Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)

1938-09-11 / 208. (4651.) szám

2935 szeptember 11, vasárnap. BesieS elnök rádióbeszéde TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1 OLDALON bán. Ha pedig némelyikéből ikicsendiil • valami­féle kétely, e,z csak arra az egy kérdésre vo­natkozik, hogy ilyen messzeható rendezésre alkalmas-e a mai pillanat olyan időben, amikor a lakosság né­mely részei között meglehetős nagy a bizalmat­lanság s amikor a politikai szenvedély hullá­mai oly nagymértékben felkavartak, Ezt a kételyt látom a sajtó hasábjain is és hal­lottam az utóbbi időben számos ajakról is. — Erre egyenesen óhajtok Válaszolni, hiszem, hogy a javasok intézkedések az állaim további fejlődésére és jövőjére nézve üdvösek lesznek. És hiszem, hogy az összes nemzetiségek meg­újított együttműködése esetén az állam egysé­ge, biztonsága és integritása a mai nehéz idő­ben sem tétetik ki veszélynek. Különben a jö­vőben ez lesz mindnyájunk politikai feladata, hogy ne történjék igy. És különösen hangsúlyo­zom, hogy az állam demokratikus rendje és po­litikája nem változik. Ellenkezőleg, hogyha a nemzetközi fejlődés kedvező lesz, demokráciánk csak erősödhet és tökéletesebbé válhat. egészet nem a német, magyar, szlovák, len­gyel és ruszin ellenzék, hanem ők ,/harcol­ták" volna ki. Csak azt furcsáljuk, hogy ha ' ma igy lelkesednek ezért a tervért, akkor "miért lelkesednek érte csak utólag és miért nem már előzőleg, például a statútum ké­szítése idején, vagy még előbb, ama neve­zetes február 18-ikán? Hiszen előzetesen ■berzenkedtek minden újabb engedmény el- len, hogy higyjiink hát utólagos lerende­zésükben? Lám, Rostand Chanteclaire-je > mindaddig, amig napfölkelte előtt kukoré­■ költ, el tudta hitetni környezetével, hogy az ő éneke költi föl és indítja útjára a vi­lág legnagyobb jótevőjét a Napot, ám ami­kor egyszer elaludta a napfölkeltét és csak •utólag kukorékolt, egyszerre belátták, hogy a napfölkelte nem az ő aktív beavatkozásától -függ. Hát még ha háromszor aludja el a napfölkeltét. Az uj tervezetről abból, amit nyilvános- óságra hoztak róla, vajmi keveset mondha­ttunk. Elmondhatjuk, hogy a február 18-iki kormánynyilatkozat több és igazságosabb . volt, mint azelőző dogma, amely egyáltalán -nem akarta elismerni a nemzetiségi refor- -'írnok szükségét, de magában véve tulkevés ■ volt a reálisan szükséges reformokhoz ké- . pest. A Hodza-féle statutum-terv már jóval több és igazságosabb volt, mint a február 18-iki program, de szintén kevés volt a tör­ténelmi szükséglethez képest. És most az utolsó kiegyezési terv megint csak jóval többet ad és igazságosabb, mint a statútum terve volt, de még mindig kevesebb, mint amennyit a nemzetiségek igazságosnak, méltányosnak és szükségesnek tartanak aj nemzetiségi egyenjogúsítás értelmében. Mi az uj kiegyezési tervnél valamivel több egyenjogúságot és valamivel igazságosabb megoldást kívánunk s reméljük, hogy a ma továbbhaladó tárgyalások során el is érjük. Nem vághatunk elébe annak a bírálat­nak, amelyet vezéreink közölnek majd a kormánnyal az igazi kormánytervről, de a jróla: most kiadott közlésről le kell szögez­nünk,-hogy a Künzl-Jizersky irányítása alá helyezett propaganda ügyesen tálalta. Mi­előtt a tervet magát bárki is ismerhette vol­na, az angol és a francia sajtó már előre .közölte-róla, hogy voltaképpen minden kö­vetelését teljesiti a karlsbadi programnak, ..csak „a-■■■német világnézetet- és ..a külpolitikai irány .megváltoztatását nem engedi meg. 