Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár időszerűsége
Szabó Ferenc SJ.: PROHÁSZKA OTTOKÁR IDŐSZERŰSÉGE egész mentalitása idegen volt tőle; ezek az ő nekifeszülését meg nem értették, vagy mint fiatalos túlzottságot hamar elintézték, és felsőbbséges retorikával képviseltek olyan papi és egyházi eszményt, melyet ő nem tudott és nem akart magáévá tenni. Ilyenformán sok vívódás és szenvedés várt rá: Természettől fogva érzékeny volt szeretetlenség, értetlenség, hátratétetés, kudarcok iránt. Ez az érzékenység Prohászkát élete végéig kísérte. [...] Hamar megtapasztalta hogy »nehéz kórók közt pálmának lenni!« (23, 158): de meg tudott mártózni abban a sárkányvérben, mely a léleknek megadja a sebezhetetlenséget és el nem veszti érzékenységét. Római nevelése megnyitotta számára azokat a kapukat, melyek menedéket adnak a legvészesebb ellenség, a tépelődő önkínzás és önmagán való kétségbeesés ellen. Ha környezete meg nem értette, megértette az Úr Krisztus, akinek örökmécsébe ott a szemináriumi kápolnában az 1875-ös év volt bevésve - germanikus születésének éve; és ez neki szimbólum és biztató jel volt, (23, 72); ha tapasztalatok csüggesztették, fölvillanyozták a természetfölötti világ szépségei, melyek mindennap új varázszsal nyíltak előtte elmélkedéseiben. [...] Tágas kapu nyílt meg Prohászka előtt, mint a Makedóniába lépő Apostol előtt: a hitetlenségből és hitközömbösségből fölrázni és ismét termékeny és öntudatos hitéletre vezetni az intelligenciát, talpra állítani a népnek elhanyagolt vallási életét, mindkettőbe lendületet és következetesebb természetfölöttiséget vinni; aztán a gazdaságilag és társadalmilag elhanyagolt, politikailag elnyomott népet az evangélium szellemében, XIII. Leó keresztény-szociális programraja szerint az egész vonalon emelni."6 Esztergomban két évtized során, miközben a „Magyar Sión" ormáról figyelte az európai eszmeáramlatokat (a Magyar Sionban megjelent cikkei és recenziói tanúsítják hihetetlen olvasottságát, tájékozottságát) kiérlelődik szellemében a „diadalmas világnézet".7 Legszemélyesebb könyvének 20 fejezete a Magyar Sión 1902-es évfolyamában lát először napvilágot. Roppant tájékozottságánál csak magabiztos, fölényes öntudata feltűnőbb. Fiatalos hév, költői pátosz ragadja magával a fiatal szemináriumi tanárt és spirituálist. Érzékeny antenna-szelleme észreveszi, hogy Európában fordul a szél! A materializmus, pozitivizmus, szcientizmus leáldozóban, és egy bizonyos idealizmus térhódítása figyelhető meg; a darwinizmus vagy a történelmi materializmus megrendül. Lélek, életerő, vitaiizmus tör fel. „Valóban a szél fordult, s a világ megérezte, hogy tavaszodik s föltámadás készül."8 Bár Prohászka azt is megfigyeli, hogy „az ideális irányzat még nem tisztult 6 ÖM 25, 36-37. 7 ÖM 5. 8 ÖM 5,11. 14 Prohászka-tanulmónyok, 2009-2012
