Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-19 / 188. (4631.) szám

XVII. évf. 188 (4631) szám ■ Péntek ■ 1938 augusztus 19 Előfizetési éc: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450. szlovákiai és kárpátaljai mavuarsáp félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. pöUtlkdl Tldpildpjd Egyes szám ára 1.20 KC, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, Hl. emelet. • • TELEFON: 303-1 1. • <0 SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRAHA. Van-e legfőbb kegyúri jog Szlovákiában és Kárpátalján? SZLOVÁKIA. — Ezt a kérdést akarjuk tisztázni: van-e nálunk Szlovákiában és Kárpátalján legfőbb kegyúri jog vagy nincs, van-e legfőbb kegyura Szlovákia és Kárpát­alja katolikusainak, vagy nincs? Oly sok­szor történik erre hivatkozás bizonyos vo­natkozásokban, hogy ezzel a kérdéssel fog­lalkoznunk kell, mikor a modus vivendi tár­gyalásai folynak, már néhány év óta. A magyar királyok, akiknek jogara alá tartozott Szlovákia az államfordulatig, ma­gukat apostoli királyoknak nevezték. A Szentszék ezt a címzést elfogadta, válasz­irataiban használta. Az apostoli címzés azonban csak címzés: nem forrása a legfel­sőbb kegyúri jognak. Hasonlóan ahhoz, hogy rex christianissimus, legkeresztényibb tkirály volt a spanyol király cime, másé, leg­hűségesebb király, hitnek védője: több ha­sonló eset van a történelemben. A címzés­iből csak kivételesen próbálták magyarázni a legfőbb kegyúri jognak alapját. Tény az, hogy II. Szilveszter pápának ál­lítólagos bullája egyszerűen sikerültebb ha­misítvány, melynek csak az udvari- jogászok őrültek egyideig. A csehszlovák jogtörténeti irodalom ezt igy értékeli s tovább vele nem is foglalkozik. A legfőbb kegyúri jog terjedelméről itt nem szólunk. Csak azt az egy szempontot tárgyaljuk, hogy ki a tulajdonosa ennek a legfőbb kegyúri jognak Szlovákiában: az államhatalom-e, vagy pedig az államfő sze­mélye? Azt kell tartanunk, hogy a legfőbb kegy­úri jog nem járuléka, sem nem következmé­nye, sem nem szükségszerű kiegészítő része az államfenségnek. Hanem a legfőbb kegy­úri jog az államfőnek az államfenségen kí­vül álló személyes joga, ha bizonyos egyház, jogi feltételek teljesülnek. Ezt a jogi tételt kell egyedül helyesnek tartanunk a következő igen egyszerű ma­gyar történelmi meggondolás miatt s azért azt kell mondanunk, hogy Szlovákiában nincs legfőbb kegyuraság. A legfőbb kegyúri jog a magyar apostoli királyság idejében sem a felelős mmiszté­rium, sem a törvényhozás kezében nem volt. A kultuszminiszter függetlenül minisztertár­saitól, függetlenül a törvényhozástól egyedül és közvetlenül a legfőbb kegyur megbízásá­ból intézkedett. Ez történelmi tény. Ebből kitűnik, hogy a legfőbb kegyúri jog és az al­kotmány között éles különbség volt mindig és van most is. A legfőbb kegyúri jog az al­kotmányon kívülálló személyes jog. Az al­kotmányos elv: a király uralkodik, de a mi­nisztérium kormányoz, itt nem érvényesült. Ez az uralkodó személyes jogának maradt meg. Még erőteljesebb bizonyítékot nyújt az a tény, hogy a legfőbb jog hazájában, Ma­gyarországon ma nincsen legfőbb kegyúri jog. Ott a legfőbb kegyúri jog ma szünetel. Ennek oka az, hogy Magyarországnak nincs királya, aki ezzel a joggal fel lenne ruházva. A legfőbb kegyúri jog személyes joga az államfőnek, ha bizonyos egyházjogi feltéte­lek fennforognak. Ezt a tételt XV. Benedek pápa a világháború befejezése után világo­san kijelentette: aki akarja a legfőbb