Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)
1938-09-11 / 208. (4651.) szám
A KIEGYEZÉSI TERV (d) Isten malmai lassan őrölnek, mondják. Valóban: húsz esztendőnek kellett elmúlnia, amig megérhettük, hogy egy történelmi szükségszerűség hatása álat; a csehszlovák kormány kiegyezést keres a nemzetiségekkel és nyilvánosságra hozza úgynevezett „végleges" kiegyezési tervét. Hosszú fejlődés eredménye volt, amig a csehszlovák politika eddig a tervig jutott. Mert tizenhét esztendeig a kisebbségek követeléseivel szemben a csehszlovák politikának az volt az álláspontja, hogy a nemzetiségek számára nincs már mit adnia, mert máris többet kaptak, mint amennyit a nemzetközi szerződések előírtak és így a nemzetiségi kérdés az alkotmánytörvénnyei egyszer- sraindenkorra végleges elintézést nyert. Emlékezzünk arra, hogy milyen különös előszeretettel hirdette ezt a tételt például Dérét Iván, a magyar aktivisták egyik főpro- tekt^ra 5 vele együtt a magyar aktivisták is. De közben az idő kereke egyet fordult s 1935-ben Bene§, az uj elnök s vele együtt Hedía, az uj miniszterelnök ' ünnepélyesen elismerték, hogy a nemzetiségeknek, igenis vannak jogos követeléseik és ezért az elintézetlen nemzetiségi kérdést rendezni kell. Persze, ettől kezdve már a magyar aktivisták is föladták régi álláspontjukat s ők is kézdték-„rendezés követelni". Az állam vezetőinek ezt a belátását később egy kiegyezési kísérlet követte s 1937 februáj: 18-án kihirdették Prága első megoldási * érvét. A terv ünnepélyesen deklarálta a nemzetiségek arányos részesedésének elvét s azt ígérte, hogy a jogosult követeléseket köz- igazgatási utón, „tollvonással", kormányrendeletekkel intézi el. A kormánypártok ugyanakkor hangsúlyozták, hogy ezen túlmenő megoldásról, uj törvényekről vagy az alkotmány módosításáról szó sem lehet. Aki február 18-nál, az engedékenység netovábbjánál többet sürget, az izgága elégedetlenkedő. Február 18 tömjénezésében persze le- geslegelől járt a magyar aktivisták sajtója s ugyancsak elitéit bennünket, mert — uram bocsá’ — uj törvényeket, sőt alkotmánymódosítást is kívántunk. De Isten malmai tovább peregtek s egy évvel később, február 18-ikának első jubileumára az történt, hogy még a leghübb német aktivisták, a szociáldemokraták is elvetették a tisztán közigazgatási utón, tollvonással való megoldás gondolatát s — uram bocsá’ — szintén uj törvényeket és alkotmánymódositó nyelv- törvénynovellát kezdtek követelni. A történelmi szükségszerűség hatása alatt a kormány is belátta, hogy a február 18-iki terv sovány és anakronizmussá vált s ez év ta vaszán háromhavi nehéz tárgyalások után megalkotta második megoldási tervét: a nemzetiségi statútumot. És ez már kimondottan uj törvényeket jelentett be és az alkotmánytörvény módosiását is tervbe vette. A magyar aktivisták az uj fordulatra egyszeriben megfeledkeztek arról, hogy néhány héttel előbb még kigyót-békát kiáltottak azokra, akik február 18-nál többet mertek kivánni s úgy viselkedtek, mintha ők. a magyar aktivisták világéletükben csak a statútumért lángoltak és harcoltak volna. És megint csak hozzátették, hogy ez már a maximum, a végső határ, ez már az utolsó szó s aki még ennél is többet mer követelni, az már az állam egysége és a demokrácia elten tőr. így a mi aktivistáink. És julíus óta megint nagyot fordult a történelem kereke. Anglia Runcimant küldte Prágába, Runciman is kevésnek minősítette a statutumtervet s közbenjárásával a kormány megalkotta mostani utolsó kiegyezési tervét. Ez a terv jóval túlmegy a statútum engedményein és csodák csodája: megint ugyanazt