Prágai Magyar Hirlap, 1938. október (17. évfolyam, 224-248 / 4667-4691. szám)
1938-10-07 / 229. (4672.) szám
1938 október 7, péntek. 'J^GMMaC&ARHIRIjAP 5 Mely színi jelentés Harangzúgás Péntek este. a legizgatottab péntek este. A kassai kávéházban meggyujtották a lámpákat és lázas sietséggel húzzák le a redőnyöket. Becsukják az üvegajtókat, amelyeket fénymentesen borit a fekete CPO-vá- szon. Hiába van idebent majdnem teljes világosság, az ember a vasredőnyön keresztül érzi, mint valami dermesztő fagyot, a külvilág félelmetes sötétségét. Hiába nyugtatom magam, hogy már tudok a sötétben járni. Egy katonaorvos tanított meg rá előző este. Ha az ember kilép a kivilágított helyiségből a koromsötét uccára, hunyja be a szemét, nyissa ki, újra hunyja, be és ismételje meg ezt ötször-hatszor. A röntgennél teszik ezt az orvosok. Én is úgy jártam az orvos mellett a vaksötét főuccán, mintha röntgensugárban dermesztőre világított csontvázakat látnék a ránk nehezedő homályban. Tegnap este még riadtan találgattuk, hogy mit állapit meg a müncheni nagy tudósok konzíliuma: halálos kórt vagy életmentő operációt? Reggelre biztató hírek kezdtek keringeni a felzaklatott városban, mintha á régi bástya épületébe beszolgáltatott sokezer rádió küldte volna szét a biztató hangokat ismeretlen hullámhosszon. De a város képé nem változott, az aggodalom nem csökkent. Napszálltáig sem kaptunk biztos hirt. Most itt ülök a kávéházban, ádáz elszántsággal, hogy csukva tartom az idegzongora fedelét, nem engedek senkit és semmit a billentyűkhöz. Nem kellenek elsuttogott hírek, nem kellenek újságok. Sakkozni fogok, mint egy' őrült, félnyolcig, akkor kimegyek az uccára, most már tudom a biztos módszert, ötször-hatszor behunyni a szemet. Úgy fogok látni, mint a kismacska, akinek már kinyíltak a szemei. Ez az egyetlen megnyugtató fixpont, csak ezzel kell törődni. A kismacskával, aki nem sejti a veszélyt, de lát a sötétben. Meg a sakkjátékkal. A kergetett, de mégis bennem bujkáló izgalom feszíti talán az agyamat: remekül megy ma a sakk. Szép kombináció, kegyetlen, következetes támadás, lépésről-lépésre szorítom az ellenfelet, a torkán van a kezem, nem engedem .., tisztáldozattal szép a matt a középjátékban. Ma jó bódult vagyok, már nem törődnék semmivel, csak a tulaj ne rohangászna olyan izgatottan a helyiségben. A világitást ellenőrzi, a redőnyöket vizsgálja, a fekete függönyöket igazgatja. Mit kiabál? Ah, igaz, az uj plakát. Már délután mondta valaki, mikor idefele jöttem. Hát mégis háború lesz? Mégis kiragasztották? Miért kiáltoz olyan izgatottan az az ember? Ismerem a szöveget, nem jelent semmit. Hogy mi mindent kell készenlétben tartani. Élelmiszert az útitáskában, bér éppen a kivilágított városi uccán döbben rá egyszerre a gyönyörű őszre. Amiről hetekig elfelejtkezett. Most emlékszem egyszerre, hogy milyen szép volt a szeptember. Nem gondoltunk eddig a déli forró napsugárra, a délutáni avarra, a hulló falevélre, amelyről valaha nemcsak lírát irt a költő, de persziflázst is a költő ellensége. Nem gondltunk eddig az időjárás kitartó, öregesen egyhangú erőfeszitésére, nem gondoltunk az édes szőlőre, amit elég bő mennyiségben vásárolhattunk a legriadtabb napokban is, amikor az emberek már sorbaálltak tiz deka kockacukorért. Nem gondoltunk