Prágai Magyar Hirlap, 1938. október (17. évfolyam, 224-248 / 4667-4691. szám)
1938-10-02 / 225. (4668.) szám
Ma: Kis Magyarok Lapja nSRt |J|| | XVII. évf. 225 (4668) szám ■ Vasárnap ■ 1^38 október 2 Előfizetési ért évente 300, félévre 150, negyed- évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovákiai és kárpátaljai magyarság politikai napilapja 9 Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 11, III. emelet • • TELEFON: 3 0 3 - 1 1. « « SÜRGÖNYC1M: HÍRLAP. PRflHA, A sziidéf anémef területek átadása megkezdődött A berlini nemzetközi bizottság munkája - Egységbe forrnak a nyugateurópa! nagyhatalmak Chamberlain „örök békét“ kötött Németországgal -- Leszerelik a mozgósított hadseregeket Lengyel-magyar tárgyalások a közös kivánságohrát PRÁGA. - Olyan közel voltunk a szakadékhoz, mint még soha. Nem háború lett volna, ami végigsöpör a világon, hanem tömegmészárlás, emberirtás, apokaliptikus arányú pusztítás. A világháborúban a frontok messze voltak, a polgári lakosság négy évig aránylag nyugodtan élt, s csak 1918- ban ismerte meg a szenvedés közvetlen borzalmait. Akkor is áldozatul dobtuk fiatalságunk virágát Mars istennek, de most a frontok bejöttek volna hozzánk, városaink, falvaink fölé, s ha a világháborúban a pusztítás — tegyük föl —' ötszázalékos volt, most ötvenötszázalékos lett volna. Rossz rágondolni a lidércálomra, amit végigszenvedtünk. Városaink feketén várták a halált, kerteinkben fedezéket ástunk, pinceéletre készültünk, gázálarcot próbáltunk ki. A sírok hideg szele már meg-meglengetett, már- már kiszabadultak a háború barbár fúriái és sokan vagyunk, akik már saját sorsunkon! éreztük az eljövendő sötét dolgokat. S ekkor eljött a csoda. Szerdán délután négykor jött el, amikor Sir John Simon angol belügyminiszter az alsóház komor ülésén, amikor a miniszterelnök a háborút kívánta bejelenteni, megrántotta a szónokló Chamberlain kabátszárát és átadta a Hitler meghívását közlő papírlapot. Chamberlain föllélegzett. A békét megmentették. A többi villámgyorsan jött: München, a négyhatalmi paktum, az európai direktórium, Mussolini régi, nagy gondolatának teljes diadala. Európa most ocsudozik a szörnyű álomból s a nyugati hatalmak mámorosán ünneplik a békét. A sötét pesszimizmust csapongó optimizmus váltotta föl, már örök békéről beszélnek Londonban és Berlinben, Párisban és Rómában, leszerelésről, gazdasági kibontakozásról, szabadabb, szebb, biztosabb világról^ A krízis elmúlt, a láz alább szállt. A négy európai nagyharalom eltökélt szándéka, hogy együtt marad, s ezentúl minden európai ügyet kö-> zös konferencián intéz el. Nem engedi, hogy lokális ellentétek világégést okozzanak. Jóváteszi az elkövetett hibákat, kiegyensúlyozza az ellentéteket. Európai ügybe most már nem szólhat be, csak e négy nagyhatalom; Oroszországot visszaadják Ázsiának, Japáné a Távolkelet, az amerikai Unióé Amerika, a világot úgy osztják be, hogy sehol súrlódásra ne kerüljön sor. Kettő a négy európai vezérhatalmasság közül, Anglia és Németország máris megfogadta, hogy soha nem visel egymás ellen háborút és örök békét igyekszik teremteni. Nagy napokat élünk. A világ kereke csikorogva fordul. A változás élménye valamennyiünket meglegyintett. . . '. . ' s MÜNCHEN. — Jelentettük, hogy Chamberlain angol miniszterelnök elutazása előtt pénteken délelőtt még egyszer fölkereste Hitler kancellárt és hosszantartóan tárgyalt vele a helyzetről. Erről az utolsó találkozásról a két államférfiu a következő közös hivatalos nyilatkozatot adta le: —' Ma újból tanácskoztunk és megegyeztünk abban, hogy az angol-német viszonynak elsőrendű jelentősége van Európa szempontjából. A müncheni szerződést és a német-angol flottaszerződést szimbolikusnak tartjuk ama kivánsággal kapcsolatban, amely a két népet áthatja s amely abban áll, hogy Anglia és Németország soha többé ne viseljen egymás ellen háborút. Eltökélt szándékunk, hogy az országainkat érdeklő más kérdéseket is a konzultációs módszerrel fogjuk elintézni és mindent el fogunk követni, hogy a nézeteltérések esetleges okait kiküszöböljük és igy biztositsuk Európa békéjét. Hitler Adolf. — Neville Chamberlain, 1938 szeptember 30. Működik a nemzetközi bizottság BERLIN. — Mint jelentettük, a müncheni szerződés értelmében összeült nemzetközi bizottság, amely a szudétanémet terület átadásának részleteit szabályozza, első ülését pénteken délután 5 órakor tartotta meg. A bizottság elnökének Weizsácker német államtitkárt választotta. Az elnök megköszönte