Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Orvos Levente: Prohászka Ottokár és Bangha Béla egyházképe
Orvos Levente: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS BANGHA BÉLA EGYHÁZKÉPE Nyisztor a páter életrajzi kötetében megmentett, éppen elég ahhoz, hogy új fénybe állítsa az oly sokat gyalázott jezsuita életét.30 Ami az úgynevezett triumfalizmus alanyi motivációit illeti, nyilvánvaló, hogy az a defenzív, értékőrző egyházpolitika, mely a Piusok korát jellemezte, a korabeli emberképpel összhangban kedvezett az olyan retorika kialakulásának, mely a megvédésre, megőrzésre szánt szellemi kincseket igyekezett minél szebbnek, kívánatosabbnak, értékesebbnek, hatalmasabbnak bemutatni. Prohászka és Bangha írásait lapozgatva egyre i világosabb, hogy a modernek szemében öncélú és anakronisztikus hival- I kodásként lecsapódó magatartás a hagyományos egyház oldaláról a hit- I védelem és hitterjesztés egy meghatározott formája volt. Őszinte, egyesek szerint naiv31 hozzáállás ez, melynek hátterében épp- j úgy a felelősségteljes istenszolgálat és emberszeretet húzódik meg, mint amit az „új teológia" művelői részéről feltételezünk. Természetesen mindkét esetben más és más fogalmi rendszerrel állunk szemben, azt azonban nem lenne szerencsés kijelenteni, hogy ez a terminológiai vagy felfogásbeli különbség minőségi többletet jelent ez utóbbi javára. További tanulságokkal szolgál a címében is „triumfális" Diadalmas világ; nézet32 illetőleg Világhódító kereszténység33 elemzése, melyek máskülönben Prohászka illetve Bangha életművének egy-egy útjelzőtáblái. Ha az írások célját kutatjuk, igen egyszerű dolgunk van, tudniillik mindkét esetben már a bevezetés első pár sora elárulja a szerzők szándékát, sőt tulajdonképpen a témafeldolgozás sajátos szempontját is. Mindkét mű kifejezet- j ten apologetikus jellegű, míg azonban Prohászka a „modern ember" rezgéseire összpontosítva közvetlen, ad hominem érveléssel igyekszik közel J hozni célközönségéhez a kereszténységet, addig Bangha, mint mindig, j most is felülről közelít, rendszerez, de szándéka ugyanaz: nevezetesen a I modern, ateista világot Krisztushoz vezetni. „A lélekjárás minden mozduj lását ismerő és a lelki kínok minden vonaglását megérző lelkiatya,nA, Prohászka | módszere kevesebb magyarázatra szorul, mert a mai felfogáshoz köze- I lebb áll. Bangha talán túlontúl gyakorlatias, nem sokat bíbelődik a befogaí dó közeg lélektani problémáival, ehelyett a leghatékonyabb módszer kidolgozására törekszik. A kortárs Nyisztornak volt szeme észrevenni e ma i szokatlanul ható nagyszabású programterv értékét s mögötte a kétségkívül hiteles apostoli buzgóságot. „így már régóta nem szerették a kereszténysé-30 NYISZTOR 1941: 352-356. ] 31 NEMESHEGYI 1998b: 670. 32 ÖM 5. kötet. 33 BBÖM XXX. kötet. 34 Schütz Antal: Bevezetés. In: ÖM 5, VI. 74 PROHÁSZKA-TANUIMÁNYOK, 2007-2009
