Pro Domo, 1941. január-június

1941-04-12 [1302]

A horvát usztasa-mozgalomra ié kár olyan nagyon haraguam. Kár okét egyszerűen gyilkosoknak'minősiteni azért", mert nem álltak eges zen távol a Sándor király elleni merénylettől. Sándor király tudvalevőleg 1929-ben, miután a szerbek Radics Istvánt, a horvátok vezárétés még néhány horvát képviselőt a szerb parlamentben meggyilkoltak, ami a horvátokban érthető visszatetszést váltott ki, teljesen önhatalmúlag és puccsszerűen, ép ugy mint legutóbb a Szimovics-kormány, eltörölte az alkotmányt, megszüntette a szerb-horvát-szlovén államot és eőrszakkal katonai diktatúrájával ráoktrojálta népére az egységes Jugoszláviát• Számos horvát hazafi fizetett életével azért, mert fel mert szólalni a diktatúra ellen* Nagyon sokan voltak kénytelenek családjukat házi tűzhelyüket elhagvni és külföldre menekülni, csakhogy a biztos halált kikerüljek. A horvát nemzet eme kétségbeeséséből keletkezett az usztasa-mozgalom. A viszony azután 3 iijk-kp+nr* ÓR $7. n.<=!-7.tr

!na között az aki birja, marja-elv jegyében alakult. A küzdelem már odáig fajult, hogy'a kérdés az volt: a'horvát nemzet ól-o majd, vagy a szerb király. A kettő közül a horvít nemzet maradt életben. Tízzel azután a dráma egyik fejezete lezárult. A horvát-szerb vita azonban, ha enyhébb formák között is, dc tovább folyt és csak most látszik véglegesen nyugvópontra kerülni az egyedüli 1 h-lő megoldással, « két nép széjjelválasztásával, 3z a tiszta igazság és hogy ha Londonban azt néznék, ami van, nom pedig azt, amit a propaganda/politikai opportunitásból el akar hitetni, akkor Magyarországnak *z adott helyzetből folyó akcióját talán a britek is éppoly természetes dolognak tartanák,, ha nyiltan talán nem is vallanak be, mint ahogy ni tartjuk annak. Ari pociig azt illeti, hogy Magyarországnak április 10.-i ' elhatározásáért a háború után felelőssege tiroli majd vállalnia, sietünk kijelenteni, hogy «zt vállaljuk, azonnal, habozás nélkül. Nem lettünk volna méltók a nemzet elnevezésre, beszennyeztük volna önérzetünket és z. reves multunkat, na non ugy cselekedtünk volna, mint "hogyan cselekedtünk. Szert könnyű a fol.lősség.t vállalni, nőhöz lett volna -zon- ' ban -.agunkra vállalni n felelősségűt azért, ha egy már áll*.mjogilag szétesett Jugoszlávia láttára hagytuk volna ezeréves terül etünket s véreinkot vedele-m os sogitsőg nélkül elpusztulni. Nincs a világon nagára valamit tartó naazofe, amely hasonló esetben másképpen járt volna el. Ajánljuk mindezt az angolok mogtfnntolására és akkor bizonyára hamarosan el fog múlni az a bizonyos keserű utóiz, amelyet n magyar akoió keltett bennük. w