Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-10 / 155. (4598.) szám
4 Kulturális évadunk után Vájlok Sándor érdekes, eredet! megállapításai bizonyára élénk visszhangot fognak kiváltani. A nem tulhosszu hozzászólásoknak is természetesen szívesen helyet adunk. Junius hónap hivatalosan is lezárta a népnevelési és kulturális évadot. Népnevelő egyesületeink megtartották szokásos közgyűléseiket és hol tartalmas, hol szónokias jelentések tükrében a közvélemény elé hozták a végzett munka csaknem teljesen áttekinthető eredményét, minden mozzanatát. Ezek a beszámolók bizonyára jóleső örömmel töltöttek el minden magyart, hisz lendítő bizodalommal vette tudomásul mindenki, hogy a SzMKE taglétszáma a tízezer felett van, fiókjai pedig tetemesen megszaporodtak. A mostani jelentések tartalmuknál fogva nagyobb jelentőséget értek el a szokásos beszámolóknál, mert bevitték a közvéleménybe azt a tudatot, hogy a magyarság is tud alkotni és rendszeres munkát kifejteni. Ezután a bizalmat gerjesztő munka után az idő és a körülmények nemcsak a lelkesedésre értek meg, hanem a minősítésre is. Amikor már ezrek állanak munkában és a legtöbb helyen hivatásos személyzet irányítja a munkát, figyelmet szentelhetünk arra is, hogy mit és hogyan dolgozzunk. Mindkét szempont — akár kritikailag, akár po- zitive szólunk hozzá — csakis előnyére válhat népnevelésünknek, segítheti a szükségszerű fejlődést. Ez a magasabb szempont megengedi azt is, hogy eddigi munka-rendszerünket méltó kritikával illethessük és megállapíthassuk: mi átmeneti benne, mit kell a kezdés, próbálkozás számlájára Írnunk és mi menthető át a jövő évadba. Mielőtt ehhez hozzáfognánk, röviden emlékeztetünk az egyes európai államok hasonló, bevált és mintaszerűen dolgozó intézményeire. A „szabad idő“ mozgalom első megnyilvánulását a háború után a szovjetben találjuk meg. A „kulturális és üdülő parkok* a tömegek iskolánkivüli művelését és pihentetését szolgálták. Ezekben a parkokban a munkás bő szórakozási cs tanulási lehetőséget talál; elmulattatja a sok látványosság és színház, felvilágositó előadásokat hall, vitatkozhatik stb. Hogy ez a rendszer mennyire vált be, az a leírásokból teljes bizonyossággal nem állapítható meg. Práter-, vagy Angol-parkszerű környezete és berendezése azonban inkább csak szórakoztat, mint müvei. A legtökéletesebb keretet a 3zabad idő kihasználására az olasz fasizmus alkotta j meg. A híres dopolavoro (munka után) mintaszerűen gondoskodik a néptömeg kuL turális és ezzel társadalmi felemeléséről és szociális védelméről. Az „Opera Nazionale Dopolavoro*' (O. N. D.) intézményt 1925-ben létesítette Mussolini. Feladata az, hogy nemzeti és pártnevelést adjon az olasz népnek, emelje műveltségét és szociálpolitikai gondoskodásban részesítse. Lényegében ez az utolsó a legfontosabb munkaterületei között; ezzel népszerűsítették és vitték el a legkisebb tanyára is. Baleseti biztosítást szervez, agg- segélyt ad, védi a nyemorbajutottakat, fürdőhelyeket, szanatóriumokat, kórházakat létesít, elősegíti az egészséges családi házak épitését stb. Van jó üz'etszervezete olcsó árakkal, minden községben otthona könyvtárral, rádióval és újságokkal felszerelve. .Vándorcsoportokat szervez (Thespis-kor- déja), amelyek által lehetővé válik, hogy mindenki, még a legszegényebb is, megismerje az olasz kultúrát és részesüljön áldásaiban. Az egyesületi tagok ingyenes orvosi kezelést, jogi tanácsot kapnak, 50 százalékos kedvezményt a vasmákon, színházakban, mozgókban, fürdőkben stb. A dopolavoro érdekvédelmi munkát végez minden egyes munka területén, Így a művészi irányításban és népnevelésben, a testápolásban és a szociális- és egészségügyi munkában. Az oiasz mintát vette át és alkalmazta a német birodalom is. A szabad idő kihasználásáról itt a Deutsche Arbeitsfront kebelében létesített „Kraft durch Freude'* (KdF) gondoskodik. Munkája elsősorban érdekvédelmi, millió és millió embert juttat kenyérhez, fizetéses szabadsághoz és pihentető nyaraláshoz. A KdF munkáját, a munkás megbecsülése határozza meg, kézi-, ipari- és gépmunkásokat küld nyaralni a tenger melóriási választék! Pausz T.