Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár időszerűsége
Szabó Ferenc SJ.: PROHÁSZKA OTTOKÁR IDŐSZERŰSÉGE súlyozta azt, hogy a munka teremtő tevékenység. (Mintha csak a Gaudium et spes kezdetű zsinati konstitúciót olvasnánk!) „A munkában fejtik ki elsősorban is az isteni hasonlóságnak egyik vonása a tevékenység. [...] Nem a munka miatt élünk, hanem a munka eszközünk a szép, nemes, emberhez méltó életre. Nem a gyárak sokaságában rejlik a kultúra; ezek csak segítő eszközök rá. Szóval megint csak az egyénnek szellemi világa, az a fénnyel s szeretettel átitatott bensőség, ész, akarat és kedély, gondolat s érzelem, érzelem s cselekvés harmóniája áll itt is előtérben; ez az igazi kultúra, az életnek s munkának virága. Ebben a szerencsésen kialakított belső világban rejlik az ember értéke..."30 „Mondják, hogy az evangélium a jövő élettel biztat, s váltókat állít ki a paradicsomra. Igen, biztat a jövő élettel, de biztatásával a jelen élet kialakítását sürgeti. [...] Ellenben a szocializmus csupa irreális váltóval dolgozik, mert hiszen ő is a jövővel biztat, csakhogy a földi jövővel, mely tele van utópiával s illúzióval s amellett a jelent megutáltatja s a lelki fejlődést elhervasztja."31 A II. Vatikáni Zsinat egyháztanára32 emlékeztet mindaz, amit az Modern katolicizmus VII. fejezetében (Egyházias érzületünk) olvasunk az egyház kettős, isteni és emberi arculatáról, a Szentlélek által éltetett hívő közösségről és az intézményről, illetve az egyház bűnös tagjairól és az állandó megújulás szükségességéről, a népszellem megnyilatkozásáról és az egyházi demokráciáról.33 És mennyire „zsinati" (Lumen gentium II. fejezet) a Modern katolicizmus IX. fejezete: „Klérus-laikus"! Az apostoli egyház testvéri közösségét idézi fel Prohászka: „Mi mindnyájan az egyház tagjai vagyunk, az apostol szerint »szentek«, »kiválasztott nép«, »királyi papság«; mindnyájan Krisztus titokzatos testének tagjai, s mint királyi papság arra hivatvák, hogy apostolkodjunk, térítsünk, neveljünk, tanítsunk. [...] Legyen tehát testvér laikus, klérus, apáca és hitves; legyenek apostolok, próféták, doktorok nem a rend, hanem a bennük lángadozó szellem erejében s ne tartsa magát a laikus az egyházban másodrendű katolikusnak. E fölfogás ellen elszántan síkra kell szállnunk, mert az méreg és halál; mérge az érdeklődésnek s halála a buzgalomnak. [...] E méregforrást ki kell apasztanunk! A XX. század hullámzó tengerén küzdő egyháznak millió s millió szívre s kétszerannyi kézre van szüksége; szüksége van a régi apostoli szellemre, mely klérust, laikust, apácát és hitvest szoros kapcsolatba hozzon s bennük a testvériség erejével érvényesüljön. [...] Ezt a megvilágítást s eligazítást akarom én itt nyújtani."34 30 PROHÁSZKA 1990.146. 31 PROHÁSZKA 1990.147. 32 Vő.: Lumen gentium 8. 33 PROHÁSZKA 1990.151-154. 34 PROHÁSZKA 1990.157-158. Prohászka-tanulmónyok, 2009-2012 19
