) mellett feltűnően sokat elmélkedik a bűnről és a pokolról. Római naplójegyzetei alapján világosnak tűnik, hogy a fiatal Prohászka aggályos lelkiismeretű volt, szorgosan vizsgálta lelkismeretét, bűneitől szabadulni akarva a pokol kínjairól gyakran elmélkedett. 1884. július 6-án Kalocsán: „A pokolból merítem az életerőt, az önállóságot, a törhetetlen bátorságot és buzgalmat.. ,"14 10 Naplójegyzetek 1,106-107. -1883. július 4. 11 Naplójegyzetek 1,108. -1883. július 10. 12 Naplójegyzetek 1,108. -1883. július 8. 13 Vö. Naplójegyzetek 1,118,152-156,202-215. 14 Naplójegyzetek 1,118. -1884. július 6. 208 Prohászka-tanulmányok, 2009-2012
