Pro Domo, 1941. január-június

1941-04-12 [1302]

UH o~ Ho/Vé Az angol rádió pénteken több adasabanfoglalkozott Magyarországnak Jugoszláviával szemben tett legutóbbi lépesével es azt epés kritikával illette. Azt mondotta többi között, hogy a magyar,lépés keserű utóizt hagyott hátra maga után az angol-közvélemény ben. Azt is mondotta, hogy Magyarország most már ténylegesen a tengely oldalara allt. Hozzáfűzte, nogy boldogult Teleki Pál gróf ezt a lépést ^amelyet Jugoszláviahátbadöfésenek nevez, nem tette volna meg. Csodálkozásának adott kifejezést afelett, hogy Magyarország hitelt adott azoknak a német meséknek, mintha a horvát nép saját jószántából kiáltotta volna ki függetlenségét. Kitért az uj, független Horvátország egyik vezérére, dr. Ante Pávelicsre is és vele kapcsolatban szidalmazta az usztasa-mozgalmat, amelynek Pavelics áll az élén mondván, hogy az usztasák felelősek a Sándor király elleni merényletért. Végül azt jegyezte meg a londoni rádiű

? ho>y Magyarországnak a tegnapi lépésétol folyó következményeket majd a háború után vállalnia kell. Miután azon a nézeten vagyunk, hogy a vita az ellentétesfelfogásokat tisztázza, ugy véljük, nem lesz céltalan, ha a londoni rádió fenti észrevételeire a legnyugodtabb hangon, sine ira et studio reflektálunk Tudomásul vesszük, hogy Magyarország lépése az^ngol közvéleményben keserűséget váltott ki. Anélkül ázontan, hogy magunkan; mint kis országot össze akarnok hasonlitani az angol világbirodalommal, nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy Angliának már több lépése váltott ki keserűséget a magyar közvélemény ben. Itt emlékeztetünk magára a trianoni szerződésre, amely országunk közel háromnegyed részét és népünk közel kétharmad részét hajtotta idegen uralomba. Felhoz atjuk azt a garanciaszerződést is

? amellyel Anglia 193ö-ban Románia trianoni határait ellenünk garantálta. Mindezek és még egyéb példák, amelyeket megemlíthetnénk, olyan cselekedetej voltak^Angliának, amelyek egyenesen ellenünk irányultak, mig a Jugoszlávia ellen életbeléptetett magyar akciók Angliát legfeljebb azon a cimen érinthetik, hogy a britek automatikusan mindenkit szövetségesüknek tartanak, afr Németország ellensége. Ilyen a március 27.-i puccs utáni Jugoszlávia. A puccs előtti Jugoszláviáért valószinüleg nem izgatták volna fel olyan nagyon magukat Londonban. Ami azt a megjegyzést illeti, hogy Magyarország most már végleg a tengely mellett kötte le magát, sietve kijelentjük, hogy azt Magyarország nem április 10.-én, hanem mar 1940 november 20.-án tette, amikor jól felfogott érdekeinél fogva csatlakozott a hármasegyezményhez. A londoni rádió azzal az állitássai is melléje talált az igazságnak, hogy Teleki Pál gróf, ha még élne, nem járult volna huzzá a Jugoszlávia elleni akcióhoz. Amikor Magyarország kormányzója április 10.-én történelmi jelentőségű kiáltványát Kiadta, a nemzetközi helyzet olyan volt, hogy Teleki Pál ep ugy mint Bárdossy László vagy a kormány élén álló bármelyik hazafiasán érző, magyar ember nem tett es nem is tehetett volna mást, mint ami történt. Es pedig egész egyszerűen azért nem, mert április 10.-én Jugoszlávia mint egységes állam megszűnt létezni. Szivesen elhisszük, hogy ez a tény az angoloknak nem tetszik, de higyjék el nekünk Londonban, hogy nekünk még sokkal kevésbbó tetszett annakidején Jugoszlávia megalakulásának ténye, minthogy annak egy tekintélyes alkatrésze épen a mi hazánk testéből került ki. Ez azonban már igy van a történelemben: államok születnek, államok megszűnnek és kinek az egyik fáj, kinek a másik. fe§< , ' /Folyt. köv>/ ' ''"ftfi