Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár időszerűsége
Szabó Ferenc SJ.: PROHÁSZKA OTTOKÁR IDŐSZERŰSÉGE Prohászka fő célja az volt, hogy önmagában és másokban kialakítsa a szép, krisztusi egyéniséget, tehát megvalósítani az öntudatos vallásosságot. „Tudni, ismerni kell az igazat, alakítani a szépet, gyakorolni a jót s átélni az Istent. Nem szabad ezeket egymástól elszakítani, sőt még elszigetelni sem; ha szétszakítjuk, életet rontunk; ha elszigeteljük, lelket bénítunk. Tehát egyesíteni e fölséges irányokat! Művészet s erkölcs könnyen egyesíthető a legmélyebb s a legbensőségesebb vallásossággal; sőt ennek mélységeiben nyílnak termékenységük forrásai; benne rejlik lendületességük s erejük titka. A művészet, különösen a költészet, elmélyed a végtelenbe, hogy az örök igazság s szépség reális honából hozzon le tüzet s világosságot s ugyancsak az erkölcs az eszmények verőfényében rátalál minden erkölcsi jónak s törvénynek örök forrására, s e csodálatos szellemi világ mennyboltjának szemléletéből kölcsönzi leghathatósabb motívumait s inspirációt s lendületet merít az önzetlen cselekvésre."35 X. Pius 1907-ben Pascendi kezdetű enciklikájában elítélte a modernizmust, amely valójában nem volt egységes irányzat, rendszer. Főleg egy bizonyos filozófiai agnoszticizmust bírált, amely vallási síkon tagadja az ésszerű bizonyítékokat, és a tapasztalatot, az átélést hangsúlyozza az Isten megismerésében. Az enciklika bírálja a modernizmusban azt is, hogy a bibliaértelmezésben alkalmazza a történeti-kritikai módszert, a dogmafejlődést heterodox módon értelmezi, az egyházban csak az intézményt, a szociológiai valóságot látja stb. Prohászka 1908-ban a VIII. katolikus nagygyűlésen már foglalkozott a X. Pius által elítélt modernizmussal.36 Elemzi annak kettős irányát: a történeti kritikát és filozófiai intellektualista áramát, tehát az újkantiánus befolyást, naturalista tendenciát, amelynek következtében a „dogmák szétfolynak" majd azt világítja meg, hogy mi legyen a katolikus álláspontja a modernizmussal szemben. Szembe kell nézni a tudomány, a filozófia, a modern kritika ellenvetéseivel: „Nem elszigetelődni s egyre csak rágcsálódni a kultúra kinövésein, hisz ez egér- s patkánypraxis, de nem az apostolok, munkás férfiak módja. Ez úton belehelyezkedünk a korba, a műveltségbe, annak szükségleteibe, s magunkkal visszük az átélt hitet, hogy beleállítsuk tartalmát s örök reményét az életbe, s ne csak szóval, hanem tettel magával az élettel öntudatunkra hozzuk azt, amit az apostol, s az apostoli egyház nemcsak mondott, hanem átélt: Fides victoria nostra: A hit a mi győzelmünk."37 Prohászka már 1908-ban elhatárolja magát a modernista tévedésektől, de ugyanakkor a modern katolicizmust akarja megvalósítani, amint azt előbb elemzett könyvecskéjében kifejtette. A következő években meg35 PROHÁSZKA 1990.137. 36 ÖM 13,209-218. 37 ÖM 13,218. 20 Prohászka-tanulmányok, 2009-2012