a képet látjuk: a kormánysajtó az uj tervre nem mondja azt, amit a statútum idején minden további engedményre mondott volna, nevezetesen, hogy az a demokrácia és az állam kárára volna, hanem ellenkezőleg, nagyon meg van elégedve vele s azt a „legigazságosabb dokumentumnak" minősiti. És a tömjénezésben megint előljár a magyar aktivisták sajtója. És megint —• most immár harmadszor — zeng a kórus. hogy ez már az engedékenység maximuma, a legvégső határ, a legutolsó szó és aki ennél többet akar. az a republika és a demokrácia épségére tör. Aktivistáink megint féltéglával verik a mellüket, mintha az Benes: Legyünk optimisták a legnehezebb időkben is! A köztársasági elnök rádiószázata az ország polgáraihoz - Az államfő szerint a nemzetiségi válság az eripai fejlődés logikus következményé PRÁGA, - t)r. Benes Eduárd köztársasági elnök szombaton- délután félhétórai kezdettel rádiószózatot intézett Csehszlovákia lakosságához. Mindenekelőtt a esetiekhez és szlovákokhoz szólott, beszédének néhány mondatát szlovák nyelven mondotta el, majd hét órakor német nyelven ismételte meg beszédét. A rádiószózatot Csehszlovákia valamennyi rádióadója közvetítette. A közvetítést átvette Franciaország, Anglia, Jugoszlávia, Hollandia és Dánia, továbbá Amerika három rádiótársasága is. A köztársasági elnök beszé^^en a következőket mondotta: Az elnök beszéde — Kedves polgártársaim! A világháború óta legnagyobb nemzetközi nehézségek pillanataiban szólok Önökhöz. Ezek a nehézségek nemcsak európai államokat érintenek, hanem a többi világrész jelentős részeit is. Szólok önökhöz ebben a válságos pillanatban magunkról, a mi helyzetünkről ebben a földult világban és szólok mindany- nyiukhoz: csehekhez, szlovákokhoz, németekhez és a többi nemzetiségüekhez, s közöttük is valamennyi párthoz, valamennyi csoporthoz és táborhoz. Szólok elsősorban ahhoz a néphez, amely nyugalmat és békét kíván, amely kölcsönösen érzi magában az emberi méltóságot és a jóakaratot. Szándékosan kerülöm ma, hogy részletesen beszéljek a helyzetről és a nemzetközi kérdésekről. A múlt és jelen problémája: a nemzetiségi kérdés —- Köztársaságunk teljes húsz esztendőn keresztül nyugalomban és előrehaladásban fejlődött; politikai demokráciában és szabadságban, gazdasági és civilizációs meggazdagodásban, kulturális haladásban, vallási türelmességben, a szociális igazságosságban lépésről-lépésre, válságok, puccsok és forradalmak nélkül fejlődött megelégedetten és előrehaladottan. Ami másutt veszélyes eltolódásokra, vagy fölforgatásokra vezetett, azt nálunk józansággal, vak indulat nélkül és gyakorlati utón megoldottuk. Egyetlen problémánk volt és van és ez a múltban és jelenben földünkön mindenkor súlyos probléma volt, amely a megoldások mindig uj formáját kívánta — s ez a nemzetiségi kérdés. — De mi ezt is, miként többi kérdéseinket, igyekeztünk a mi fejlődéses módszerünkkel elrendezni. Nem sorolom föl most egyenként azokat a kísérleteket, amelyeket megtettünk, s amelyek véleményem szerint az egészséges fejlődés iramában a végső megoldásig érlelődtek volna. Tárgyilagosan megállapítom azonban azt a tényt, hogy az európai és világesemények gyorsasága, amelyből nem vonhatjuk ki magunkat, kényszerít ennek az útnak gyorsabb iramban való megtételére. Ezzel magyarázható mindaz, amit ma ebben a kérdésben teszünk. Meggyorsult az iram — Megváltoztatjuk a* iramot, de nem térünk el attól a szellemtől, amelyben ez az állam a maga nagy időszerű kérdéseit megoldani akarja. Őszinte és igaz törekvés ez, elérni a politikai igazságosság olyan fokát, amely egyáltalán elérhető