Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár és a „nagy háború"
tos beszédeinek elemévé a háborúra való reflektálás). Tanulmányomban azonban ezeket egyelőre félretéve - egyszersmind talán későbbi kutatások irányát kijelölve - ezek hátterét szeretném megvilágítani: Prohászka Ottokár személyes viszonyulását a háborúhoz. Két síkot kell megkülönböztetnünk: a magánemberét, aki naplója tanúsága szerint mélységesen undorodott és idegenkedett a háborútól; és a közéleti tényezőét, akinek ezen az attitűdön túllépve foglalkoznia kellett a kérdéssel. Hiszen helyzetéből fakadóan vigasztalnia kellett másokat, útmutatást kellett adnia. És kötelességének érezte azt is, hogy olvasni próbáljon az idők jeléből.5 A MAGÁNEMBER NAPLÓI j Prohászkáról tudjuk, hogy anakronisztikusnak tartotta a Monarchia államszerkezetét. Érzékelte a társadalmi (szociális és nemzetiségi) feszültségeket, próbált tenni is a századforduló Magyarországának átalakításáért. Keresztényszocialista politikai programja vagy parlamenti szűzbeszédében a túlzott magyarosítás elleni fellépése mindezt jól illusztrálja. A rendszer menthetetlenségét személyes kudarcaiban is megérezte. Amikor Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásának híre érte, így reagált naplójában: „No, most lángban a politika, s lángban talán a világ. "6 - s mindjárt az osztrák politikát kárhoztatta a kialakult helyzetért. Azt a - maga korá! ban roppant népszerű - nézetet, hogy a háború gazdasági szükségszerű- I ség lenne, elvetette.7 1914 nyarán még Voralbergben vakációzott, a háborús előkészületek 1 hátországi kényelmetlenségeivel hazatérte során találkozott.8 Az első belső érzéseit feltáró jegyzete naplójának 1914. augusztus 18-áról való: „Esik az eső, s a bakák fölvonulnak s ordítják: éljen a háború! Van-e rettenetesebb té- I boly s alávalóság? S ez, mint hazafiság is fest. Egészen új mentalitás szállja meg | ; az embereket; óriási megfeszülés, erőkifejtés, bátorság, áldozatkészség, hűség! De ez mind a bestializmus szekerén, mely emberhullák fölött hempereg! No, hát erről én nem írok itt. Ezt nem dicsőítem. Tudom, hogy sok nagy érzés fakad a harcok s kínok között, de nem, nem - nincs közöm az öldöklő világhoz. Nem Istennek, ] nem Krisztusnak világa ez! Mi közöm hozzá?! E házakhoz s hazákhoz, melyeknek I lakói egymást agyba-főbe verik, srapnelezik, gránátozzák! Ah, mily igaz, hogy odi ______________Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A „NAGY HÁBORÚ”_____________ 5 Vö. Mt 16,3. 6 Naplójegyzetek 1.1914. VI. 29. 7 Naplójegyzetek 1.1914. VII. 4. 8 Naplójegyzetek 1.1914. VIII. 4. 34 Prohászka-tanulmányok, 2007-2009
