Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)

KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Orvos Levente: Prohászka Ottokár és Bangha Béla egyházképe

Orvos Levente: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS BANGHA BÉLA EGYHÁZKÉPE

jezsuitarendbe"10 11, harmadszor pedig, mint „tipikusan római lélek"11 számíthatott Bangha nagyrabecsülésére. írásaikat összehasonlítva szinte alig akadt kérdés, amelyben Bangha ne tekintett volna feltétlen bizalommal Prohászkára és ne követte volna. A közöttük fennálló marginális nézetkülönbség inkább különböző alaptermészetükből fakadt és bizonyos módszertani, stiláris kérdésekre szorítkozott. Természetes tehát, hogy Prohászka mellett már 1921-ben ő is szóváteszi a kereszténynek nevezett kurzus visszásságait - kiváltképp a keresztény és nemzeti fogalmak tisztázatlan használatát, a sovinizmust és a „fajkereszténység" abszurditását.12 I A páter Prohászkával egyetért abban is, hogy az 1919-es vörösterrorra j nem lehet méltó válasz a fehérterror. Pozitív megalapozásra, keresztény, j katolikus újjáépítésre van szükség.13

Itt kell érintenünk P Bangha antijudaizmusát. Ebben a kérdésben szin! tén Prohászkát követte. A témát egy másik írásomban már áttekintet- | tem,14 itt elég annyit közölni, hogy Bangha az „újpogány” fajelmélet ellen j éppúgy keményen fellépett, mint amilyen kérlelhetetlen volt a kérész- | tényellenes irányzatokkal szemben. Erre Nemeshegyi Péter is rámutat.15 j Gergely Jenő Bangha Magyarország újjáépítése és a kereszténység című, egyik 1 I legtöbbet bírált művét16 elemezve túllép a marxista beidegződéseken és [ Szekfű Gyula Három nemzedékével állítja azt párhuzamba. Véleménye szerint a zsidó nagytőke kritikája „objektív okokból" jelenik meg benne, a konzervatív cselekvési terv tagadhatatlan „antiszemita [helyesen: antijudaista - O.L.] felhangja" pedig „nem faji argumentációkkal, hanem történeti és valláserkölcsi érvekkel fogalmazódott meg"17.

10 BBÖM XXIII, 466-467.

11 BBÖM XXIII, 467.

12 A „kurzus" bajai című cikkében, mely a Magyar Kultúra hasábjain jelent meg, így fogalmaz: ! „Tudnunk kellett, amikor a keresztény Magyarország jelszavát írtuk zászlónkra, hogy népünk és főleg a vezető értelmiségi osztály körében mily kevesen ismerik e jelszó igazi tartalmát. Tudnunk kellett, hogy sokan lesznek, akikben a kereszténység rég kialudt tűz, akik tehát legföljebb a «fajkereszténység» süppe- í dékes talaján csatlakoznak a keresztény gondolathoz". (BBÖM XXVIII, 260.; Vő.: GERGELY 1997: [ 242.) A kurzus erőtlenségében közrejátszó okok közül különösen aggasztónak látja a fogalmi tisztázatlanságot: „Tisztáztuk-e pl., hogy csak néhány részletet említsünk, a zsidókérdésben követendő j eljárásmódot? Tisztáztuk-e, mit értünk «keresztény nemzeti irány» alatt? Hogy a «keresztény» szó fa- | jiságot jelent-e pusztán, vagy antiszemitizmust, vagy morált, vagy vallást és kultúrgondolatot? Hogy | a «nemzeti» jelszó sovinizmust jelent-e, vagy a kulturális és történeti alapon álló állam gondolatát?" j (BBÖM XXVIII, 263.)

I 13 BBÖM XXVIII, 180-218., ÖM 9,261-62.

14 Orvos Levente: Bangha Béla (1880-1940). In: Miles Christi, VIII/I. 38-55.

15 NEMESHEGYI 1998b: 669. Többek közt idézi Nyisztor könyvéből a Magyarság című nyilas sajtótermék méltatását, amely ellenfélként aposztrofálja Banghát. Vö. Nyisztor Zoltán: Bangha Béla élete és műve. Budapest, 1941. 390.

16 BBÖM XXVIII. kötet.

I 17 GERGELY 1997: 241.

Prohászka-tanulmányok, 2007-2009

71