Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Orvos Levente: A „közéleti kereszténység" eszme tartalma Prohászka Ottokárnál
ténél fogva az istenkereső modern világ érdeklődésének is súlypontja. Argumentációs értékük folytán ugyanez a helyzet azokkal a szempontokkal is, amelyek gond nélkül összefüggésbe hozhatók az új teológiával és a II. Vatikáni Zsinat iránymutatásaival, különösen azokkal az elvárásokkal, amelyek a zsinat szellemére hivatkozva teremtenek valamiféle teológiai trendet. Főként Prohászka modern katolicizmusát, valamint baloldali jellegű politikai, társadalmi reformelképzeléseit sorolhatjuk ide. Ezek szintén értékes részei a Prohászka-életműnek, azaz igazságtalanság itt sem j történik. Legfeljebb annyi, hogy a többi feldolgozásra méltó, ám valamely okból kevésbé népszerű gondolat, eszme a háttérbe szorul. Prohászka mellőzött, ám annál fontosabb törekvései közé sorolhatjuk a katolikus öntudat és kultúra megerősítésére irányuló erőfeszítéseit, Róma-hűségét, egyháziasságát, nemzeti gondolkodását, lényeglátását valamint radikális szókimondását. Ezek közül most lássuk az első kettőt. Az öntudat - mint teológiai kifejezés - jelenkori elutasítása mögött vélhetően egy helytelenül felfogott egységtörekvési szándék áll, jóllehet ez az ellenvetés sem a teológiai megfontolások fényében nem állja meg a helyét, sem pedig Prohászkánál nem találunk arra utaló példát, hogy az öntudatébresztés akár a szeretetparancs akár valamely más keresztény érték rovására érvényesült volna. Viszont - ahogy írja - „csak a kifejlett, katholikus öntudatra lehet egyházszabadságot építenünk".30 A vallási-kulturális j öntudat kifejlesztését - tekintettel a németországi tapasztalatokra, ame- j lyekre utal31 - az egyház megújulásával, megerősödésével hozza összefüggésbe. Szerinte az egyház ezen keresztül válik ellenállóvá az állami beavatkozással, a helytelen és túlzott nacionalizmussal vagy a különféle egyházellenes mozgalmakkal szemben. S talán épp ezért tartja fontosnak többször is hangsúlyozni, hogy „az öntudaton múlik minden".32 Mindebben persze szó sincs klerikalizmusról, mert miközben Prohászka sürgeti az egykorvolt „katholikus öntudat visszaállítását", egyúttal le is szögezi, hogy „egy tapodtat sem tehetünk [...] ez irányban a laikus hívek nélkül".33 A munka oroszlánrészét tudniillik a híveknek saját lelkűkben kell elvégezniük. Az ő kreatív közreműködésük nélkül nincs reális esély a sikerre. A második szemponttal kapcsolatban újra XIII. Leóra utalhatunk. Battista Mondin a pápa egyházpolitikáját értékelve aláhúzza a nevéhez kötődő „kulturális katolicizmus,/34 szerepét, melyet Leó szociális eredmé-30 ÖM 20,68. 31 ÖM 20, 95. 32 ÖM 25, 234.; ÖM 20, 70. 33 ÖM 20, 70. 34 MONDIN 2007: 638-639. ___________Ort>os Levente: A „KÖZÉLETI KERESZTÉNYSÉG” ESZME TARTALMA...___________ 20 Prohászka-tanulmányok, 2007-2009