az édes ujdióra, az édes berzencei szilvára, az édes őszi illatokra. Nem gondoltunk az édes mustra, amit valamikor sárguló kertekben ittunk, nem gondoltunk az édes csókra. Nem gondoltunk az édes életre. Isten őrizz, hogy most leírjam, mire gondoltunk. Csak amire most gondolunk. Hogy a négy hatalmas emberből négy hatalmas orvos lett Münchenben, — fajok, nemzetek érdekeinek elszánt, megszállott védelmezőiből az emberi élet védelmezői lettek. Életünk és gyermekeink védelmezői. Nem érdekel, hogy milyen meggondolás vezette őket. Milyen mérlegelés és milyen belátás. Valóban orvosokra gondolok, ahogy feléjük gondolok. Arra, hogy csak emberi módon válaszolhat az, akihez emberi módon szólnak.. Miért olyan nehéz megtalálni az emberi hangot, miért kiváltságos az, aki megtalálja? Hiszen valameny- nyien emberek vagyunk. Vagy nem? A fiammal találkozom az uccán, együtt megyünk le a Fő-ucca végére, a régi Erzsébet-tér- re. Messziről hallom a hangszórók felfújt, felhi- gitott hangját. (E hangszórókat a polgármester jóvoltából szerelték fel a bevont rádiók pótlására.! óriási tömeg. Hallgatag, áhitatos tömeg. Két percig még szlovákul beszél a hangszóró, azután németül. Németül közvetít a kassai rádió, ami re még nem volt példa. Mély, határozott, de megilletődött férfihang. Közli a kormány és az összes illetékes tényezők határozatát. Mikor azt mondja ..anzunehmen", nagyot bólintok. A fiam kérdően rám néz. Majd megint szlovákul és csehül beszél a rádió. A miniszterelnök és a hadseregfőparancsnok hosszú szózata. Csak itt-ott értek belőle valamit . . . Mindenki őrizze meg nyugalmát . . . mindenki megtette kötelességét ... a nemzetnek élni kell. Úgy van: a nemzetnek élni kell. Indulunk hazafelé. A rádió egyre messzebbről szól, már semmit sem lehet érteni. Csak hangok szállnak távolról, egyre távolabbról. Egyre mélyebb, öblösebb hangok. Úgy érzem, hogy harangzúgás Harangzúgás. SÁNDOR IMRE. A gyakran visszatérő fejfájás, szédülés és szívdobogás nagyon sok esetben megszűnik, ha egyideig naponta reggel éhgyomorra és esetleg este lefekvés előtt is egy-egy félpo-t hárnyi természetes „Ferenc József" keserű- vizei iszunk. Kérdezze meg orvosát. io Egy folyóirat megváltozott sorsa Az „Uj Szellem4* változatlan lendülettel halad uj feladatai felé Bejelentés a lap küldetéséről az összmagyarság viszonylatában ■ ■ 1/áss László és Márai Sándor uj szerepe ’ ■ ■ „Magyar realizmus" ■ ■ Az október I.-i szám ■ ■ A nehéz idők és a szerkesztő másirányu hátráltatása miatt az Uj Szellem október el- seji száma néhánynapos késedelemmel jelent meg. Mindazonáltal a folyóirat lendületét nem törte meg semmi, ellenkezőleg, a lapban közölt bejelentésből kitűnik, hogy az Uj Szellem hatványozott mértékben és ujúlt erővel kívánja szolgálni a megváltozott viszonyok között is azt az ügyet, amelyet maga elé tűzött* Szvatkó Pál bejelentéséből kitűnik, hogy a közel jövőben, amint a körülmények elrendeződnek, az Uj Szellem bevonja munkatársai közé a magyar kulturális élet számos kiválóságát és mint az összmagyarság egyik jellegzetes orgánuma igyekezni fog terjeszteni a magyarságon belül azt az uj és nemes szellemiséget, ami a kisebbségi sorsban a magyarság fiatalságában kikristályosodott s amely nagy erőt és nagy perspektívát jelent. Az Uj Szellem