kegy­úri jogot, az kérje. Vagyis más szóval a legfőbb kánoni tekintély, a pápa értelmezése A tárgyalások legdrámaibb szakasza Lord Rundman Hohenlohe herceg kastélyában találkozott Henleln Konráddal Pesszimizmus és szkepszis Németországban ■ Kundt elutasító nyilat­kozatának hatása Prágában és Londonban ■ „Veszedelmes pillanatok" t Anglia szerint elérkezett Lord Runciman órája PRÁGA. — Lord Runciman és munka­társai csütörtök délelőtt meglepetésszerűen a Görkau melletti Rothenhaus kastélyba utaztak Hohenlohe Max Egon herceghez. Lord Runciman elutazását Prágából szigo­rúan titokban tartották és a rothenhausi kastélyban a kastély igazgatósága sem adott semmiféle tájékoztatást a látogatásról és annak céljairól. Ezzel szemben a német hivatalos hirszolgálati iroda délben három­negyed egykor már a következőket jelen­tette: Lord Runciman reggel automobilon elhagyta Prágát és Rothenhausba utazott, ahol délben tizenkét órakor találkozott Henlein Konráddal* Hohenlohe Miksa Egon herceg német ál­lampolgár. Negyven éves és felesége a spanyol Piedad de Iturbe de Delvis de las Navas Mária spanyol márkinő. Bátyja, Hohenlohe Rudolf herceg, a csehszlovákiai német teniszszövetség elnöke. Anglia nyugodt marad LONDON. — Az angol sajtó részletesen foglalkozik a csehszlovákiai eseményekkel és különösen a szudétanémet párt szerda délutáni állásfoglalásával a prágai kormány javaslataival szemben. Angliában a szudé- taném'et párt visszautasító nyilatkozata nem keltett nyugtalanságot. Valamennyi lap azt Írja, hogy Anglia tudta, hogy igy fog tör­ténni. Elérkezett az a pillanat, amikor lord Runciman kénytelen lesz közvetitőként köz­belépni, irja a Daily Mail és a News Chro­nicle. Lord Runciman közvetítési szerepe most súlyos próba előtt áll. Az angol lord most kénytelen lesz minden erővel arra tö­rekedni, hogy a két pártot megnyerje a kompromisszum számára. Az előjelek nem kedvezőek. Lehet, hogy csak véletlen, hogy a a német hadsereget most a csehszlovák ha- g tár mentén összpontosították és bizonyos j mértékig háborús erőre egészítették ki. | Mégis ez a tény nem alkalmas a feszült vi- | szony enyhítésére, vagy a szudétanémetek I álláspontja megváltoztatására. Az eljöven­dő két hét ilyen körülmények között rend­kívül kritikus lesz. Helyénvaló volna, hogy az angol kormány ismét hivatalosan leszö­gezze Anglia álláspontját. Ha Anglia ha­tározottan kijelentené, hogy a konfliktus esetén melyik oldalon áll, akkor talán meg­szűnne a veszedelmes va banque játék. A Daily Express szerint nem szabad cso­dálkozni és nem szabad nyugtalankodni, hogy a szudétanémetek visszautasítják a Kormány feltételeit, Anglia várta ezt. A tu­lajdonképpeni vitás pont nem a két fél ja­vaslatai körül merült föl. A vita alapja Csehszlovákia külpolitikája. Ha a csehszlo­vákok nem teljesítik azt, amit a szudétané­metek kívánnak, akkor a német invázió ál­landó fenyegetéseit kell elviselniük. Ha tel­jesítik a kívánságokat, akkor szakitaniok kell szövetségeseikkel, amely szövetségek az invázió elleni védelmet jelentik. A csehek természetesen ezt nem fogják megtenni. Ilyen körülmények között a helyzet való­ban megoldhatatlannak látszik. Van egyál­talán remény a javulásra? Most jött el lord szerint a legfőbb kegyúri jog az államhata­lommal nem szállott át az államfenség uj tu­lajdonosaira, sem Csehszlovákiában, sem Magyarországon, sem másutt hasonló körül­mények között. Ha akarja az államfő ezt, akkor kérnie kell, hogy mint személyes