« Kosié© Irta: Vájlok Sándor lé, vagy más fürdőhelyre, tenisz- és egyéb| sportpályákat létesít (május 1-én az egyik! rádiószónok büszkén említette, hogy a KdFi a munkás számára lehetővé tette a teniszezést, úszást, evezést) stb. Vigyáz a munka szépségére („Schönheit dér Arbeit") és a munkás egészségére. A test mellett a lélekről sem feledkezik el. A népművelés területén szintén nagy mértékben dolgozik. 1937-ozvl például tanfolyamain, előadásain és kiállításain 10 millió ember vett részt. 48 ezer színházi rendezését 22 millió ember nézte meg. 47 ezer filmelőadást tartott, 11 ezer hangversenyt adott stb. A KdF-nek csaknem minden német munkás tagja. Az eddig emlitett egyesületek államilag támogatott intézmények „édes fiai" az egyes rezsimeknek. A következő és utolsó, amelyre még kitérünk, a Bund dér Deutschen (BdD) már mostohább viszonyok közötti működik. A szudétanémeteknek ez az intéz-1 menye azonban annyira mintaszerű és olyl hatalmas méretű munkát fejt ki, hogy euró-i pai viszonylatban is a legelsők között fog-1 lal helyet. Célja a szudétanémetség gazdasági és kulturális megvéoelmezése és fejlesztése. Főleg négy területen dolgozik: 1. gazdasági (talajvédelem — a múlt évben 171,470.466 koronát mozgósított erre — telepítés. aratási segély, gyógynövények értékesítése, háziipar, kéziipar, állásközvetítés, piacszervezés, a nő gazdasági nevelése, a pénzpiac, népsegély); 2. kulturális (néphagyományok, ifjúság, tanfolyamok, sajtó stb.); 3. egészségügyi (küzdelem az egyke ellen); 4. vezetők képzése (tanfolyamok népvezetők részére). Erre a munkára minden évben 15 millió koronát fordít a BdD. Tagjainak száma közel félmillió. Munkájának legnagyobb eredménye a „Fest allé Deutschen", amelyre 70 —80 ezer embert vonultat fel. Az idei ün1938 július i0, vasárnap. aKHaHMMHOWm rüket és valósítsák meg a fönti három tételt* A magyar népnek nem ártalmatlan előadásokra van szüksége, hanem olyan fölvilágosító munkára, ami egyformán emeli műveltségi, társadalmi és gazdasági szintjét. A magyar nép az utolsó hónapokban olyan változásokon ment át (ez a gyökeréig hatott), hogy az eddigi módszer anakronisztikussá lett előtte. Változása egyesületeinkben háromféle változást kiván meg. 1. Egyesületeink mozgékony és dinamikus szervekké legyenek, amelyek hűen kö- | vetik a szükségletet és a hangulatot. A leg- | fontosabb szükséglet nálunk is a népvédeLegolcsóbb árak! Üveg — parcellán — villany csillárok! Modern képkeretezés, üvegezés Telefon 2423 Alapítva 1833 érdek- és egészségügyi védelem); 2. nemzetnevelés (kulturális emelés és a kulturér- tékek védelme); 3. tömeggel való dolgozás. E három tétel megállapítása kissé lelo- hasztja lelkesedésünket, ha hazai viszonyainkra gondolunk. Egyesületeink munkájába nem nyomult be még az uj szellem; kissé megmaradtak irodalmias önképző köröknek, fölolvasgató egyesületecskéknek. Nálunk nagy vívmány az, hogy néhány száz tagot kér az egyik, vagy a másik egyesület és ezt a számot több év alatt éri el. A Deutscher Kulturverband pedig két hónap alatt (március és április, —miért nem használták ki ezt