munkája a jövőben változatlan érővel a magyar realizmus jegyében fog folyni. A lap előtt hatalmas horizontok merülnek föl és egész mükönését kiszélesitheti, általános alapra helyezheti. Ez a bejelentés és az uj perspektívák le- szögezése a legfontosabb, amit a lap október elseji száma közöl. Ezenkívül azonban változatlanul gazdag rendes tartalma is. Vass László, az Uj Szellem uj belső munkatársa, aki ma ugyanúgy a lap mentalitását jelenti, mint a szerkesztő, kitűnő cikket irt Ramuz- ról, a hires svájci Íróról, aki egyik legújabb könyvében rámutatott a svájci élet fonákságaira. Okulás és tanulság lehet a magyarok számára az, amit Ramuz ir. Csiszár Béla rendkívül aktuális cikket irt Da- ladier-ről. a müncheni megegyezés egyik irányítójáról Plasztikusan elénk bontakozik a nagy francia államférfiu alakja, aki egészen uj fordulatot adott a francia politikának és igy az európai történéseknek. Márai Sándor, a lap budapesti főmunkatársa — aki mint szlovákiai származású iró az Uj Szellem fejlődése kiterjedésének legközelebbi etappjában vezető szerepet fog játszani a lap szerkesztésében és annak a szellemiségnek általános kiterjesztésében, amely a magyar realizmus jegyében tő'ünk indul ki — érdekes cikket ir a magyar lélek útjáról. Mintegy összefoglalja azokat az eseményeket és szellemi belátásokat,■ amelyek a közelmúltban egy uj magyar lelki típus kialakításához és egy uj magyar élet megalapozásához vezettek. Érdekes beszélgetést folytatott a lap egyik munkatársa Borsy-Kerekes Györggyel, az egymillió amerikai magyar vezetőjével, aki megrázó szavakkal és rendkívül tanulságosan ecseteli az amerikai magyarság kulturális, gazdasági sorsát, szellemi képét, elnemzetlenedését, vágyait és realitásait. Egy cikk a magyar parasztság és a magyar intellektuális osztály közötti viszony megjavu- lásáról és a magyar paraszt-irók nyílt leveléről értekezik, egy másik az ősi debreceni kollégium alapításának 400. évfordulóját ünnepli s elénk hozza ennek a magyar kultúrintézménynek egész történetét. A lap október elseji számából látni, hogy töretlen energiával, sőt mintegy újjászületve halad most az Uj Szellem céljainak megvalósítása felé. E lapnak nagy szerepe lesz még az összmagyarság kolturéletében, mert a mi formánkat és a mi nehéz életünk kikristályosodott módszereit és acélkcmény igazságait fogja érvényre juttatni a magyar közéletben. Mindenkinek kötelessége, hogy most, a nehéz időkben is támogassa a lapot, mert az Uj Szellem útja a jövő felé mutat és a lap gárdájára még nagy feladat vár. Hegedik felvouÁs Irta: Zágon István Adva van egy háromfelvonásos vígjáték. Az első felvonásban Férfias János megismerkedik Ennivaló Mancikával és beleszeret, A második felvonásban mindenféle zavarok jönnek közbe és már-már úgy fest a dolog, mintha Mancika kénytelen lenne Jánossal örökre szakítani és férjhezmenni Tőkeerős Edéhez, a szívtelen uzsoráshoz, de szerencsére ott van a harmadik felvonás, amelyben az összes nehézségek kiküszöbölődnek, Férfias János leszámol Tőkeerős Edével és oltár elé vezeti Ennivaló Mancikát. Azaz tulajdonképpen nem is vezeti, csak vezetné. Mert a harmadik felvonásban lemegy a függöny, mielőtt még János megesküdne Mancikával és a közönség boldog felszabadultsággal megy el a színházból, abban a biztos tudatban, hogy