ki­váltságot megkapja és gyakorolja. A legfőbb kegyúri jog valóban személyi joga volt a magyar apostoli királynak, ame­lyet elődeitől nem örökölt, hanem önmaga szerzett meg. Hogyan és mikor: ezt a kér­dést kell eldönteni. A legfőbb kegyúri jog egyházi vonatko­zású jog, tehát az államfőnek az egyházhoz való kapcsolataiból kell keresnünk a felele­tet. És pedig egyenesen a koronázási szer­tartás egyházi részében. Minden magyar király megkoronáztatása előtt köteles volt a koronázást végző Főpap, esztergomi érsek kezébe az evangéliumra esküt tenni. Az eskü szövege a következő: Én, N. Isten kegyelméből leendő király kijelentem és ígérem Isten és az őangvalai előtt, hogy Isten Egyházának és a rám bí­zott népnek tehetségem és tudomásom sze­rint törvényt, igazságot és békét biztosítok és megőrzők, mindenkor tekintettel Isten szent irgalmára, amint híveim tanácsára azt jobbnak fogom látni. Isten Egyháza főpap­jainak méltó törvényes tiszteletet biztositok: mindazt, amit elődeim az Egyháznak adó* mányoztak vagy visszaadtak, sértetlenül megóvom. Az apátoknak, hűbéreseknek, mág­násoknak híveim tanácsa szerint illő tiszte­letet adok. Isten engem úgy segéljen és az ő szent evangéliuma. Amint a törvényhozás a koronázási hitle­velet kívánta a megkoronázandó királytól, ennek szövege felett sokszor hosszas viták folytak, mert ezzel alkotmányát akarta kö­rülbástyázni az ország: úgy az egyház a saját jogainak védelmére a királynak eskü­jét kívánta a koronázás vérehajtása előtt, minden vita nélkül az államfő elé adta az esküt. Hogy ez igy volt a magyar apostoli kirá­lyoknál, erre jellemző II. Józsefnek, a kala­pos királynak ismeretes esete. Nem koro­náztatta meg magát soha. Életében oly össze-vissza rendelkezett az egyházi kér­désekben, hogy kortársa, Nagy Frigyes sekrestyésnek csúfolta. Egyedül azért nem koronáztatta meg magát, hogy a fenti es­kü őt az egyházzal szemben ne kösse. Ha 'letette volna a koronázási esküt, akkor sok­ban nem teljesíthette volna egyházellenes szándékait. A legfőbb kegyúri jognak forrását, szemé­lyi jellegét ez az eskü és az előbb említett tények világosan magyarázzák. Az alkot­mányra letett eskü vagy fogadalom még nem jelenti azt, hogy az államhatalom a legfőbb kegyúri jog bírásának feltételeit teljesítette. Az alkotmány lehet egyházelle­nes is, mint Szovjetoroszországban, Mexikó­ban stb. A magyar apostoli király mint áK lamfő is letette az alkotmányra az esküt, amely alkotmány pedig az egyházi intézmé­nyeket védelembe vette az általános polgár­jog szempontjából. És mégis külön tett esküt az államfő, hogy a legfőbb kegyúri jogok-, nak valóban tulajdonosa lehessen. Az al­kotmányra tett fogadalom vagy eskü még nem biztosítja az egyház jogvédelmét oly értelemben, ahogy azt a legfelsőbb kegyúri jog tartalmazza. Nálunk, a csehszlovák köztársaságban ez a legfőbb kegyúri jog nincs meg, mert mint ismeretes, nálunk az államfő az alkotmány­ra tett fogadalmon kívül külön nem vállalt felelősséget az egyházvédelemre. Sőt Masa- ryk elnök egyik mondása szálló igévé lett: a katolikusoknak annyi joguk lesz, amennyit maguknak kivívnak. Á mi államfőink a leg­főbb kegyúri jogot nem kérelmezték maguk­nak a Szentszéktől. Nem tudjuk még azt sem, hogy a modus vivendi tárgyalásai aU kalmával felmerült-e egyáltalában. Ezért köztársaságunkban a valóság az: a legfőbb kegyuraság Szlovákiában és Kár­pátalján mint intézmény nem létezik sem jogilag, sem tényleg.

Next

/
Thumbnails
Contents