és gyakorlatilag keresztülvihető a napi politika forgásában. Az igazi, őszinte demokrácia szelleme akar ez lenni. A kormány ebben a szellemben kezdte meg a tárgyalásokat köztársaságunk egyes nemzetiségeinek képviselőivel s mindenekelőtt a szudétanémet párttal, mint azok legerősebb csoportjával. Az a terv, amelyet alkotmányos tényezőink előkészítettek, természetesen vonatkozik ez állam minden polgárára és a kérdést természetesen meg fogják tárgyalni nemzetiségeink többi reprezentánsaival is. — Azok a kérdések, amelyekről a tárgyalások folynak s azok az alapelvek, amelyek szerint a kérdéseket rendezni óhajtjuk, ma nyilvánosságra kerültek. Ennek az anyagnak nagyrésze már benne foglaltatott a nemzetiségi statútumban, amelyet a tavasz folyamán készítettünk, A kormányjavaslat még nincs törvényjavaslat formájába öntve, amint az.a nemzetiségi statútumnál megtörtént. Formailag csupán egyesség az uj rendezés alapelveire vonatkozólag, de ezek oly mélyen és pontosan vannak kidolgozva s úgy vannak részletezve, hogy megszüntessenek minden aggodalmat és bizonytalanságot arra vonatkozólag, hogy az egyik vagy másik dolog iránt nincs elegendő biztosíték s hogy az ügyet esetleg nem gondoljuk eléggé komolyan stb. A javaslat formája olyan, hogy a lehetőség szerint ne legyen benne semmi pontatlanság, vagy hogy ne adjon módot a félreértésre. A reformtenjek — Vannak természetesen olyan részek is benne, amelyek az eredeti tervben nem voltak. Ezek is úgy vannak megfogalmazva, hogy az államnak is megadatik az, ami az államé és nemzetiségeknek is meg kell kapniok azt, ami őket meg- il’eti. Emellett mind az állam, mind az önkormányzati szervekben az egyednek az összességgel szemben, a kisebbségnek pedig a többséggel szemben bizto®ittatik meggyőződésének szabadsága, nemzetiségi joga és politikai, kulturális, valamint gazdasági tevékenységének igazságos föltétele. Ez vonatkozik mind a cseh, mind a német, a szlovák, a magyar, a ruszin vagy a lengyel kisebbségre. Ezt az eljárásunkat ennek a köztársaságnak demokratikus tradíciója parancsolja. Szlovákia különleges kérdései — E javaslatok keresztülvitelével ez állam minden polgárának és minden nemzetiségének biztosittatik a valódi egyenjogúság, úgy, ahogy az a mi alkotmányunkból és demokratikus eszményeinkből és intézményeinkből következik és olyképpen, hogy minden nemzetiségnek ebben az államban olyan pozíciója legyen, amelyre igénye van számbeli erejénél fogva. Ebben az értelemben fogjuk megoldani Szlovákia különleges kérdéseit is. Ilyen nagyszabásulag megfogalmazott igazságosság keresztülvite’ét csak az a nép engedheti meg államában, amely az állam laosságának hétharmadnyi többségét alkotja s ame y önmagában egészséges és erős, amely oly forrón szereti államát, s amely oly elszánt, kitartó és olyan reálisan gondolkodó, amilyen a mai cseh- sz'ovák népünk. — Az elmúlt napokban csehektől és németektől, de a külföldről is többszáz levelet kaptam s ezek mind megerősitenek ebben a felfogásomFOLYTATÁS A II. OLD. 2. HASÁBJÁN r Mai számunk a Képes Héttel 24 oldal — Ara 2’- Ke Ma: Kis Magyarok Lapja Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- , , . , Szerkesztfiség: Prága IU Panská évre 76, havonta 26 külföldre: évente 450, /[ Szlovákiai és kárpátaljai maVUarság ulicel2. 11. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • . . Prága ll., Panská ulice 12. ül. emelet R képes melléklettel ha vonként 2.50 Ké-vai több. politikai TiapltaPlÜ TELEFON; 303-11 « © Egyes szám ára 1.20 K2, vasárnap 2.- Ki. SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, PRflHR.