na ennek a két rokonszenves, fiatal szerelmesnek a dolga abszolút rendben van, holnap esküsznek, vagy holnapután és attól fogva zavartalan mézesheteket fognak élni, mig csak meg nem halnak. Holott hátha szó sincs róla? Hátha ez nem is igaz? Hátha van egy negyedik felvonás, amit az iró nem irt meg ugyan, de ha megírta volna, hát abban, sajnos, újra elromlott volna minden? Mert tegyük fel, hogy az esküvő utánig tényleg nem jön már közbe semmi újabb kellemetlenség és János valóban megesküszik Mancikával, sőt el is utaznak nászutra, Velencébe, haza is jönnek és megkezdik boldog házaséletük első évét, Da, de mi van azután? Hátha csak akkor tódulnak az igazi viharfelhők ennek az általunk zavartalannak képzelt házasság boldogan kéklő egére? Hátha kiderül, hogy a János fizetéséből nem lehet megélni, Mancika apósa pedig csak három hónapig tudja fizetni a megígért háromszáz pengő apanázst, mert a negyedik hónapban tönkremegy? Hátha Mandka anyja bele akar szólni a fiatalok háztartásába és ezen úgy összevesznek Jánossal, hogy attól fogva kanál vizekben fojtanák meg egymást? Hátha ezen János is annyira összekülönbözik Mancikával, hogy kölcsönösen elhidegülnek egymástól és János a régi kávéházi barátai karjai közé vetve magát, kártyás lesz, borissza, reggel-hazajáró, amin Mandka úgy elkeseredik, hogy udvaroltaíni kezd magának füvel-fával, boldog-boldogtalannal? Vagy tegyük fel, hogy ilyen nagyobbfajta bajokról szó sincs, csak egyéb, száz apró és tömegükben és egészükben mégis jelentékeny súlyú meglepetések zavarják meg János és Mancika esküvő utáni életét? Hátha Mandka akarva, nem akarva rájön, hogy milyen kiábrándító látvány egy üyen Férfias János papucsban, borotválatlanul, gyűrött háióingben, pecsétes nadrágban, vagy, hogy egyebet ne mondjak: mi van akkor, ha,-Mancika csak házassága harmadik hónapjában döbben rá, szégyenkező és ijedt iszonnyal, hogy János milyen rettenetesen horkol? Sőt, legyünk őszinték: nem is horkol, hanem hortyog? És csak keresni szereti a pénzt, de kiadni nem, mert skót. Vagy valljuk be: nem is skót, hanem fukar. Különben mit teketóriázzunk? Mondjuk ki úgy, ahogy van: smudg. Ezzel szemben János is csodálkozó fájdalommal állapit meg egyetmást Hogy Mandka azt se tudja: mi a különbség a gulyásleves és a fokhagymás rostélyos között, takarítani nem szeret, stoppolni nem akar, zongorázni nem tudja csak azt a négy szonátát, amit tíz esztendei, keserves erőfeszítéssel vertek bele, havonként három kilót hízik, amellett elszívja János összes cigarettáit, a „lassan" szót egy a-el, de két n-el Írja, csökönyösen ragaszkodik abbeli meggyőződéséhez, hogy kilencszer hét, az ötvenhat és valószínűleg ebből a matematikai tévedéséből következik az a furcsa tulajdonsága is, hogy november harmadikén még van pénze egy huszpengős kalapra, de tizenötödikén már egy huszfilléres adag liptói túróra sincs. Jaj, jaj, hölgyeim és uraim! Tessék csak dgondolni: micsoda bajok lesznek itt, mikor majd mindezek külön-külön, vagy pláne együttvéve kiderülnek, a harmadik felvonásban olyan zavartalan örömmel várt esküvő után! És ennélfogva milyen áldott, álmodni való szerencse, hogy az ember mégis bizakodva és nyts* fgodtan mehet haza a színházból, mert azok a ; derék, jő, tapintatos vigjátékszerzők soha nem 5 írnak