'Ezért 'niár^élore"'imegirhák;' högy fair és el- " fogadható. Amikor a terv maga végre elké­szült, akkor az első ismertetést róla megint csak az angol és a francia távirati ügynök­ségek-kapták meg-s a külföldet egy éjszakai előnnyel a csehszlovák propagandaközpont szájaize szerint tájékoztaták az uj kiegye­zési tervről. Ellenvélemény nem lehetett, inért hiszen a szudétanémet párt csak más­nap reggel kapta meg a terv szövegét. És az is ügyes sakkhuzás volt a belső közvéle­mény megdolgozására, hogy még a tárgya­lások továbbfolytatása és a nemzetiségi cso­portok véleménynyilvánítása előtt nyilvá-jj Losságra hozták a „véglegesnek" nyiíváni- ’tctt tervezetet. De amit nyilvánosságra hoztak, az nem! maga a terv, hanem csak a róla szóló elő­zetes pr.opaganda-közlés. És pedig egy na-jj gyón is vázlatos, hevenyészett, helyenkénti tűlrészletéző, helyenként túlságosan szófu-| kar, helyenként túlságosan homályos és J azonfelül hézagos közlés. Egyes kérdések-1 ben, például az aránylagos részesedést ille-I tőén nagyon bőbeszédű — a közlés nagyob-j bik fele csak az aránylagossági elvet rész-i letezi, — más kérdésekben, például a nagy-j megyei és tartományi önkormányzatot és annak egymáshoz való viszonyát, a ki nem fejtett kulturális rendszert, a nemzetiséged kollektív jogát és jogi személyiségét, nem­különben a nemzeti katasztert és a megyék területi elhatárolását illetően dodonai stí­lusban ködös. Éppen azokban a kérdések­ben, amelyek számunkra életbevágóan fon­tosak. Általában azt mondhatjuk, hogy szűkszavú ott, ahol valamilyen egyenjogu- sit.ási elvet mond ki, ellenben bőbeszédű és szabatos ott, ahol az általános szabályelv alól kivételeket sorol föl. És e kivételek a mi szempontunkból mind a fő elvek meg­szorítását, jogszükitést tartalmaznak. Ha ki­mondja a tételt, hogy a nemzetiségeket elv­ben megilleti az aránylagos részesedés igé­nye, akkor nyomban megszorítja, hogy a gyakorlatban ennek megvalósítása csak tiz esztendő múlva válik teljessé. Ha kimondja az állami költségvetésben való aránylagos részesedés elvét, rögtön kimondja azt is, hogy ennek kimutatása csak bizonyos re­szortokban valósulhat meg, a többiről még beszélni kell. Ha kimondja, hogy a nemze­tiségi tisztviselő a megfelelő nemzetiségi te­rületen alkalmazandó, egyúttal kimondja azt is, hogy a nemzetiségi tisztviselők 30 Az európai nemzetiségi kérdés logikája — A mai javaslatokhoz az európai nemzeti­ségi kérdések logikus fejlődésével érkeztünk él. Különleges körüllményeirik kényszerít ettek ben­nünket arra, hogy mi legyünk az elsők, akik oly igazságosan oldjuk meg nemzetiségi kérdé­seinket. A mi államunkban igen fejlett kultúrájú nem­zetiségeik élnek s különösen a számban leg­nagyobb két nemzetiség magas nemzeti ön­tudattal rendelkezik és a történelem folya­mán sokban hozzájárult az általános emberi kultúrához. így tehát magától értetődő, hogy úgy nekik, mint a többi nemzetiségnek — más középeurópai nemzetiségekkel össze- hasomlitva — elég gyorsan kellett