Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
LELKISÉG - Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár és Szent Ignác lelkigyakorlatai. A jezsuita neveltetés befolyása Prohászka lelkiségére
Szabó Ferenc S.J.: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS SZENT IGNÁC LELKIGYAKORLATAI általában élete művében a Collegiumnak döntő szerep jutott. Életének semmi más eseménye vagy szakasza megközelítőleg sem markolt bele oly mélyen, maradandóan a leikébe, mint az a hét év, mely miként Jákobnak a Ráchelért való hét évi szolgálat, néhány napnak tűnt föl előtte: 'Nagy szeretetem miatt kevés napnak tűnt fel előttem e hét év.'..."5 Megélt ignáci lelkigyakorlatok A nyitrai születésű (1858) Prohászka Ottokár első tanuló éveit Felvidéken kezdte, majd Kalocsán (1971-1872) a jezsuita kollégiumban folytatta, és Esztergomban fejezte be. Kalocsán végezte a gimnázium V. és VI. osztályát. Ottokár a Mária kongregáció tagja lett, lelkivezetőül a felvidéki származású P. Uhlárikot,6 Kalocsa szociális apostolát választotta. A vallásos kamasz fiú lelkére mélyen hatottak jezsuita nevelői, tanárai, a lelkigyakorlatok és gyónások. Megérlelődött benne az elhatározás, hogy ő is jezsuita lesz. Csak édesapja tanácsára mondott le erről a tervéről.7 8 1918-ban, amikor a kalocsai kollégiumban volt diákjuk, Ottokár püspök 60. születésnapját ünnepelték, a Prefektus gratuláló levelére válaszolva (1918. október 28-án) Prohászka ezeket írta: „Mindig hálával emlékszem vissza kalocsai tanuló-éveimre, a nagy, gondos s megértő szeretetre, mely ott felkarolt és nevelt s azokra a kegyelmekre, melyeket ott Istentől vettem jó tanítóim s gyóntatóim révén."6 Később is felmerül a gondolat, mikor hallja, hogy germanikus társai közül egyesek beléptek a jezsuita rendbe: „Nagy levelet kaptam Rómából, Esterházy úr szorgalmazására. Olvastam, hogy Hilgers jezsuita lesz. Ó, te kedves ifjú, fáj nekem, hogy elmész tőlünk. De én is testvéred szeretnék lenni; csakhogy visszatart az a nagy nyomor, amelyet itt látok, s melyre valami írt adni biztat az isteni gondviselés. De jó és buzgó akarok lenni, hogy halljam Isten szavát és menjek tán utánad."9 Rómából való hazatérése után egy évvel, 1883 júliusában Kalocsán végzi nyolc napos lelkigyakorlatát. Nagy buzgalommal kezdi, egészen Istenért akar élni, jegyzi be naplójába július 4-én; az egész istentelen világért felajánlja életét. „De ha a Társaságban élnék, mily könnyű lenne ez, s a világban támasz, segély nélkül mily nehéz! Társaim közül ez évben (1883) Thill, 5 Schütz Antal: Prohászka pályája. In: ÖM 25, 23-24. (A Prohászka-idézet forrása: ÖM 16, 251.) 6 Uhlárik János S.J. (1823-1881). Életútjáról lásd: Bikfalvi Géza: Magyar jezsuiták történeti névtára 1853-2003. Budapest, 2007. 235-236. 7 Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár élete és műve (1858-1927). Budapest, 2007. 33-34. 8 Uott. 9 Naplójegyzetek 1,104-105. - 1883. április 18. Prohászka-tanulmónyok, 2009-2012 207