negyedik felvonást. ityt vÁláqmx&s ytymnva London lakosságának élelmidkkekkel való ellátása gigászi munkát ró az angol vasutak- ra. Köztudomású, hogy Anglia nem tudja saját magát ellátni. A világ minden részéből érkeznek angol kikötőkbe élelmiszerrel megrakott hajók, amelyeknek rakományát vasúton továbbítják. Naponta több mint 600 tehervonat fut be Londonba, legtöbbnyire olyan idő- < ben, hogy a beérkezett élelmidkkek már a jj reggeli piacra kerülhetnek. London nagy piacai és vásárcsarnokai, mint a Convent Garden Markai vagy a Sanith field talán nem olyan híresek, mint a párisi vásárcsarnokok, de a forgalomba hozott áru mennyisége, továbbá a forgalom lebonyolítása tekintetében a legelső helyen állnak. London 8 milliónyi lakosságának élelmiszerfogyasztására jellemző, hogy ebben az esztendőben egyedül zöldborsóból 1880 tonnát szállítottak Londonba. Ennek a mennyiségnek szállítására 1250 teherkocsira volt szükség. Óriási mennyiségben érkezik főkép tengerentúlról a fagyasztott hús. A burgonyaszállitmá- nyok is jelentős részét teszik az élelmiszereknek. A vasutak nagy gondot fordítanak a mezőgazdasági és konyhakerti termelvények szállítására. Újabban maga a vasút gyűjti a termelőktől a szállítmányt s ezzel lehetővé válik, hogy a szárnyvonalak szomszédságában lévő földekről a késői órákban is összegyüjt- hetik a termést A trópusi vidékekről hozott banánt az elmúlt évben 30.000 teherkocsin szállították Anglia belsejébe. Igen nagy gonddal történik a halak szállítása, amelyeket expresszvonatok sebességével továbbítanak Londonba. vizet az edényekben, meleg ruhát a kéznél lévő szekrényekben. Mindez csak óvatos túlbuzgóság, senki sem gondol menekülésre. Mindez csak olyan, mint a gázálarc: elég, ha az ember befizeti az árát.., Kellemetlen: mégis szívdobogást kapok. El fogom nézni a lépést, pedig a második partiban is jól állok. Csak gyerünk, gyerünk. Már megint szaladgál ez az ember, már megint kiáltoz. Mit akar megint? Redőnyök dördü- íése, ajtók csapkodása. Kinyitnak mindent? Friss levegő kell? Gáztámadás? És a szomszéd asztaltól egy (kiáltás: vége az elsötétítésnek! Már minden redőnyt felhúztak, a nyári szárnyasajtót kitárták és . . . az uccáról vidám, nyájas, simogató mosollyal besüt az vilámpa. Villamos ivlámpa! Az emberek felugrálnak „Ki van világítva a város!" Éppen lenyertem egy tisztet, a második tiszt is menthetetlen. Nem játszunk tovább. Ki az uccára. Dehogy: szó se lehet róla. nem játszom. Most más valami játszik velünk. Talán az élet? Vaory csak álom? Honnan tudták meg az emberek egy pillanat alatt? Az ucca zsúfolt, hatalmas ünnepi korzó, minden neonreklám ragyog, minden ivlámpa világit. Csak a fiatal lányok viháncolnak éppen úgy, mint azelőtt, a régi kivilágított esti korzón, mintha azóta semmi sem történt volna. Ki tudja, ezek talán nincsenek is megelégedve a hirtelen kivilágítással. Egy fiatal leány, aki mellett elrohanok, kásásán nevetve, nem egészen meggyőzően mondja a mellette ballagó fiatalembernek: ,,A maga baja!" Hihetetlen illata van az őszi levegőnek. Voltaképpen gyönyörű idő van, az ég is tele csillaggal. Mert ma nincs szükség erre a felső világításra. Valahonnan egészen enyhe, furcsa szellő jön, mintha minden vágy, minden élet benne yolna ebben a szellőben. Különös, hogy az em-