kollégáinak bizalmát s kifejezt azt a meggyőződését, hogy a bizottság a barátság süliemében fog működni. A bizottság azonnal katonai albizottságot küldött ki, amely a kérdéses területek surlódásnélküli átadásának föltételeiről tanácskozott. A teljes ülés elfogadta a katonai albizottság indítványát. A bizottság tagjai az angol, a francia és az olasz nagykövet, a német államtitkár és számos más szakember. Csehszlovákiát a bizottságban Mastny berlini csehszlovák követ, továbbá Künzl-Jizersky meghatalmazott miniszter és rendkívüli követ, Husárek hadosztálytábornok, Stepansky vezérkari ezredes és Jirka vezérkari ezredes képviselik. A megkönnyebbült Európa PARIS. — Csak most, az aktuális háborús veszedelem elmúlása után látni, hogy Európa nemzetei mennyire kívánták a békét és mennyire féltek a háborútól. A nyugati országokban mindenütt villámgyorsan lépéseket tettek a megkezdett katonai rendszabályok leépítésére. Svájcban, Hollandiában és Dániában már pénteken elhatározták, hogy a tervezett behívásokat nem foganatosítják. Franciaországban is azonnal megállt a mozgósítás attól a pillanattól kezdve, amikor a müncheni megegyezés hire megérkezett. A francia határmenti városok, amelyek az elmúlt napokban teljes sötétségben álltak, hirtelen kivilágosodtak és péntek este óta ismét teljes éjszakai fényükben ragyognak. Rendkívül jellemző arra a buzgalomra, amely- lyel Európa a békébe rohan, az a kis tény is, ihogy az elmúlt napokban leállított óceán járók, n különösen a németek és az olaszok a müncheni | megegyezés hírére azonnal útnak indultak és * igyekeztek a késedelmet behozni. Végtelenül jellemző az általános békehangulat szempontjából az a fogadtatás is, amelyben a nagyhatalmak a Münchenből hazatérő államférfiakat részesítették. Tegnapi számunkban már beszámoltunk a fogadtatásokról, de a mámor és a boldogság még ma is tovább tart és tovább rezeg az európai nagyhatalmak lakosságában. A lapok kivétel nélkül ünneplik a békét, s néhány angol lap azt írja, hogy a húsz év előtti fegyverszünet I megkötése óta nem úszott Európa oly boldogságban, mint ezekben a napokban. Mindenki az uj hosszú békeperiódus megkezdését várja s bízik abban, hogy a Münchenben megalakult négy_ A legújabb események mindennél fényesebben igazolták az eddigi magyar politikát, amely az európai ellentétek békés rendezésének lehetőségéről szólt. Chamberlain történelmi nevezetességű alsóházi beszédében kijelentette, hogy a legnagyobb baj az volt, hogy a hatalmak sohasem vették igénybe a népszövetségi paktum 19. cikkelyét és nem igyekeztek a segítségével rendet teremteni a rendetlenségben. * De nem akarunk a régi perpatvarokkal foglalkozni. A magyarság élete fordulóponthoz érkezett s mindent el akarunk felejteni, ami a közelmúltat jelenti. Nem vagyunk többé egyedül, a népek mellettünk állnak. A magyar krízis, a magyar mélypont elmúlt, csak felfeléivelés következhetik. A nemzet belső életében évek óta örömrepes- ve láttuk már e felfelé vezető ut jeleit, most a külső életbe is elérkezett a változás. Mert bármilyen lesz is a fejlődés, a magyar sors csak javulhat. i ‘ I : i i > * i ! n. Nem vagyunk senkinek ellenségei. Osztjuk mindenkinek bánatát, akit csalódás ért, * azt kívánjuk, hogy nagyobb megrázkódtatás nélkül viselje el a megpróbáltatás napjait. Mi is ismerjük e lelkiállapotot, sokszor végigéltük. Velünk a történelem még kegyetlenebből bánt, s ime, mégis itt vagyunk, bízunk és feszülő erővel készülünk az uj életre. Lehet, hogy egyszer, ha a középeurópai ellentéteket sikerül mind kiküszöbölni és az általános rendezés megtörténik, a dunai népek útja ismét egymáshoz vezet majd, s akkor már minden elintézetlen ügy nélkül, kiengesztelve és kielégítve közeledhetnek, sőt közös erővel védekezhetnek nagyhatalmi túlkapások ellen. Jól gondolják meg ezt a lehetőséget azok, akik az eljövendő három hónap alatt a magyar—csehszlovák tárgyalásokat intézik majd, s ne essenek abba a hibába, ami eddig általános volt: ne tegyék lehetetlenné kicsinyességek és aránylag jelentéktelen apróságok miatt a későbbi dunai kibontakozást. Lengyelország, Magyarország s talán Jugoszlávia egy vonalban van már, s ha a szlovákiai és kárpátaljai magyar ügy egyszer végleg rendeződik, akkor mások is, azok, akik keservesen csalódtak távoli szövetségeseikben és barátaikban, szintén az uj középeurópai tömörülés közelébe kerülhetnek, oda, ahol az ellentétek kiegyensúlyozása után, a közös £rdek " -- 1 , ■> * biztosíthatják az együttműködést. SZVATKó PÁL.