az időt a mi egyesületeink is?) 15 ezer tagot toborzott. A magyar nép, viszonyaink és az idő teljessége azt kívánják, hogy a mi országos egyesületeink is hagyják el eddigi módszeMegalakult a Szlovákiai Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség Elnökök: Báróik Károly, Istók Lenke és Mohr Gedeon ■ Titkár: Rohrhtger Béla ■ A gömöri táborozás eredményes munkája RIMASZOMBAT. — A Szlovákiai Magyar Evangélikus Szövetség nyári táborozásán az ország minden részéből igen számosán vettek részt. Az ifjúság táborozása julius 2-án Sajógömörön Balogh Gyula vár- gedei evang. lelkész tábornyitó beszédével vette kezdetét ünnepélyes formák között, másnap ugyanott istentiszteiét keretében tartották meg az Evangélikus Napot, amely alkalommal Baráth Károly rimaszombati lelkész mondott mélyhatásu ünnepi beszédet. Az istentiszteletet követően 11 óra^-1 kor a losonci és a rimaszombati evangélikus! leánykörök rendezték meg konferenciájukat, J amelyen Halláth János gömöri főesperes R mondott nagyszabású megnyitó beszédet. A leánykori konferencia egyórás ebédszünetet leszámítva, délután öt óráig tartott s azon számos előadás, szavalat és énekszám hangzott el. Az egybegyűltek ekkor Gömörpanyitra mentek át, ahol az evangélikus templomban ünnepélyesen leleplezték Bugány Miklós volt sajógömöri, majd gömörpanyiti, gályarabságot szenvedett evangélikus lelkész emléktábláját. Az ünnepélyen Ivanics Béla kuntapolcai és Vargha Sándor rozsnyói lelkészek mondottak gondolatokban gazdag, nagyhatású beszédeket. Julius 4-én a táborozó ifjúság Beretkére rándult ki, ahol a református egyházat tekintették meg, 5-én pedig sor került a Szlovákiai Magyar Evengélikus Ifjúsági Szövetség alakuló közgyűlésére. A szlovákiai magyar evangélikus ifjúság szervezését betetőző uj szövetség közgyűlése elnökké Baráth Károly rimaszombati lelkészt, a leánytagozat ügyvezető elnökévé Istók Lenke tanárnőt, a fiutagozat ügyvezető elnökévé Mohr Gedeon kassai segédlelkészt, titkárrá Rohringer Béla tőke- terebesi főiskolást, pénztárossá Kimer Lajos pozsonyi segédlelkészt, jegyzővé Moravek Sándor iglói segédlelkészt és Samarjay Annát (Pozsony), védnökökké pedig dr. Szilassy Bélánét (Losonc) és Gömöry Jánost (Kassa) választotta meg egyhangúlag* A közgyűlés részletes tárgyalás után számos adminisztratív határozatot hozott. A szövetséget megalakulása alkalmából az egyházi és közéleti tényezők közül igen sokan üdvözölték táviratilag, igy Fábry Viktor eperjesi lelkész, a Szlovákiai Magyar Evangélikus Szövetség elnöke, dr. Pfeiffer Miklós kassai római katolikus kanonok, Egyed Aladár szegedi evangélikus főesperes és többen mások. Szerdán Rimaszombatba tették át székhelyüket a sajógömöri ifjúsági táborozás résztvevői, ahol elsőizben rendezték meg értékes és gazdag munkaprogrammal a szlovákiai magyar evangélikus főiskolás napot. A szerdai programot istentisztelet vezette be, amelyen Bándy György balogpádári lelkész látta el a szolgálatot, majd Baráth Károly elnöklésével kezdődött meg a főiskolások tanácskozása. Gömöry János másirányu, sürgős elfoglaltsága miatt távolmaradni kényszerült az összejövetelről s igy bejelentett előadása elmaradt. Mohr Gedeon kassai segédlelkész „Az egyház és kultúra", Kowarik Sándor sze- pesolaszi lelkész „A vallás és nemzet", Smid Lehel bártfai lelkész „Magyar bün- bánat — magyar önismeret" és Baráth Károly „Intelligens fiatalságunk bekapcsolódása az egyházi életbe" címen tar tottak nagy figyelemmel hallgatott és értékes hozzászólásokkal és vitával kiséft előadásokat, amelyeknek befejeztével a résztvevők megtekintették Rimaszombat