Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár időszerűsége
Szabó Ferenc SJ.: PROHÁSZKA OTTOKÁR IDŐSZERŰSÉGE tott. A Galilei-ügy kapcsán II. János Pál idézte Baronius bíboros szavait: - „a Szentlélek nem azt akarta tudtunkra adni, hogy hogyan forog az ég, hanem hogy hogyan jutunk az égbe"-,25 vagyis: a Biblia nem természettudományos ismereteket, hanem a korabeli emberek világképét, kultúráját felhasználva vallási, üdvösségünkre vonatkozó igazságokat akar közölni. Prohászka helyesen látja, hogy Isten a világfejlődést a teremtő (létet adó) okság révén lendíti előre; és nem nyúl bele állandóan „kívülről" a fejlődés folyamatába.26 Ezt fejezi ki a Szent Tamás-i elv az első és a másodlagos okokról; ezt fogalmazza meg tömören Teilhard de Chardin, akinek eszméihez oly közel állnak Prohászka meglátásai. „Dieu fiait se fairé les choses”: Isten cselekvőkké, önteremtőkké teszi a dolgokat (és az embereket), nem pedig helyettük cselekszik.27 A fehérvári püspök az egyes tudományágakra is kitér.28 A modernizmus idején igen vitatott volt a Szentírás értelmezése, a történeti/kritikai módszer alkalmazása. X. Pius és a Biblia-bizottság szigorú intézkedései folytán csak lassan bontakozott ki a modern exegézis, amely végleg polgárjogot kapott a II. vatikáni zsinat idején. Prohászka már 1907-ben hirdeti, hogy „nagy szívvel kell fogadnunk, ami jót találunk, vívta ki azt bár akár a protestáns bibliamagyarázat, akár a vallástudomány és a filológia új, s ha néha idegenszerű is egyik-másik nézet, bizonyára nem következik abból az is, hogy téves". Példának hozza fel a Pentateuchus értelmezését. „Lehetséges, hogy a Pentateuchusnak mostani formájában nem Mózes a szerkesztője s sokkal későbbre, talán Sámuel idejében vagy még későbbi korba kell a kompilációnak keltét tűznünk. Az egyház tana a Szentírás sugalmazásáról érintetlen marad, jóllehet a nézet Mózes szerzőségéről elváltozik."29 A Modern katolicizmus V. fejezete, a Munka és vallás, kitér a szociális kérdésre, amelyről Prohászka már a XIX. század végén cikkezett. XIII. Leó Rerum novarum kezdetű körlevelére hivatkozott, amiért a feudális főurak és főpapok „vörösnek" titulálták. Látta a szociáldemokrácia feltörését; figyelmeztette a papságot, hogy álljon a munkások mellé. Az 1919-es vörös terror bukása után is biztosította a munkásvilágot, hogy érdekeit akarja képviselni. Amikor elítéli a „Lenin-fiúk" garázdálkodását, továbbra is sürgeti a szociális reformokat. A gazdasági szempontokon túl hang25 Vö.: Szabó Ferenc: Galilei és a Biblia. In: Távlatok, 79. 2008/1 47. 26 PROHÁSZKA 1990.142-145. 27 Prohászka és Teilhard kapcsolatáról lásd Szabó Ferenc: „Eszméletcsere". In: Prohászka ébresztése. II. Szerk. Szabó Ferenc. Budapest, 1998. 296-321. 28 PROHÁSZKA 1990.148-150. 29 PROHÁSZKA 1990.149. Vö.: Prohászka és a Biblia. In: Prohászka-tanuhnányok, 2007-2009. Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvár, 2009. 117-128. 18 Prohászka-tanulmónyok, 2009-2012