engedmé­nyeket tennünk. De nem leszünk ebben az utolsók. A többi országnak is lesz ilyen gondja. — Hogy ilyen izgalmas pillanatban — amely­ben megdőlt a bizalom —.határozzuk el magun­kat erre a megoldásra, ezzel nem kis áldozatot hozunk a béke megmentésére. De ezt az áldo­zatot tudatosan hozzuk. Közre akarunk működ­ni az általános európai vitás kérdések megoldá­sánál, közre akarunk működni az összes szomszé­dainkkal való jó együttműködés megteremté­sénél, különösen, ami legnagyobb szomszédun­kat, Németországot illeti. Bizonyítékot akarunk adni úgy Európa, mint Amerika, de különösen Anglia és Franciaor­szág előtt arról, hogy tudjuk, milyen kötelessé­gek terhelnek bennünket az általános együtt­működés érdekében s hogy ezeket olyan mér­tékben teljesítjük, amennyire ezt az állami szük­ségszerűség megengedi. „Ezt a megoldást ajánlom" — Amikor én, minit a köztársaság elnöke a1 kormánnyal egyetértve jelentős áldozatok árán, amelyeket ebben a nehéz időben hoztunk, ezt a megoldást ajánlom, akkor minden komolyság­gal éjképpen fordulók az állam egész lakossá­gához:' Mindenekelőtt arra van szükség, hogy meg­újítsuk a teljes bizalmst/és' az együttműködést a köztársaság két legnagyobb nepszete közt, hogy biztosíthassuk az állam belső nyugal­mát, békéjét és békés fejlődését. Ezzel nemcsak az európai és a világbéke meg­mentése érdekében cselekszünk ebben az igén mozgalmas nemzetközi pillanatban, hanem váro­sunk s községünk békéje érdekében is, föld­jeink, műhelyeink, családjaink érdekében, mind­annak érdekében, ami számunkra a legbecse­sebb. De nemcsak nekem hivatalos minőségem­ben kötelességem - a béke érdekében dolgozni s nemcsak az összes felelős alkotmánytényezők­nek és politikai személyiségeknek, úgy a kor­mánytöbbség, mint az ellenzéki 'kisebbség sorai-, bán kötelességük igy cselekedni, de rajtuk kí­vül minden egyes állampolgár a maga helyén is igy kell, hogy cselekedjen. Ma mindenki -kö­zül etek jóakarattal, nyugalommal a konfliktu­sok, incidensek és összeütközések megakadá­lyozásával a békének tesz’ szolgálatot. De épp úgy rosszindulattal, felindulással, az összeütkö­zések előidézésével nemcsak az ország, hanem egész Európa békéjét is jelentősen Veszélyez­tetheti. A közvélemény megnyugtatása — A sajtó által ma ismertetett javaslat utolsó pontjában szószerint ezek állanak: „Hogy a mai nehéz időben biztosítsák a nemzetiségek nyugodt fejlődését és hogy e megegyezés azonnali végrehajtása meg ne zavartassák, az itt szereplő tényezők hozzá­látnak a cseh és a német közvélemény meg­nyugtatásához s a kölcsönös megértés és az egyenrangú együttműködés érdekében igye­keznek a nemzetiségek, közt jobb légkört-te­remteni. Ezzel senkitől sem akarják elvitat­ni a politikai kritika és a diszkusszió,' sem nézeteik, érdekeik és jogaik megvédésének jogát. De az lesz a cél, hogy a mai sajtóharc, agitáció és propaganda mérséklésével és fokozatos megváltoztatásával uj légkör alakuljon ki és hogy a politikai bírálatok és viták mind tisztességes, lojális és tár­gyilagos formában folyjanak le/' —' Ezért felhívással fordulok minden csehszlovákhoz, minden némethez s a köz­társaság összes -többi polgáraihoz, nemzeti­ségi különbség nélkül. Nem a politikusok­hoz és a politikai pártokhoz