nevezetességeit. Este a Polgári Kör kerthelyiségében társasvacsora volt. A főiskolásnap résztvevői csütörtökön testületileg vonultak a templomba, ahol részükre úrvacsorát osztottak ki a lelkészek. A csütörtöki és pénteki nap kirándulásokkal telt el, majd szombaton Sajógömörre gyűltek össze ismét a kitünően sikerült táborozás résztvevői és megható táborzárási ünnepély után érzékeny búcsút véve egy mástól, kellemes emlékekkel, lélekben gaz clagodva tértek otthonaikba Szlovákia min den részébe. lem, ez pedig három irányú munkát követel meg:: a) gazdasági munka, b) társadalmi munka és c) gyakorlati tennivalók. Az egyes területek részmunkái viszonyaink között nagyon bővek, ezért csak a fontosakat emeljük ki: a) Iskoláink biztosítása, talajvédelem* népsegély, a nőknek, mint a legfontosabb vásárlóknak a kioktatása, hogy csak magyarnál vásároljanak, magyar iparost támogassanak, állásközvetítés stb., b) az iparosodás és kereskedelem elősegítése, mestervizsga, kereskedelmi és egyéb esti tanfolyamok létesítésével, Anyák iskolájának szervezése, egészségügy átb.* c) ingyenes fölvilágositás stb. 2. A kulturális népművelő anyag ne legyen, mint a múltban, magasabb szempont nélkül összehordott anyag. Az legyen a cél-, ja és szempontja, hogy egészséges nemzetté nevelje a tömegeket. 3. Egyesületeink lassú tempóban fejlődtek. Ennek oka az önképzőköri iz mellett abban van, hogy sohasem dolgoztak tömegekkel. A SzMKE közgyűlése nem jelent nagy eseményt és még a környéket sem mozdítja meg. A BdD és a többi európai nagy egyesület a tömeg mámorában született, a tömeg sodró ereje tette őket hatalmassá. A mai ember, különösen a kisebbségi magyar betegségére a legjobb ir a tömeg. Ez gyógyítja ki félelméből, túlzott óvatosságából. A tömegben fejlődik ki öntudata, itt tudja meg, hogy erős és fejlődő nép tagja* Tömegszükségletát maga mutatja meg a legjobban: az utolsó hónapokban minden alkalmat (a pozsonyi május elseje, a mária- völgyi zarándoklat, az Egyesült Párt gyűlései stb.) fölhasznált, hogy a tömeg szugge- ráló hatását átélje. Ezt a kedvező lelki alapot kulturális téren is hasznosítani kell. Ki a szűk fal és az előadási füzetek közül az u.ccára! Toborozni plakáttal, síppal és dobbal! ősszel gyűjtsenek! A gazdaember szívesen ad búzát, lisztet, krumplit, amit hálával fogad el a munkanélküli. Hogy az érdekvédelmi munka és a tö- megmozditás nem járhatatlan munka a ma-; gyarság számára, arra példáink vannak. Itt vannak a Mensa Academica, a komáromi* kassai, a beregszászi internátusok, a Magyar Gyermekvédő Egyesület gazdag munkája stb. Magyar érdekeket védenek és a magyarság támogatja őket. A SzMKE-nek a mostani alapszabálymódositással szintén alkalma nyílik arra, hogy a nép támasza legyen gazdasági és kulturális téren. Átalakulhat dinamikus szervvé, dolgozhatik erős tekintéllyel és hatalmas társadalmi erővel. Ő is és a többi hasonló egyesület átalakulhat élő mozgalommá, amelybe bekapcsolódhatik a nép lendülete és ereje. Nagy hibája itteni sorsunknak az. hogy a munkánk programadásokban merül ki. Mindenki, aki csak kissé körültekint, „ötlik" egyet és tervet dolgoz ki. Ez a cikk nem csatlakozik ezekhez a meddő agymunkákhoz és egyéb cseppfolyós ideológiákhoz* Meggyőződése az, hogy a lerögzített dolgok nem programpontok, hanem a népi hangulat és követelmény tolmácsolása. Alapföltétele annak, hogy egyesületeink a magyar öntudat hordozói és a nép fejlődés eredményes munkál ói legyenek. népség Komotauban van, julius első hetében. A fontiekből megállapítható, hogy az igazi népi egyesületek munkája három téren j nyilvánul meg: 1. népvédelem (gazdasági,]
