Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Orvos Levente: Prohászka Ottokár és Bangha Béla egyházképe
szembeni védekezést, illetőleg a hitletétemény megerősítését célozta, így egy pápa hű jezsuita gondolkodása sem mutathatott ettől a felfogástól lényegesen eltérő vonásokat. Gergely Jenő is tárgyilagosan nyilatkozik Bangháról. Még az életrajzíró Nyisztor Zoltán túlzásaira is figyelmeztet, aki véleménye szerint „egy kicsit «militánsra» [...] rajzolta Bangha páter portréját".* Nyisztor sarkításának háttere megismerhető Ötven esztendő című kötetéből,4 5 melyben a századelő katolikus megújulásának kiemelkedő személyiségeiről csoportosítva emlékezik. Gergely meglátása,6 miszerint Nyisztor a „hódítókat" tartotta legnagyobbra, helytállónak tűnik. Ebbe a kategóriába sorolta Prohászka és Bangha mellett egyébként a harcosnak semmi esetre sem nevezhető Tóth Tihamért és Schütz Antalt is. Nyisztor szemében tehát minőségi többletet jelentett „hódítónak" lenni, - következésképp Gergelynek igaza van abban, hogy Bangha nem „vérbeli harcos", mint inkább „fáradhatatlan szervező, fáradhatatlan hitszónok és igen termékeny író"7 volt. A militáns kifejezést tovább árnyalja Szekfű Gyula, akire Gergely hivatkozik. Gárdonyi értelmezésével szemben, aki az úgynevezett „konzervatív katolicizmus" működéséből szinte csak a horizontális, politikai vonatkozásokat veszi észre, Gergely kijelenti, hogy Bangha „«hódító munkája» az egyházból indult és egyházias is maradt. [...] Szekfű Gyula szerint - folytatja Gergely - «az az egyéniség, aki a Trianon utáni keresztény Budapest gondolkodásának legenergikusabb kialakítója volt, a jezsuita Bangha Béla, eredményeit elsősorban vallásos tevékeny- i ségével érte el, a kereszttel a kezében hódította vissza az embereket, s amennyiben lépései elvitték a politika területére, itt sikert szintén csak a vallásos erők szereztek számára»".8 Közéleti kereszténység Bangha politikai szerepvállalásának, sőt egész munkásságának, beállítottságának elbírálásához elengedhetetlenül szükséges tudni, hogy Prohászka több szempontból is közel állt hozzá. Először mint mestere - ezt a páter a püspök temetése után megjelent írásában szó szerint megvallotta9 -, másodszor mint, „aki nemcsak teljesen a jezsuiták tanítványa volt, hanem meglett férfikoráig folyton azon tűnődött, hogy maga is ne lépjen-e be a 4 Gergely Jenő: A katolikus egyház története Magyarországon (1919-1945). [Budapest,] 1997. 239. 5 Nyisztor Zoltán: Ötven esztendő. Századunk magyar katolikus megújhodása. Bécs, 1962. 6 GERGELY 1997: 236. 7 GERGELY 1997: 239. 8 GERGELY 1997: 239. 9 Bangha Béla összegyűjtött munkái. I-XXX. Szerk. Bíró Bertalan. Budapest, 1942-1943. XXIII, 483. ________Orvos Levente: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS BANGHA BÉLA EGYHÁZKÉPE________ 70 Prohászka-tanulmányok, 2007-2009