szólok: ezek­nél ezt magától értetődőnek tartom. De szólok az egyes polgárokhoz, az egész nép­hez: Senkit sem terhelt még soha nagyobb felelősség, mint benneteket éppen most. Le­gyetek nyugodtak, megfontoltak és őrizzé­tek meg szilárd idegeiteket! Menjetek nyu­godtan napi foglalkozásotok munkája után, ezt kívánja tőletek a haza. Mennél kevésb- bé tértek el rendes napi életetektől, annál nagyobb résszel járultok hozzá a béke meg­őrzéséhez. Mutassátok meg a . világnak, hogy közülünk senki nem vállalja annak fe­lelősségét, hogy közreműködött a mai euró­pai feszültség fokozásában. Ebben a szellemben fordulok minden párt, irányzat és nemzetiség sajtójához is: az ő érdeme vagy bűne is sokkal nagyobb le­het ma, mint ahogy talán vélnek, — Hiszen olyan pillanatokat élünk, amikor pártra, nemzetiségre .való tekintet nélkül tömö­rülnünk kell, hogy mi is megőrizzük a békét ezen a darab földön, ahol apáink és nagyapáink építő munkában évszázadokon át nyugodtan él­tek. Vájjon a csehszlovák és szudétanémet ősök utódjainak az-e a föladatuk, hogy romboljanak ott, ahol őseik építettek? Jól tudom, hogy köz­társaságunk államhatalma elég erővel ked, hogy bírjon és fog is bírni ahoz, hogy eszközeivel biztosítsa a polgárságban és a -polgárság számá­ra a fegyelmet és a rendet. De büszkesége volt demokráciánknak, hogy eddig mindig fegyelme­zett demokráciával -rende1 keztünk, hogy a bé­két elsősorban polgárainknak önuralma őrizte. Mért kellene ennek ma másképpen lennie? Ezért akarom, hogy mindenki térjen vissza a békéhez és -rendhez, a szabadság légkörében, a szedem és az érvek fegyvereivel való 1ojális, nyugodt és fegyelmezett versenyzésben. Ha éppen a nemze­tiségek kölcsönös viszonya lenne az, amelybe akaratlanul be kellene avatkoznia az államhata­lom karhatalmi eszközeinek, vájjon nem vetne-e ez nem kívánatos árnyékot a mi egész további nemzetiségi együttélésünkre? Megegyezés a föhbséa és a nemzetiségek közt — Én ugyanis állandóan abban hiszek, hogy csak erkölcsi erőre, jóakaratra és kölcsönös bizalomra van szükség ahhoz, hogy megtalál­juk önmagunkat. Bízom a német nép őszinte együttműködési és béke vágyában éppen úgy, mint ahogy ismerem a csehek és szlovákok és többiek vágyát. Biz­tos adataim vannak arra vonatkozólag, hogy á mi német nemzetiségű polgártársaim közül min­den jóakaratu ember hogyan vágyódik a normá­lis viszonyok és a béke iránt. Naponta .egész sereg ilyértelmü levelet kapok, főként a mi né­met polgártársainktól is.. Békét, nyugalmat, munkát akarnak. Becsüle­tesen, harmóniában és kölcsönös jóakaratban akarnak élni, A csehek és a szlovákok, a ma­gyarok, a lengyelek és a ruszinok ugyanezt akarják. Ezért hiszem, hogy a mai kormány előkészített javaslatai alapján a többség meg­egyezik az összes nemzetiségekkel és bizto­sítja a köztársaság további sikeres fejlődését, ! Csehek és szlovákok egysége — A csehszlovákoknak e siker elérésé­hez és a nemzetiségi béke sikeres megvaló­sításához egyetlenegy föltétien törvényt kell betartaniok: mérsékelniük kell a párt­harcokat, az eddiginél jobban, kell összefog- niok, teljesen lojálisán és szolidárisán nem szabad érinteniük a csehszlovák egység eszméjét. A veszedelmek elhárítása <— Ha az összes nemzetiségi ügyeket igy fogjuk megoldani