Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár és a „nagy háború"
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A „NAGY HÁBORÚ” súlyozta, hogy mindez csak lehetőség: „a háború önmagában véve - mint az erőszak s az ököl kategóriája - erkölcsöt nem produkál. 1918-ban mérleget készített, hogy mi is valósult ebből meg. „A vallásosságban jelentkező fények és árnyak tehát arra a következtetésre kényszerítenek, hogy bár elismerem a háborúnak a vallásos érzést izgató benyomásait, a dolog természetét tekintve azt gondolom, hogy a háború a vallásosságnak többet árt, mint használ." Az erkölcsi kihatásokra nézve ekkor mondta ki, hogy a megsejtett pozitívumok megszülettek ugyan, de a hosszú harcba belefásulva már mit sem érnek. „Kifogytunk nemcsak az élelemből s ruhából, hanem a részvétből s kegyeletből is." Összegzése pedig így hangzott: „a háború által nem leszünk jobbakká, sem erkölcsösebbekké. A jóság s erkölcs a léleknek magas kultúrája, azt tehát csak hosszú s elmélyedő munka teremtheti meg. A háború nem nevel erkölcsöt, legfeljebb ingerekkel szolgál a meglevő erkölcsi erők s értékek előhívására. 7,37 Lelkipásztori megközelítés: a vigasztaló Prohászkától sokan vártak vigaszt és eligazítást gyászukban. Maga is látta a megingó, vagy a csapások hatására hitét veszítő emberek sorát. Sokan keresték meg levélben, gyónásban egyaránt.38 A dolog természete szerint csak keveset tudunk arról, hogy egyéni lelkivezetésben mit mondhatott a hozzá fordulóknak. De vélhetően az egyeseknek ugyanazokat mondta, amit cikkekben, beszédekben, pásztorlevelekben és az ún. miszsziós levelekben megfogalmazott nagyobb hallgatóságnak. Egy Szent István napi beszédben hangoztatta: „Áldozatok nélkül meg nem lehetünk, s aki azok nélkül akarja életét berendezni, az nem érti sem a maga benső világát, sem a nagy világtörténelem folyását s oktalanul fájdalmas csalódások elé siet. E csalódások keservesebbek, mint az áldozatok."39 Ha pedig a püspök - a korábban részletezett módon - képes volt a szenvedés és az áldozat helyét felmutatni a világban, annak megértése-megsejtése hallgatói számára némiképp megkönnyíthette a csapások elviselését. Erre szeretetteljesen buzdított is: „Edes, kedves testvérem, nem arról van szó, hogy ne legyenek áldozataid, hanem hogy áldozataid dacára is hű maradj Istenhez, hozzá Prohászka Ottokár: A háború erkölcsi kihatásai. In: PROHÁSZKA 1915: 148. Prohászka Ottokár: Erzésvilágunk nyereség- és veszteségmérlege a világháborúban. In: ÖM 10,307-324. Schütz Antal: Prohászka pályája. In: ÖM 25,100. Prohászka Ottokár: Szent István király alakja 1914-ben. In: PROHÁSZKA 1915: 74-75. Prohászka-tanulmányok, 2007-2009