Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Szabó Ferenc: Három szociális apostol. Prohászka Ottokár -Kerkai Jenő - Apor Vilmos
lenni, nem ért rá élni és eszmélni, nem ért rá kapcsolódni a végtelennel s kialakí- ; tani magában belső, lelki világát. [...] Az ilyen egzisztencia könnyen elfogadhatta azt a filozófiát, mely szerint ő maga semmi, - hiszen érezhette, hogy egy nagy semmi - elfogadhatta azt, hogy ő mint egyed számba nem jön, hogy csak kény- I szeralak és lenyomat, hanem hogy a szervezett tömeg a hatalom, s hogy az vívja meg majd győzelmesen az emberiség harcait. [...] így született meg brutalitásban a brutális történeti materializmusnak szociáldemokrata kiadása; nemkülönben az osztályharc. [...] Ezt utópiának tartjuk. A mi lobogónk a történeti realizmus, mely I hisz a fejlődésben, de éppúgy hisz a lélek, a szellem s a szabadság reális erőiben!"* Prohászka kora liberalizmusát is főleg materializmusa és szociális igazságtalansága miatt bírálja elítélve a pénzgazdaság erkölcstelen kinövéseit, a magántulajdonnal való visszaélést, vagyis elsősorban a keresztény és „liberális" világnézet ellentétét hangsúlyozza. A század ele; jén ezeket írja: „A kereszténység s a liberalizmus két egymással homlokegyenest [szemben] álló világnézet."5 Nem azokról beszél, akik szólási és gyülekezési szabadságot, vagy politikai türelmességet hirdetnek, hanem azokkal vi: tatkozik, akik liberalizmuson „azt a modern, európai, naturalisztikus, hitetlen \ szellemáramlatot" értik, „amely a kereszténységet nem ismeri el isteninek; mely I az isteni tekintélyt el nem fogadja, s ez alapon mondja ki a hívés, a gondolkodás, a j I cselekvés szabadságát [...], ezt a szörny szabadságot."6 1924-ben kijelenti: Nem fél a radikalizmus vádjától! „Aki ezzel vádol, an- \ I nak azt feleljük, hogy voltaképpen csak azt akarjuk, amit XIII. Leó akart. XIII. j Leóval hirdetjük, hogy a proletariátusnak joga van emberhez méltó életre, joga van j az otthonra, a család fenntartására: a munkának a termelés gyümölcseiben való j j igazságos részesedésére. [...] Valljuk a magántulajdon szentségét, de nem minden \ magántulajdonét: nem valljuk a plutokrácia rettenetes uzsoráinak, nem a közjóval ; : ellenkező terjeszkedésnek jogait."7 Ha elolvassuk Prohászka után II. János Pál I szociális körleveleit, beleértve a Rerum novarum 100. évfordulójára meg- ! jelent Centesimus annus-1 is,8 Prohászka szociális eszméinek időszerűsége az evidencia erejével hat. Ugyanezt mondhatjuk el modern katolicizmusáról, nevezetesen az egyházi reformokra vonatkozó 1919-es jegyzetéről. Prohászka 61 éves, amikor egy hosszú naplójegyzetében reflektál az első világháborút követő földindulásra, a forradalom új szeleit érezve keresi az egyház holnapi küldetését. „Hát mi a lényeg az egyházban? Az, ami a kereszténységben az égből jött s mint isteni erő lépett a világba; szellem és lélek és : 4 ÖM 11,286-288. 5 ÖM21,189. • 6 ÖM 21,189. 7 ÖM 13,286. S 8 II. János Pál: Centesimus annus. Budapest, 1991. _____________________Szabó Ferenc S.J.: HÁROM SZOCIÁLIS APOSTOL_____________________ Prohászka-tanulmányok, 2007-2009 83