békében és kölcsönös együttműködéssel, ahogy sikerrel megoldot­tunk egész sereg más kérdést, akkor ha- ; zánk egyike lesz a világ legszebb, legjobb ; bán kormányzott, leggazdagabb és legigaz- | ságosabb országainak. Lehet-e ennél valaki | számára, aki ebben az országban él, csábi- | tóbb valami? Hinni akarom, ismétlem, hi-. I szem, hogy az ilyen jövő iránti vágy az, | ami bennünket mindennél jobban összeköt. Tegyünk meg mindannyian mindent, hogy ezt megközelíthessük. És ha olyan valami fenyeget, ami ettől elfordíthatna bennünket, ami nincs e drága föld lakosainak hatalmá­ban, ne legyen a lakosok közt egyetlenegy ember, aki igazságosan, őszintén és oda- adóan ne segítsen minden eszközzel és min­den áldozattal elhárítani ezt a veszedelmet. „Seha nem féltem" — Nem azért beszélek az ország népéhez, mintha talán a jövő felől volnának aggodal­j maim. Az életben soha nem féltem. Mindig opti­mista voltam és optimizmusom ma erősebb, mint valaha. Törhetetlen hittel hiszek ál­lamunkban, annak egészséges voltában, erejében, teherbírásában, nagyszerű had­seregében s egész népének törhetetlen szellemében és odaadásában. És tudom, hogy államunk a mai nehézségek­ből győzelmesen kerül ki. — Legyünk mindnyájan szilárdak a hitben, hogy a mai időket lebirjuk, őrizzük meg a nyugalmunkat, bízzunk saját magunkban, ál­lamunkban, s államunk sikeres fejlődésében. Legyünk felkészülve az áldozatra, de legyünk optimisták a legnehezebb időben is és -főleg ne felejtsük el, hogy a hit és a jóaka­rat hegyeket mozdít el helyükből és szerencsé­sen vezet ki bennünket a mai összes európai zavarokból is. Üdvözlőim Önöket és köszönöm türelmüket. százaléka más nemzetisgü területen alkal­mazható. Ez maga olyan megszorítást je­lent, hogy a 90—100 százalékos nemzeti­ségi területen tiz esztendő múlva a legjobb esetben legföljebb 70 százalék lehet az il­lető nemzetiségű tisztviselők száma. Hogy ez mennyire megszükiti a nemzetiségi ön­igazgatás elvét, kitűnik abból, hogy a ma­gyarságnak például csak a nyolc-tiz száza­léka él a zárt magyar nyelvterületen kívüli szórványokban s most a kormánytervezet a magyar tisztviselőknek nem a 8'—00 száza­lékát, hanem a harminc százalékát akarná küldeni Császlavba vagy Trsztenára. Ki­mondja a tervezet, hogy nemzetiségi auto­nómiát akar biztosítani a megyék keretében, de eleve kiköti, hogy a megyék megalkotá­sánál nemcsak a nemzetiségi, de a földrajzi, gazdasági és közlekedési szempontot is ér­vényesíteni akarja. A legmisztikusabb köd és homály földi a nemzetiségek kollektív jo-j gáröl és a nemzeti kataszterről szóló utalá­sokat. E hézagosságok miatt nem lehet ér-1 demlegesen bírálnunk ezt a kormányközlést, j amely tudomásunk szerint mintegy harminc! gépelt oldal terjedelmű, a róla kiadott köz-j lés pedig csak ennek egyötöde volt. De azt elmondhatjuk, hogy szörnyű hézagosságával! semmiesetre sem egy teljes és végleges" tervnek a képét tárja elénk. Mi ennél jóval teljesebb, véglegesebb és igazságosabb ki­egyezési tervet várunk. Védje*/. SSL fgmánül keserlvlz! Páratlan gyógyérték rejlik I Hogyha gyomra el van rontva, Az Igmándi vízben, | Próbálja ki egyszer. Reggel iszik félpohárral — Délben eszik már étvággyal. Van préba-kisilveg is 2

Next

/
Thumbnails
Contents